Közhelyesen hangzik, de a mai rohanó világban egyre nagyobb igény van arra, hogy lassítsunk. A nemzetközivé duzzadt mozgalom egyik hazai képviselőjével, Szekeres Diánával beszélgettünk a lokálpatriotizmusba oltott lazulásról.
Turista Magazin: Bizonyára sokan nem hallottak még a Slow Living mozgalomról. Bár beszédes a neve, kifejtenéd, hogy ez mit jelent a gyakorlatban?
Szekeres Diána: A Slow Livingen keresztül a saját kultúránkat szeretnénk erősíteni, terjeszteni, és bemutatni itthon a külföldi, minőségi slow mozgalom gyöngyszemeit. A cél az értékes szellemi termékek, kulturális értékek terjesztése, illetve az egészséges, igazságos és tiszta élelmiszer védelme és eljuttatása az emberekhez. Olyan hírességekkel ismertettük meg régióinkat, termelőinket, művészeinket, mint Ennio Morricone, Franco Nero, Vanessa Redgrave vagy éppen pár hete James Blunt, akik azóta rendelnek is, és nem utolsó sorban Slow Living rendezvényeinkre is szívesen jönnek majd. Ismerik, meg is élik és támogatják a slow mozgalmat, mert őszinte és hiteles. Viszik tovább a nagyvilágban a hazai slow-tagok jó hírét. Budapest és a vidéki helyszínek mellett Bécsben, Rómában, Londonban, Berlinben is bemutatkoznak majd a magyar slow mozgalom tagjai stratégiai együttműködésben a külügyminisztériummal. Illetve a méltán híres Terra Madre, azaz Anyaföld elnevezésű legnagyobb Slow Food fesztiválra is tervezünk egy magyar slow standot, hogy a 160 tagország és a látogatók megismerjék a kultúránkat. Hogy lássátok, milyen sikeres a slow mozgalom a világban, a szeptemberi 4 napos Slow Cheese fesztiválra egy kis olasz városkába, Braba több mint fél millió turista ment el csak azért, hogy a világ legjobb sajtjait megkóstolja. Ez nem véletlen vagy marketing, hanem a tudatos érték képviselete.
Slow sztár Ennio Moricone épp megkostólja Csutorás Ferenc slow wine borász különleges Aranycsapat borát, melyet Puskás Ferenc és Csutorás nagypapa barátsága ihletett
James Blunt imádta a magyar slow-termékeket. Novemberi londoni slow-eseményünkre meg is invitáltuk
TM: Több külföldi helyszínt is említettél, azt lehet tudni, hogy honnan ered a mozgalom és mikor alakult ki?
Szekeres Diána: 30 éve indult világhódító útjára a slow mozgalom, egy olasz gasztroújságírónak, Carlo Petrininek köszönhetően. Rómában a Spanyol lépcsőnél szerettek volna nyitni egy Mekit, erre válaszként meghirdetett egy tüntetést, hogy megvédje az olasz mezőgazdasági és étkezési kultúrát. Kora előtt járt, hiszen már a 0. percben észrevette, hogy a fogyasztói társadalom ezen formája tönkreteszi a földet, az ízlelést, és persze a kulturális hagyományokat. A slow mozgalom az egyetlen olyan mozgalom a világon, ami nem valami ellen, hanem valamiért küzd. Hiszen mi bölcsőtől bölcsőig gondolkozunk a Slow Food, a Slow Travel és Slow Art témákban. Innovatívan óvjuk a Földet, a hagyományainkat, kortárs kultúránkat, úgy, hogy nem kell semmiről lemondani, nincs negatív megkötöttség, csak a slow-élmény. Tagjaink közt vannak borászatok, sajtmanufaktúrák, 0 km-es tanyával és majorsággal egybekötött, kockás terítős vagy éppen fine dining éttermek, őstermelők, kastély- és wellness-szállodák, vendégházak, hagyományőrző kékfestők vagy éppen kortárs festőművészek, galériák is. Egy élő, színes, értékalapú, de mégis trendi közösség vagyunk.
TM: Tegyük akkor tisztába a sok slow mozgalmat, milyen ágakról beszélhetünk, és ezeknek mi a „céljuk”?
