Nem vagy fizikailag jó formában? Nehezen alszol el és gyakran felébredsz? Rendszeresen ki vagy téve stressznek? Esetleg egy kis emésztési zavar, vagy a fáradékonyság, a hideg végtagok sem ismeretlen tünetek számodra? Ha a fenti kérdések közül legalább kettőre igen a válaszod, olvass tovább!
Bevallom őszintén, nem vagyok túl tudatos a fizikai állóképességem terén, rendszeresen nem sportolok ugyan semmit, de ahová lehet bringával és gyalog járok, munkámból adódóan gyakrabban járom a természetet, azonban ezeket leszámítva nem teszek semmit azért, hogy ellensúlyozzam azt a napi 10-14 órát, amit ülő pozícióban töltök.
Mindezeket csak azért írom le, mert – a koromhoz képest – teljesen átlagosnak tartom a fizikai állapotomat, nagy baj nincs (még) semmivel, de érzem, hogy ennél jóval többet kéne tennem, hogy ne is legyen. És ennél a pontnál jönnek részemről is az olyan örökzöld kifogások, hogy nincs rá idő, energia, de leginkább ötlet és tudás, hogy miként vágjak bele egy sokkal (test)tudatosabb életmódba.
Az elvonulás helyszíne, a festői Schvarcz Malom
A fentiek fényében talán már érthető, miért örültem meg nagyon annak a levélnek, amit Kárpáti Dorka mozgásterapeuta küldött nekünk, és egy háromnapos elvonulásra invitált, még úgy is, hogy a tervezett programok mintegy kétharmadáról fogalmam sem volt, hogy micsoda.
A reggeli jógázást és a légzésgyakorlatokat illetően volt némi sejtésem, hogy mire számíthatok, de a vagus workshop/kezelés és a test permakultúrája előadás címeiből még azt sem tudtam kikövetkeztetni, hogy milyen ruhát vegyek fel rájuk, már ha kell egyáltalán...
Lelkesedésemet csak növelte, amikor megnéztem a helyszínt, ami egy szálláshelynek átalakított malom a Bakony szélén, Pápateszér község külterületén. A helyszínre érkezve a Schvarcz Malom Vendégház nem okozott csalódást, élőben is pont olyan mesebeli hely, mint a fotók alapján, még így télvíz közepén is. Mivel csak szombat reggel tudtam csatlakozni a csapathoz, sajnos lemaradtam a péntek délutáni vagus workshopról, ám amikor ezt még korábban említettem Dorkának, elküldte nekem a pénteki előadás online változatát, így felkészülve érkeztem.
Akinek nem mond semmit a vagus szó, íme egy kis gyorstalpaló: a vagus, vagy ismertebb nevén bolygóideg az emberi test legnagyobb paraszimpatikus idegrendszere, a koponyánk alsó feléből kilépve a nyelőcső mellett fut le, hogy a gyomron át behálózza az emésztőrendszerünk jó részét, de a szívünkben és tüdőnkben is „gyökeret eresztett”. Helyes működése azért is fontos, mert idegrendszerünk paraszimpatikus része felel egyebek mellett az energiánk megőrzéséért és újratermelésért.
Nagyon leegyszerűsítve, a bolygóideg fontos szerepet tölt be az emésztésünkben, pulzusunkban, vérnyomásunkban, de még a beszéd és az ízlelés is érintett. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a bolygóidegünk „állapota” meghatározhatja, hogy mennyire érezzük jól magunkat, az immunitásunkat, kiegyensúlyozottságunkat, terhelhetőségünket és a gyógyulásunk minőségét is.
Bár a képen nem látszik a vagus idegek az emésztőrendszer jó részét is behálózzák
Akit bővebben is érdekel a bolygóidegünk felépítése és működése, bátran guglizzon utána, hatalmas szakirodalom áll rendelkezésre, arról viszont jóval kevesebb, hogy miként lehet és célszerű stimulálni. És itt jön a képbe Dorka, ő ugyanis alaposan beleásta magát a témába, és remekül alkalmazza a mozgásterápia mellett. A nekem küldött online workshop ugyan nem a széles publikumnak készült, de elérhető egy szuper beszélgetés a témában, amiben beszámol arról, hogy miként bukkant rá, és hogyan kapcsolódik a természetjárókra specializálódott mozgásterápiájához. Tényleg nem megúszni akarom az írást, de ennél jobban nem tudom összefoglalni, mint Dorka az alábbi videóban.
