Hazánk egyik legritkább fokozottan védett fészkelő madárfaja. Állományát számos veszély fenyegeti, de rendhagyó fészkelése miatt költési időszakban különösen figyelni kell a székicsérek védelmére. Mutatjuk, miért.
A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság tette közzé a közösségi oldalán az alábbi rövid, ám annál szemléletesebb videót arról, miért is szükséges védeni a székicsérek fészekaljait:
Mint írják, a Természetvédelmi Őrszolgálat a székicsér-kolónia kialakulásától kezdve nyomon követi minden pár és fészekalj sorsát, illetve intézkedik az egyes fészkek védelméről, a földtulajdonosok, gazdálkodók segítségével. A fészkek körül kijelölt védőzónák biztonságos költőhelyet nyújtanak a madarak számára az agrotechnikai munkafolyamatok, mint a vetés, műtrágyázás, vegyszerezés, sorközápolás, öntözés, stb. alkalmával. A fajvédelmi munkának köszönhetően az elmúlt 15 év alatt a székicsér hazai állományát alig 20 párról, a kihalás széléről, sikerült 70 párra erősíteni.
Székicsér
A székicsér az 1900-as éveke elején még az alföldi szikes puszták jellegzetes fészkelője volt, a teljes hazai állományát közel félezer párra becsülték. Amíg Magyarországon jelentős számban léteztek legeltetett, vizes élőhelyekkel gazdagon tarkított szikes puszták, számuk nem is nagyon csökkent, bár a székicsér sosem volt gyakori madár a Kárpát-medencében. A fészkelők száma a múlt század folyamán azonban a töredékére csökkent. Ennek oka részben az élőhelyek romlása és a legeltetési szokások megváltozása volt.
A 60–65 cm szárnyfesztávolságú, 70–95 gramm testtömegű madárnak meglehetősen speciális a költési viselkedése: a tojó közvetlenül a talajra, egy kis mélyedésbe rakja le tojásait, és olyan jól belátható, gyér növényzetű vagy éppen növénymentes területen kotlik, ahol a speciális mintázatú tojások akkor sem tűnnek ki a környezetükből, ha a szülő magára hagyja őket. A tojásokból 17–19 nap kotlás után kikelő fiókák még közel másfél hónapig röpképtelenek, ám gyorsan elhagyják a fészket. A gondoskodó szülők azonban a fészek közelében lapuló apróságokat tovább etetik. A székicsérek szeptemberben Afrikába indulnak telelni, ahonnan április végén, május elején érkeznek vissza. A faj hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 Ft.