Szekeres Diána: A Slow Food egy nemzetközi mozgalom, amely az egyes országok és régiók étkezési hagyományainak, a gasztrokulturális sokrétűségnek a megőrzése, védelme érdekében jött létre. A helyhez kötődő termények, termékek, élelmiszerek, ételek, étkezési hagyományok támogatására alakult civil szerveződés, amelyhez ma már 162 ország tartozik. Elnevezésével a fast food stílus ellentettjére, a lassú, odafigyelő, a hagyományos és nemes táplálkozásra irányítja a figyelmet. A mozgalom elsődleges célja a helyi gasztrokulturális értékek megőrzése, azok sikeres hasznosítása, az érintett közösségek és vállalkozások fennmaradásának és gazdasági sikerességének támogatása. Ez az egyszerű cél a globalizálódó világban már csak közös erővel, így többek között éppen a Slow Living mozgalom támogatásával képzelhető el. Az első ág, a Slow Food mellett párhuzamosan fejlődött a Slow Travel és a Slow Art mozgalom is. Tudtátok, hogy a turisták egy festmény előtt átlagosan 6 másodpercet töltenek? Lefotózzák, és rohannak tovább. A Slow Art lényege, hogy élményorientáltan egy mélyebb, érdekesebb megismerést segítsen elő a művészeti ágakban, bármiről legyen is szó. Mi, a Slow Living Hungary-nél országosan képviseljük mindhárom slow-ágat.
TM: A Slow Food gyakorlatilag egy mozgalom az ízekhez való jogunkért?
Szekeres Diána: Igen, a mozgalom lényege valójában a teljes étkezési kultúra segítése, fejlesztése: a cél a termelő közösségek boldogulásának támogatása, a biológiai sokféleség megőrzése, az eltűnés veszélyének kitett termények és fajták megmentése, a helyi értékek és közösségek támogatása, majd az odafigyelő, igényes ízérzékelés fejlesztése. A Slow Food Presidium egy nemzetközi eredetvédelmi jelölés, amit az adott régióra, országra jellemző, egyedi, biodiverzitás szempontjából védettséget érdemlő dolgok kaphatnak. Sokszor a külföldi, tudatos slow-utazók ehhez az adott helyhez, termelőhöz viszonyítva utaznak és vándorolnak tovább a közösség tagjaihoz, annyira hiteles és megbízható jelölés. Franciaországban 21 ilyen presidium van, Ausztriában 7, nálunk csupán 1, a kiskunsági mangalica-tenyésztés. Slow mozgalmunk célja, hogy legalább 7-8 Slow Food Presidiumunk legyen itthon. Az egerszóláti őshonos szürkemarha-tenyésztés Nagy Gézáéknál vagy éppen egy adott borvidékre, régióra jellemző dűlő és bor, és még sorolhatnánk. A másik fontos tevékenység az ízekhez való igény és jog terjesztése, ezért az idei Gourmet Fesztiválon először tartottunk gyerekeknek Slow Food ízórát. Tagjainkkal, a Graefl Kastély és Biomajorsággal, a Bori Mami étteremmel és az egri, mátrai slow-termelőkkel közösen interaktív íznevelést tartottunk, és őszintén mondom, hogy imádták a gyerekek. A slow mozgalom tevékenységi köre a „Farm to Table” szellemében zajlik, legyen szó őstermelőkről, manufaktúrákról, slow wine borászatokról vagy éppen fine dining éttermekről. A lényeg, hogy a mezőgazdasági termeléstől, az élelmiszer-biztonság kérdésétől, a regionális termékek védelmétől a gasztronómiai tudományokig, ökotudatosságig, az idegenforgalomig, és az ehhez kapcsolódó kulturális és emberi értékek megőrzéséig sok mindenre kiterjed. A jövő fogyasztóinak, a gyerekeknek megmutattuk ízekkel, új információkkal, élményekkel, hogyan lehet a tudatos életforma trendi számukra és miért jó dolog slow-nak lenni. Boldogan rakták fel a piros csigás kitűzőt, és alig várják a következő eseményeket. Azt hiszem, a tagjaink az ő arcukra tekintve érzik legjobban, mekkora jelentősége van a slow mozgalomnak, a modern értékőrzésnek és -teremtésnek.
Slow Food Ízórákat tartunk gyererkeknek, hogy közelebb kerüljenek a természetes eredeti ízekhez. Itt épp a Gourmet fesztiválon láttunk vendégül 60 picit
TM: Te mikor hallottál először erről a mozgalomról, és hogy csatlakoztál hozzá?