De térjünk vissza abba a kis festői malomba a Bakony szélén, mert ott tartottunk, hogy megérkeztem szombaton, kaptam egy elképesztően finom reggelit, és rögtön utána egy félórás vagus kezelést. A reggeliről – és az összes többi étkezésről – még annyit, hogy Dorka és két barátnője készített mindent, amihez ők hozták az alapanyagok jó részét a mini gazdaságukból.
Nem rossz érzés egy ilyen helyre betoppanni. Az időzítésem közel tökéletes volt, pont kész lett a kávé ;)
A vagus kezelés a gyakorlatban azt jelentette, hogy a hátamon feküdtem, miközben Dorka különböző pontokon stimulálta a „bolygóidegemet”, a nyakamon, fülemnél és a szegycsontomnál, meghatározott sorrendben és időközök betartásával. Korábban soha nem volt ilyenben részem, ezért nincs összehasonlítási alapom, rám minden esetre olyan hatással volt, hogy az ébrenlét és elalvás közötti vékony mezsgyén kezdtem el lebegni elképesztően ellazult állapotban. Mindeközben Dorka kellemesen duruzsolt, hogy mi fog következni, és mire jó, amit éppen csinál. Mivel a bolygóideg jelentős része az emésztőrendszerünket járja át, azt is megtudom, hogy a stimulálás hatására némi böfögés és a gyomor „morgása” is normális lehet, ám ez esetben ez elmaradt, csak az volt kockázati tényező, hogy nehogy elaludjak.
Dorka éppen vagus terápiát tart
A kezelés után még volt egy kis idő a következő előadásig, így felfedeztem a malom környékét, ami egy pici tavat és pár kifutót jelentett, tehénkékkel, lovakkal, tyúkokkal, kacsákkal, libákkal, de még egy pár páva is ott bandázott a többi szárnyassal.
Egy ilyen helynek már önmagában van egy nyugtató hatása, mindez egy vagus terápiával megfejelve a tökéletes nyugalom receptje
Még a levegőt is rosszul veszem
A ránk váró légzés workshopról gondoltam azt korábban, hogy ismerős lesz a téma, de hamar kiderült, hogy eddigi életemben csak kapkodtam az oxigént, azt is rossz technikával. A levegővétel akárcsak például a járás, teljesen természetesnek tűnhet, amit automatikusan csinálunk, ám sokunknál rossz a technika, például a szájlégzés állandósul, ami számos tünetet produkálhat. Ilyen például, hogy gyakran hideg a kezed és a lábad, időnként légszomjad van, horkolsz, gyakran dugul el az orrod, és a fizikai állóképességed sem az igazi.
A jó hír az, hogy egy kis odafigyeléssel, és megfelelő technikák alkalmazásával átállíthatjuk magunkat a megfelelő légzésre.
Mivel Dorka a természetjárókra specializálódott, és a betegeinek jó része rendszeresen túrázik, vagy egyéb sportokat űz a szabadban, számos gyakorlati példát tudott említeni a praxisából, hogy milyen kedvező élettani hatásokkal jár, ha szájlégzés helyett orrlégzést alkalmazunk.
Itt szembesültem vele, hogy eddigi életem jó részében rosszul vettem a levegőt
Amilyen egyszerűnek tűnik a légzés, olyan bonyolulttá válhat, ha odafigyelünk rá, ha például tudatosan az orrunkon vesszük a levegőt, rövid távon úgy érezhetjük, hogy „borul minden”, légszomjunk lehet, amit gyakori ásítozás és sóhajtozás kísér, és fokozott orrváladékozásra is számíthatunk. Ha nem adjuk fel, akkor hosszabb távon egy sereg pozitív hozadéka lehet a helyes oxigénbevitelnek, ilyen például a nagyobb teljesítőképesség, jobb alvásminőség, kevesebb izomláz, és még – ha van ilyen – az allergiás tüneteink is csökkenhetnek.
