A kispesti Határ úti metrómegállótól pár percnyire mintha egy másik városba csöppenne az ember, sőt nem is városba, inkább egy faluba, amely varázsát nemcsak hangulatos, régi épületeinek, de összetartó közösségének is köszönheti.
Wekerletelep szívében eddig még soha nem jártam, és most, a Kós Károly téren álldogálva le vagyok nyűgözve. A tér közepét egy hatalmas park foglalja el, körben pedig szebbnél szebb, népi szecessziós stílusban épült házak sorakoznak. Egyből kiszúrom a leghíresebb épületet, a „Barátok közt-házat”, amely ismertségét a népszerű sorozatnak köszönheti.
Barátok közt Wekerlén
Bérházak helyett valódi otthonok
A 19. század második felében az iparosodással párhuzamosan Budapest lakossága jelentősen megnövekedett. A lakásépítések azonban nem tudtak lépést tartani népességnövekedéssel, és a fővárosban munkát vállaló vidéki emberek nem találtak maguknak lakhatási lehetőséget. A századfordulóra a probléma már olyan mértékűvé vált, hogy állami beavatkozásra lett szükség. 1908-ban Wekerle Sándor miniszterelnök kezdeményezésére az állam megvásárolt egy eladó birtokot Kispesten, hogy ott munkástelepet hozzanak létre. Első lépésként a terület szélén egy mészhomoktéglagyárat építettek, a telep felépítéséhez ugyanis az itteni homokot használták fel.
Egy típusház a 48-ból
„Az 1908 és 1930 között felépült telepen 20 ezer ember jutott lakhatáshoz” – meséli Zsolnai Éva, a wekerlei séták túravezetője, aki maga is tősgyökeres wekerlei. „A munkások 80%-a állami vállalatoknál dolgozott, például dohánygyárban, a MÁV-nál vagy a postánál.” A telep tervezésekor fontos szempont volt, hogy ne akarják bérházakba kényszeríteni a vidéki embereket, inkább olyan környezetet tervezzenek, amely ismerős számukra, ahol otthonra találhatnak. Ez az elképzelés jól illeszkedett a 19. század második felétől Angliából induló kertvárosi mozgalomhoz, sőt Wekerletelep a központilag tervezett és felépített európai kertvárosok egyik legnagyobb méretű és legjobban sikerült példája lett.
Változatosság és sok zöld
A telep főterének beépítésére külön pályázatot írtak ki, amelyet Kós Károly nyert meg. Kós szerette volna elkerülni a tér egyhangúságát, ezért kikötötte, hogy a téren egy építész csak két épületet tervezhet. Épp ezért ő maga is csak a főteret lezáró két kapu egyikét, illetve a kaput két oldalról közrefogó házakat tervezte. A téren álló épületekben egyébként tisztviselői lakásokat alakítottak ki, amelyek a munkáslakásoknál nagyobbak voltak.
A telepen összesen 48-féle típusház van, amelyeket több építész tervezett.
Az utcákon sétálgatva is feltűnik ez a változatosság, van népi szecessziós és neogótikus stílusjegyeket viselő, egyemeletes és földszintes, 2, 6, 8 és 12 lakásos ház is.
A Kós Károly tervezte kapu
A belső kialakítás tekintetében azonban mindenkit kötöttek a szabályok. Az építészeknek 44–46 négyzetméteres lakásokat kellett tervezniük, és az is meg volt határozva, hogy az egyes helyiségek mekkorák lehetnek. Minden lakáshoz terveztek vécét is, de fürdőszobát nem, akkoriban ez ugyanis nem volt divat. Lett volna azonban egy népfürdő a telepen, de ez végül nem valósult meg, ahogy nem épült fel a kórház, és bár tervben volt, nem jár villamos sem a körúton.
„A telep tervezésekor azt is tudatosan meghatározták, hogy mekkora legyen a zöldterületek aránya. 50 ezer fát ültettek a közterületekre, és 16 ezer gyümölcsfát adtak a lakóknak, amelyeket elültethettek a kertjeikben” – meséli Éva. „A körutakra platánokat ültettek. Amikor lombosak ezek a fák, amikor összeborulnak az út felett, olyan, mintha egy gótikus templomban lenne az ember.”