Szekeres Diána: Meglepő módon Amerikában hallottam először a slow mozgalomról. Ipari mennyiségek, intenzív, GMO-s, adalékanyagokkal teli mezőgazdaság, étkezés jellemzi az Egyesült Államokat. Nagyon drága és nehéz is jó minőségű élelmiszerhez jutni. Míg kint dolgoztam, egy teljesen egyszerű motiváció hajtott, nem akartam elhízni, nem akartam egészségtelen ételeken élni. Nagymamámtól tanultam gyermekkoromban a szezonalitás fontosságát, a háztáji élelmiszerek, generációkon átívelő régiós receptek, ízek ismeretét, hisz ő saját maga termelt minden a családnak, pedig az urbanizáció miatt élete nagy részét már városban töltötte. Tehát volt viszonyítási alapom. Nem is gondoltam, amikor Los Angelesben dolgoztam, hogy helyi, minőségi élelmiszerhez jutni ilyen nehéz dió lesz. Majd megtaláltam a Slow Food szervezésében a Slow Marketokat, és egy olyan világba csöppentem, ami multikulturális, de mégis védi a lokális értékeket minden országban. Olyan baráti kapcsolatok szövődnek a slow-nemzetek tagjai, vásárlói között, amit az érték és a pozitív életszemlélet köt össze. Segítik egymást, hogy mindenhol erősebb legyen a slow-összefogás. Fontos a fenntarthatóság, a profit, de ebben a közösségben csak azt kapja a vásárló, amit maga a termelő is megenne. Nem úgy, mint a mammut élelmiszer-vállalatoknál, ahol csak a számok, az eladás számít, vagy a kamu bio, kézműves termékeknél, ahol a megtévesztés sokszor gyakori. Itt a slow-közösség kiveti magából az arra nem érdemes tagokat, mint egy élő szervezet. Óriási erő az értékközpontúság. Ezután az élmény után már a külföldi Slow Travel helyeket, eseményeket kerestem, Slow Cheese fesztiválon jártam Braban, Slow Fish fesztiválon Genovában, helyi Slow Art művészekhez látogattam el, és hihetetlen élményeket éltem meg. Megfogalmazódott bennem, hogy nem is tudjuk, milyen szerencsések vagyunk itthon, hogy van még mit megmenteni, átélni és megmutatni! A vízkészletünket, a föld minőségét, a saját kultúránkat, értékeinket. Óriási harc megy a világ számos részén az ívóvízért, a föld kimerülése ellen. A globalizáció elnyomja a különleges, egyedi szellemi értékeket is. Kevesen tudják, de például Indiában közel 300 000 mezőgazdaságban dolgozó férfi lett öngyilkos, mert kimerültek a termőföldek a szennyezés miatt. Szóval edukálni kell az embereket, magunkat, folyamatosan fejlődni, műhelymunkát végezni a tagokkal, egy minden értelemben erős és hatékony közösséget építeni a jövő érdekében. Ezért itthon elkezdtem hasonlóan gondolkodó emberekkel a szervezetépítést. Sokan hiszünk a slow életformában, és most már egy erős közösség, szervezet is van hozzá. Büszkék vagyunk rá, hogy egyre ismertebb itthon a slow mozgalom, és hogy külföldön is bemutatjuk a tudatos slow-utazóknak magyarországi kincseinket, hogy minél többen látogassanak hozzánk, és helyben éljék át az élményeket. Érdekesség, hogy az Egyesült Államokban például a Tesla vezér Elon Musk testvére csinálja a slow mozgalmat, felismerték, hogy mekkora jelentősége van energiát fektetni a jövőbe.
TM: A ti tevékenységetek itthon miként kapcsolódik a nemzetközi mozgalomhoz?
Szekeres Diána: A Slow Living Hungary egyesület két alapítója is hivatalos magyar Slow Food convivium-vezető a nemzetközi szervezetnél. A Slow Living Hungary célja, hogy segítse a magyar Slow Food termelőket, borászokat, éttermeket, erősítse a hazai és nemzetközi piacon, és a különböző kultúrák különleges Slow Food és wine, Slow Art termékeit is bemutassa a hazai közönségnek. Slow Travel helyszíneket ajánljon a világ minden tájáról, buzdítsa az embereket a természethez való viszony újraértelmezésére. Olyan programokat ajánlva, szervezve, amelyek ökotudatosak, támogatják a biodiverzitást, de közben élvezetet és kikapcsolódást nyújtanak a mai túlhajszolt, pörgős világunkban. Azért is kezdtem bele a slow mozgalom építésébe itthon, mert hiszek benne, hogy pozitív élményekkel kell rávenni az embereket a tudatos életmódra, a természetvédelemre, az értékalapú gondolkodásmódra. Sokkal jobban megértik és közel kerül hozzájuk az élmény a termelőkön, borászokon, művészeken keresztül, hiszen élő, bizalmi kapcsolat alakul ki, és ez mondhatni a legjobb márka, amit valaha kitaláltak. Ezért, ha a klímaváltozásról vagy a biológiai sokszínűségről és aktuális problémákról esik szó, akkor Menu for change kampány indul, vagy ha az ételpazarlásról, akkor Disco Soup Day lesz meghirdetve a tagjainkkal, rendszeresen van Slow Market az Akváriumban, slow események a tagjainknál, ami mind pozitív közösségi élményt ad. Nem kell semmiről sem lemondani, nincs megszorítás az életmódban, nem kell kevésbé kényelmesen élni, mint a fogyasztói társadalomban, sőt! Sokkal finomabbat és sokszínűbbet, izgalmasabbat kínál ez az élő slow-közösség csak pluszértékként, tudatosan.