És ennél a pontnál még csak ott tartottunk, hogy a szánkon vagy az orrunkon vesszük a levegőt, a következő órákban a légzésünk ritmusára, a rekeszizom helyes működésére is kitért Dorka, majd mindezeket ott helyben ki is próbáltunk pár egyszerű, de annál mókásabbnak tűnő gyakorlattal. Még szerencse, hogy a semmi közepén volt a szállásunk, mert aki belesett volna az ablakon, 12 embert látott volna egy asztal körül ülni, amint orrukat befogva döntögetik a fejüket előre hátra, majd időnként jegyzetelnek valamit egy papírlapra.
Ahogy a képen is látszik, a workshopok alatt nem egy szigorú tanórát kell elképzelni. Mivel ez volt az első ilyen hétvégén, nincs összehasonlítási alapom, de elképesztően jó csapat gyűlt össze a kis malomban, élmény volt velük a hétvége
Mire kiziháltuk magunkat, alaposan ránk is sötétedett, így egy szuper vacsora és szabadfoglalkozás várt még ránk, ez utóbbi végül egy elképesztően vicces társasjátékozásba csapott át, ami még jobban összekovácsolta a kis csapatot.
Minden mindennel összefügg a testünkben
A vasárnapunk – a már jól megszokott – elképesztő reggelivel indult, majd Dorka bele is csapott utolsó workshopjába, aminek a titokzatos „Test permakultúrája” címet adta. Ezt a kifejezést eddig csak a mezőgazdaság kapcsán hallottam, ahol – nagyon leegyszerűsítve – fenntartható, „körforgásos” gazdálkodást jelent. Hamar kiderült, hogy mi a párhuzam, ugyanis – bár benne élünk – ritkán tudatosul bennünk, hogy mennyire természetellenes az életmódunk. Ahogy egész nap ülünk, amiket eszünk, ahogy (nem)mozgunk, a szűk cipőkbe kényszerített lábfejünk, és mindezek tetejébe a legtöbbünk bioritmusa is romokban hever.
Dorkán végig látszott, hogy minden témáról kábé tízszer annyit tudna és szeretne mesélni, de – ahogy a képen is látszik időhöz voltunk kötve
Dorkán látszott, hogy a közel háromórás workshop helyett három hetet is lazán tudna ezekről beszélni, de így is elképesztően érdekes dolgokat említett, és adott gyakorlati tanácsokat is. Nem szeretném itt túlfeszíteni az olvasók türelmét, mert így is hosszú lett ez a cikk, ezért tényleg csak pár gondolatot emelnék ki. Ilyen például a testünk földelése, ennek tessék utána guglizni, mert elképesztően érdekes téma, akárcsak a mezítlábas/barefoot cipőhasználat.
De hogy ne eresszek el senkit néhány könnyen kivitelezhető gyakorlati tanács nélkül – ahogy Dorka se tette velünk – íme: ha tehetjük, lógjunk és guggoljunk minél többet. Előbbi remekül kinyújtja a hátizmainkat és helyreteszi a csigolyákat, utóbbi szintén nyújtja a combizmokat és a csípő mobilitását fejleszti. Szék helyet üljünk földön, járjunk mezítláb, és stimuláljuk a talpunkat masszírozó golyóval, akár munka, vagy ennek a cikknek az olvasása közben. Apróságnak tűnhetnek ezek, de ha tudatosan beépítjük a mindennapjainkba, hamar meglesz az eredménye.
Ha kedvet kaptál egy ilyen elvonuláshoz, vagy csak akár egy téged érdeklő workshophoz, keresd bátran Dorkát, aki nem mellesleg a Turista Magazinon is blogol, és rengeteg hasznos tanácsot ad a természetjáróknak.
Kárpáti Dorka a Semmelweis Egyetemen végzett konduktorként, majd néhány évig mozgássérült gyerekek fejlesztésével foglalkozott. Közben újabb és újabb kiegészítő technikákat tanult. A természetjárás gyerekkora óta közel áll hozzá, sok időt töltött a Börzsönyben, és lovagolt is. Szerette volna megtalálni a saját célközönségét és a témát, ami a szívügye, így adta magát az ötlet, hogy túrázókkal foglalkozzon. Rendszeresen kirándul, ezért jól ismeri a terepi kihívásokat, és abban szeretne segíteni a túrázóknak, hogy szabadon mozoghassanak.
Dorka weboldala ide kattintva érhető el. Megtalálod őt Facebookon és Instagramon is.
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
