Sőt, néhányat akár a környező utcákon, parkokban is elcsíphetsz a nyár elmúltával. Öt érdekes termést mutatunk be a bogyó méretűtől a labda nagyságúig, a misztikustól a mamuteledelen keresztül a kakukktojásig.
1. Mit keres a zöldborsó a fán?
Biztosan te is gyakran találkozol gledícsiával, azaz tövises lepényfával – más néven szentjánoskenyérrel vagy krisztustövissel –, de jó eséllyel nem tudtál róla, hogy elszáradt zöldbabhoz vagy még hüvelyében pihenő zöldborsóhoz hasonlító termése ehető magvakat rejt. Az Észak-Amerikában őshonos fa, melyet levelei alapján könnyen akácnak is nézhetnénk, ilyenkor, ősszel lapos, csavarodó, barna hüvelytermésektől roskadozik, amelyekből 25-30 babszerű képződményt nyerhetünk ki. Télen ezek a termések lehullanak, de a magokat még sokáig megvédi a hosszúkás tok.
A termés rakható levesbe, és ugyan mi még nem próbáltuk, de állítólag főzelék is készíthető belőle, ám előtte érdemes beáztatni (nem hideg, hanem meleg vízben). Őrölve is használják, Észak-Amerikában pedig egykor sört főztek belőle. A magokat egy édes, kocsonyás anyag veszi körül, amit a népi gyógyászatban tüdőbaj esetén alkalmaztak.
A terebélyesre megnövő lepényfát kártevők nemigen támadják, nincs baja a szennyezett városi levegővel, és gyorsan gyarapszik, csak fény legyen elég. Barnás-zöldes virágait május-júniusban hozza. A fa 8-10 évesen kezd el teremni, és nagyjából 80 évig él, ekkorra 20-25, vagy akár 30 méteresre is megnőhet. A pillangósvirágúak családjába tartozik, csakúgy, mint a már említett akác, amely hasonló formájú, de nagyobb levelekkel büszkélkedhet. Érdekesség, hogy a lepényfa jókora, hegyes töviseket képes növeszteni a törzsén és az ágain. Jó mézelő és tüzifa.
2. Se nem narancs, se nem eper
És persze nem is majomagy vagy lócitrom, mégis ezekkel a nevekkel illetik a narancsepret, ami az eperfafélék családjába tartozik, és rücskös termését messziről akár zöld narancsnak vagy teniszlabdának is nézhetnénk. A fura termések ősz végefelé kezdenek lepotyogni, és mivel nem éppen kis méretűek, ilyenkor nem érdemes a fa alá állni. Az indiánok magát a termést is fegyverként használták egykor, a fájából pedig hajóorrot vagy íjakat készítettek.
Ebből már ki is lehet találni, hogy szintén Észak-Amerikában őshonos növényről van szó, amit a 19. században telepítettek be Európába. Gyorsan nő, elérheti akár a 20 méteres magasságot is, és terebélyes koronája van. Ágain tövisek találhatóak. Kétlaki, a női ivarú egyedeken található meg az említett termés, de előtte – áprilistól júniusig – még gömbformájú, bojtszerű virágot növeszt.
A narancseper az eperfafélék (Moraceae) családjába tartozó Maclura nemzetség egyik faja. Termése nálunk nem érik be teljesen, a legérettebb állapotában is csak sárgászöld színű
A virágok takaróleveleiből aztán 10-15 cm átmérőjű áltermés lesz. Nem ehető, keserű tejnedvet tartalmaz –
ugyan bajunk nem lesz tőle, de nem jó az íze és kemény a húsa, így alkalmatlan emberi fogyasztásra.
Állatok közül is csak néhány kóstolja meg, például a lovak, a keleti szürkemókus pedig a magvait eszi ki. Egyes kutatók szerint a mamutok fogyasztották.
Ha még nem láttál narancsepret élőben, a vácrátóti botanikus kertben vagy a Margit-szigeten találkozhatsz vele. Utóbbi egyben a sziget legidősebb (210 éves) fája.
3. Őszi éjjel izzik
Természetesen a galagonyáról van szó, amit Weöres Sándor verséből már óvodáskorunkban megismerhettünk. A költeményből kapásból a növény három fontos tulajdonsága kiderül: hogy ősszel terem, hogy élénk színű és hogy szúr. (Azzal kapcsolatban, hogy a holdsütésben síró lánnyá változna, vannak kétségeink.)
