Most érik a természetben az erdei szamócához nagyon hasonló indiaiszamóca, vagy más néven indiai pimpó, de bármennyire is csábít piros színével, jobb ha nem kóstoljuk meg, mert enyhén mérgező. Mutatjuk, hogyan tudod megkülönböztetni az erdeit az indiaitól.
Nincs is annál jobb, amikor az erdő nyújtotta finomságokból falatozhat a túrázó, szeder, vadkörte, áfonya, kökény és szamóca csábít frissülésre, de vigyázzunk, mert nem minden az, aminek látszik. Egyébként is, jobb, ha megfogadjuk a következő bölcs tanácsot:
ha nem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy milyen növénnyel van dolgunk, akkor ne kóstolgassuk.
Az indiaiszamóca (Potentilla indica), amelyet nem olyan régóta sorolnak csak a pimpó nemzetségbe, egy délkelet-ázsiai faj, de mára már Európában is elterjedt. Az 1800-as évek elején hozták be dísznövényként Angliába, és a mai napig ez az, ami vonzó lehet benne, no meg talajtakaró és egyben gyomelfojtó tulajdonsága.
Indiaiszamóca, vagy indiai pimpó
Ugyanis hiába csábít szép piros áltermése falatozásra, evésre alkalmatlan, íze nem sok van, az is kesernyés, lédússág helyett a bogyó száraz, szóval teljesen értékelhetetlen gasztronómiailag. És ez a mi szerencsénk, ugyanis nem ajánlatos belőle fogyasztani, mert nagyobb mennyiségben enyhén mérgező hatása is lehet, amely jobb esetben egy kellemetlen hasmenést okoz, viszont ha valaki érzékeny rá, akkor akár súlyosabb problémákat is eredményezhet a meggondolatlan falatozás.
Hogyan tudjuk megkülönböztetni az erdei szamócától?
Az egyik legszembetűnőbb különbség, hogy míg az ehető erdei szamóca termése lefelé csüng a száron, addig az indiaiszamóca áltermése felfelé áll.
Az erdei szamóca termése (bal oldal) és az indiai pimpó áltermése (jobb oldal)
A másik, amit azonnal meg tudunk állapítani a piros bogyókon, hogy az erdei szamóca magjai csak épp érdessé teszik a felületét, az indiain a kemény magok viszont nagyon kiállnak az amúgy jóval gömbölyűbb termés húsából.
Szinte olyan, mint egy összezsugorodott, nagyon tüskés masszázslabda.
Bár a két szamóca terméseit időben elcsúszva hozza, azért van átfedés, de ha nyár végén vagy ősszel vélünk szamócát érni az erdőben, mindenképp gyanakodjunk. Az erdei szamóca ugyanis május-júniusban hozza termését, az indiai viszont júniustól egészen novemberig is érhet.
Virágzáskor is könnyű dolgunk van, az erdei fehér virágaival szemben az indiai pimpó sárga virágokat hoz. A leveleket nézve viszont már megtévesztő a hasonlóság, de ha jobban megnézzük, akkor látni fogjuk, hogy az indiain sötétebbek és jóval sűrűbben nőnek.
Az erdei szamóca virága fehér (bal oldal), míg az indiai pimpó sárga virágú és levelei mélyebb zöld színűek (jobb oldal)
Bár a hiedelemmel szemben az indiai pimpó nem halálos méreg, a fent említett okok miatt termése fogyasztásra nem alkalmas. Egyéb részei viszont alkalmazhatóak a gyógyászatban, fertőtlenítő, alvadásgátló, vértisztító, lázcsillapító hatása van. Leveleit összezúzva borogatásként kelésekre, rovarcsípésekre lehet hatásos gyógyír.
Még ha van is sok pozitív tulajdonsága ennek a növénynek, mint a szépsége és gyógyhatása, jobb, ha nem kockáztatjuk ültetését gyerekek közelébe. Ha pedig sokat járunk a természetbe, akkor minél hamarabb tanítsuk meg a cikk eleji bölcsességet a csemeténknek, mert bármikor elsétálhatunk egy csábítóan piros bogyókkal teli indiai pimpó mellett.
