A fagyöngy nemcsak lakásdíszként tűnik fel karácsony közeledtével, de egy kedves szokás is kapcsolódik hozzá. Összeszedtünk néhány érdekességet erről a különös növényről.
Az angolszász országokban ma is él az a szokás, miszerint, ha valaki fagyöngy alatt kap csókot, annak a szerelme örökké tart majd. A karácsonyi szokás egy germán mondára vezethető vissza, amelyben Frigg istennő fiát egy fagyöngy vesszőiből készült dárdával ölik meg. A fiát gyászoló Frigg könnyei a fagyöngy fehér terméseivé válnak, az istennő pedig azt kívánja, hogy a fagyöngy soha többé ne árthasson senkinek, és aki alá áll, kapjon lehetőséget a szeretetre és a megbocsátásra.
A fagyöngy különös növény, félélősködő, vagyis fotoszintézis útján elő tudja magának állítani a tápanyagokat, a vizet és az ásványi anyagokat azonban szívógyökerével a fától vonja el, amivel fokozatosan gyengíti azt.
A fehér álbogyójú, örökzöld fagyöngy elsősorban fűzfán, nyárfán, hárson, akácon, juharon és kőrisen telepszik meg, a ritkább sárga fagyöngy, vagy fakín főleg a tölgyeken látható.
Az emberre nézve a fagyöngy bogyótermése és levelei is mérgezőek, a madarak azonban kedvelik a ragacsos álbogyókat, ezáltal pedig segítik a magok terjedését. Nagy fagyöngy-fogyasztónak számít a léprigó, a fenyőrigó, a szőlőrigó és a csonttollú. A léprigónak még a neve is utal fagyöngy iránti vonzódására, régen ugyanis az álbogyókból készítették a ragacsos lépet, amivel tőrbe csalták a madarakat.
A fagyöngyre már a régi kor emberei is egyfajta varázsnövényként tekintettek, úgy hitték, hogy az ajtóra akasztott növény elűzi a gonoszt.
Régen is használták gyógynövényként, és kis mennyiségben ma is alkalmazzák a gyógyászatban, például vérnyomásproblémák, érproblémák kezelésére.