A rózsafélék családjába tartozó galagonya tulajdonképpen egy egész növénynemzetséget takar, amibe több mint ezer faj tartozik, és ezek főként az északi féltekén élnek. A Kárpát-medencében néggyel találkozhatunk kis fa vagy cserje formájában, az egybibés, a fekete, a rózsaképű és a cseregalagonyával. Kis, fehér virágai alapján nem is sejtenénk, hogy később, ősszel élénkpiros bogyókat hoz. A termése a vacok megduzzadásával jön létre, és a héja nagyon kemény. A mag sértetlenül jut át az állatok bélrendszerén és távozik a külvilágba.
A galagonyát szívgyógyszerként alkalmazzák a 19. század óta, de nemcsak a termésből, hanem a virágból és a levélből is nyernek ki hatóanyagot. Általában teát főznek belőle. Vérkeringési és vérnyomásproblémákra, érelmeszesedés esetén alkalmazzák
4. Már a druidák is használták a misztikus növényt
A karácsonyi díszítésként ismeretes, örökzöld növény félélősködő, és mára egész Európában, így Magyarországon is elterjedt. Sokszor almafán, nyárfán, akácon vagy fűzfán jelenik meg a fehér fagyöngy, ahol gömbalakban kezd el fejlődni. A kis bokor akár a 100 cm-es átmérőt is elérheti.
Kora tavasszal virágzik, június végén pedig megjelennek fehér bogyói, amelyek decemberre érnek meg. Emberi fogyasztásra nem alkalmasak, enyhén mérgezőek, a madarak viszont előszeretettel csipegetik a ragacsos, nyúlós belsejű termést. Nekik köszönhető a fagyöngy terjedése is, vagy a csőrükön viszik tovább a bogyókban található magvakat, vagy elfogyasztják, és aztán potyogtatják el őket.
A fagyöngyhöz számos érdekes tény és mitológiai történet kapcsolódik.
A görögök szerint például az alvilág istenének, Hádésznak a kapuját Hermész, a kereskedelem istene fagyöngy ágával nyitotta meg.
A kelta druidák állítólag rituáléikkor használták a fagyöngybogyót, az északi mitológia szerint pedig a tél istene, Hader fagyöngyvesszővel ölte meg a napistent, Baldurt. Édesanyja, Frigg, aki a házasság és a szerelem istennője volt, keserves könnycseppeket hullatott érte, amelyek fagyöngybogyókká változtak. Ezeket rakta fia sebére, aki csodák csodájára feltámadt. Frigg annyira boldog lett, hogy megáldotta a fagyöngyöt, ami azóta a szerelem jelképévé is vált, innen származik a fagyöngy alatti csókolózás szokása.
A fagyöngy gyógyhatását már Hippokratész felfedezte, aki lépfene ellen használt fagyöngy-főzetet. Kneipp, a 19. századi természetgyógyász görcsoldóként, vérzéscsillapítóként és magas vérnyomás ellen ajánlotta. Ma immunrendszerserkentő készítményekbe is rakják, és az onkológia területén alkalmazzák.
5. És végül a kakukktojás, ami valójában nem is termés
A gubacsok egyes fajtái pont úgy néznek ki, mintha termések lennének, pedig valójában pont hogy a fák legjobb szándéka ellenére alakulnak ki.
Biológiai értelemben rendellenes sejtszaporulatoknak számítanak, amelyek a növényi szövetekben fejlődnek például valamilyen rovar, gomba, atka, vírus vagy baktérium hatására.
Rendkívül sokfélék és a fa különböző részein jöhetnek létre: rügyeken, gyökereken, szárakon, leveleken.
...ez meg itt a közönséges rózsagubacsdarázs gubacsa, amivel például vadrózsabokrokon találkozhatunk
A legismertebb talán a kocsányos tölgy rügyén fejlődő nagy magyargubacs, ami a cserkésznyakkendők dísze. Egy gubacsdarázs idézi elő, belsejében pedig lárva fejlődik, ott bábozódik be, majd kifejlett rovarként mászik belőle elő. Egészen addig a gubacs belsejével táplálkozik, teljes biztonságban.
Persze, nem minden gubacs hasonlít termésre, a közönséges rózsagubacsdarázs gubacsa például inkább bolyhos virágra hajaz, a selyemgomb gubacs kinézetére a nevéből következtethetünk, de olyan gubacs is van, ami inkább valamilyen fabetegségnek tűnik a leveleken. Egyes gubacsokban csak egy, másokban akár száz lárva is fejlődhet.
Régebben kereskedtek a gubacsokkal, és mivel nagy a gyanta- és a csersavtartalmuk, többféleképpen hasznosították őket, például tintát vagy szövetfestéket készítettek belőlük, használták őket cserzésre és vérzéscsillapításra is. Ha még több érdekességet szeretnél megtudni róluk, olvasd el ezt a cikkünket.