Télvíz idején is gyönyörű
A közösség ereje
A főtérről az egyik oktatási tömb felé vesszük az irányt, merthogy ilyen is van a telepen. Összesen négy, amelyekhez egy iskola, egy óvoda, tornacsarnok, igazgatói és tanítói lakások tartoznak. Ezek az átlagos munkáslakásoknál nagyobb és díszesebb házak, ez is jelzi, hogy akkoriban a pedagógusok valóban megbecsült tagjai voltak a társadalomnak. Az iskolák mellé építészetileg hangsúlyos középületeket, például templomokat terveztek. Minden felekezetnek lett volna egy temploma, végül azonban csak a református és a katolikus templom épült meg.
A főtér közepére terveztek egy munkáskaszinót is, amely nevével ellentétben inkább egy könyvtár, egy alapoktatást szolgáló intézmény, illetve egy munkásgimnázium lett volna felnőttek számára. Akkoriban nagyon magas volt az analfabetizmus aránya, ugyanis az alapfokú oktatás csak 1908-tól lett ingyenes.
Az iskolaigazgatók számára ilyen szép házakat építettek
1910-ben alakult meg a máig létező Wekerlei Társaskör Egyesület, amelynek egyik legfontosabb célja az volt, hogy a telep lakosait közösséggé kovácsolja. Ezért hívták életre az énekkart, a zenekart, a sakk-kört és a különböző sportköröket is. Annak ellenére, hogy a munkások az ország különböző helyeiről érkeztek ide, hamar kialakult a közösség és a wekerlei lokálpatriotizmus. És ez ma sincs másképp. Még most is sokan ragaszkodnak Wekerléhez, annak ellenére is, hogy a lakások mai szemmel nézve elég kicsik.
A helyiek ragaszkodását az is jól mutatja, hogy közel 500 önkéntes van a telepen, ők szervezik a rendezvényeket, az újságszerkesztéstől kezdve a szemétszedésig mindenben részt vesznek, nyaranta pedig önkéntes fellépők zenélnek a főtér zenepavilonjában.
Az országban először itt indult el a „Tégy egy könyvet – Végy egy könyvet!” kezdeményezés is, amely egy mindenki által hozzáférhető szabadtéri könyvszekrény, ahonnan bárki szabadon elvehet, illetve ahová bárki betehet könyveket.
Van itt madárbarát tanösvény és közösségi összefogásból született életfa is, amelyhez egy szép helyi ünnep is kötődik. A Wekerlei Életfa ünnepén, amelyet a tavaszi napforduló utáni szombaton tartanak, a telep négy teréről zenés, fáklyás menetek indulnak a főtéren álló életfához.
„Az otthonunkat mutatjuk be”
Az első wekerlei sétákat a helyi rendezvények, például a szeptemberi Wekerlei Napok keretében tartották. Ezeken még főleg az itt lakók vettek részt, de most már egyre többen jönnek a főváros, sőt az ország más részeiről is. A Wekerlei Társaskör szervezésében ma már számos helytörténeti sétából szemezgethetnek az érdeklődők, van például kimondottan kisiskolásoknak szóló program, kerékpáros sporttörténeti séta vagy építészeti séta is.
„A mi sétáink annyiban mások, mint a többi városnéző túra, hogy itt mi az otthonunkat mutatjuk be” – mondja Éva, aki a lelkemre kötötte, hogy mielőtt visszatérnék a nagyvárosi nyüzsgésbe, nézzem még meg a telep szélén álló rendőr-főkapitányság épületét, amely alighanem a legszebb az egész országban. Igaza volt. Ahogy visszafelé tartottam a metrómegállóhoz, még bolyongtam kicsit a wekerlei utcákon.
Ritkán látni ilyen gyönyörű fasorokat, mint amilyenek itt vannak, amelyek még így télen, csupaszon is lenyűgözőek.
El is határoztam, hogy tavasszal, lombfakadás után, és persze az őszi színkavalkád idején is eljövök majd újra, mert látnom kell ezeket az utcákat teljes pompájukban.
Ugyanaz a típusház, mint az első képen, csak a telep másik részén
A wekerlei sétákkal kapcsolatban még több információ: ITT
A cikk először 2018 februárjában jelent meg.