TM: Ugorjunk egy kicsit. Bár már sejthető az eddigiekből, de mi pontosan a Slow Travel célkitűzése?
Szekeres Diána: A Slow Travel egy olyan tudatos utazási forma, ami nemcsak a fizikai lassúságra apellál, hogy nyugodtabban, időt szánva ismerjük meg a dolgokat, hanem arra, hogy utazás közben rávegyük az embereket, hogy bizalommal forduljanak a helyiekhez, a vidékhez, a kisvárosokhoz, falvakhoz vagy éppen egy nagyvároshoz, annak agglomerációjához. Egy példát kiemelve: rajtunk keresztül a Bükk-Eger-Mátra régióban tengernyi programot lehet kipróbálni, amit utazási irodák nem ajánlanak. Alapvetően Eger egy kétnapos városként él a turisták szemében, de a slow-utazók sokkal szerencsésebbek, mert egy hetet is el tudnak úgy tölteni, hogy intenzív élményekkel gazdagodnak. Kastély- és dűlőtúrák, borkóstolók, slow pop up vacsorák, gomba- és gyógynövénygyűjtéssel egybekötött gasztroélmények, a boldog állattartás megismerése, bicikli, gyalog- és vízitúrák, természetjárás, hiteles kézműves manufaktúrák, majorságok, tenyésztők munkájába való bekapcsolódás, gyógyvizes barlangfürdő, művésztelepbe való betekintés, népi és kortárs alkotók műterem látogatása stb., mindezek egy élő helyi közösség tolmácsolásában. Valójában a három ág, a Slow Food, a Slow Travel és a Slow Art gyökerei összeforrnak, ezért is kapta a szervezet a Slow Living gyűjtőnevet. Az élet minden területén képviseljük a „bölcsőtől bölcsőig”-elvet. Azt, hogy a fogyasztói társadalom tömegesen termel olyan dolgokat, amik kidobásra vannak ítélve, legyen szó ételről, italról, művészetről, bármilyen kulturális tartalomról, ezzel szemben mi hisszük, hogy van igény arra, hogy az emberek gondoljanak a gyerekeik és unokáik leendő értékeinek megtartására és növelésére, csak meg kell mutatni, hogy hol és hogyan. Mai, modern és persze trendi, azaz slow formában, mert a hagyományőrzés, a természetjárás, az étkezési kultúra is tud innovatív lenni. Egyik mottónk is ez: Do you need speed? Let’s go Slow! Lendületre, energiára van szükséged? Gyerünk, lassulj velünk!
Slow Travel Almagyar Érseki Szőlőbirtok
TM: Melyik a kedvenc hazai helyszíned, ami szerinted jól illeszkedik a fenti életstílushoz?
Szekeres Diána: Nagyon nehéz választani, annyi csodás slow hely van itthon is, de azt hiszem, az egri borvidék környéke a szívem csücske. Ha itt le kéne írnom egy slow hétvégét, az így nézne ki: Toszkánával vetekszik a látvány a reggeli napfényben az Eged hegy lábánál az Almagyar Érseki Szőlőbirtokon, ahol egy régiós ízek szerinti 0 km-es reggelivel, interaktív, laza dűlőtúrára mennék a borásszal, aztán séta jönne a belvárosban, ami egy igazi barokk ékszerdoboz, majd a számos kiváló Slow Art művészünk egyik műtermébe vinném az utazót, hogy belepillantsunk az alkotás misztériumába. Kis biciklitúra Noszvajra, amit csak mesefalunak hívunk, üstben készült lekvárt kóstolni a helyi termelőkhöz. Kétútközre kilátogatni, egy meseszép szecessziós kastély századfordulós világába csöppeni, a majorság életét megélni, helyi bioparadicsomból, sajtokból, mangalica-kolbászból ízlelni. Lemenni a megújuló Szépasszonyvölgybe és slow wine borászatokban kóstolni. Egerszóláton a naplementében megtekinteni az őshonos szürkemarhák életét 100 hektáron és még sorolhatnám tovább. Villányban, a Balatonon, a Mátrában is tudnék kiemelni rengeteg slow helyszínt tagjainktól, de azt mondom, inkább kövessenek minket a slowliving.hu oldalon, Facebookon vagy Instagramon illetve itt, a Turista Magazinon, és éljük át együtt a slow-éményeket itthon és külföldön egyaránt.
