A Kőszegi-hegység déli sarkában, a kéktúra végpontján, remek közlekedéssel, minden adott ahhoz, hogy nagy kirándulásokra induljunk. Pedig az itt fekvő Velemben egy napra helyben maradni is érdemes.
Vannak helyek, amelyek felfedezését könnyű megindokolni, és vannak hasonlók, amelyeket talán nem is kell. A kéktúra látványos szakaszainak végigjárása után, vagy épp előtte, sokszor szembesül vele az ember, hogy a csak átutazóban meglátogatott helyszínekre valóban érdemes lehet visszatérni, vagy éppen már előre meglátogatni őket, hogy a „valódi” túra majd valóban a távolság megtételéről szólhasson.
A Kőszegi-hegység déli oldalában, egy erdőkkel körülvett falu éppen ilyen terület, ahol jó és rossz időben egyaránt érdekes helyek várnak.
Velem a Szent Vid-kápolnából
A falu fölötti Kőszegi-hegység földtanilag hazánkban egyedülálló, kristályos palából és fillitekből álló csúcsainak tövéből párhuzamos völgyek futnak a hegyek alatti síkság felé. A nyáron zöldellő, lapos dombok és a föléjük emelkedő hegyek látványa határozza meg a táj képét.
A hegység tövében futó országút Velemet a szomszédos Bozsokkal és Kőszegszerdahellyel együtt, kisebb kitérőkkel fűzi fel a Kőszeg-Szombathely útvonalra: menetrend szerinti autóbuszjáratok mindkét városból közlekednek ide, de a sűrűbb, átlagosan kétóránkénti indulások a mintegy 8 kilométerre lévő Kőszegről jönnek-mennek.
A Kőszegi-hegység, németül Günser Bergland az Alpokalja egyik kis hegysége, területének nagyobbik fele Ausztriában található. Legmagasabb pontja, a 894 m magas Írott-kő csúcsa több mint száz éve kedvelt kirándulóhely. A jelenlegi kilátó 1913 ótta áll itt, a mostani országhatár éppen az épület tengelyén halad át. A csúcshoz legközelebbi település Velem, ahonnan a piros sáv jelzésen mintegy 4 km sétával, viszont tekintélyes, 550 méteres szintemelkedéssel érhető el - egy kényelmes oda-vissza túrán tehát bő három órás menetidővel érdemes számolni.
Az Országos Kéktúra nyugati végpontját eredetileg a közeli Írott-kőre tervezték, de mire a második világháború után sor került az út felfestésére, az osztrák határ környéke már tiltott terület volt, ezért az út itt, Velem fölött ért véget.
Kevésbé ismert, hogy amikor 1988-ban eljött a Szent István-vándorlás ötvenedik évfordulója, az Írott-kő csúcsán megnyílt a vasfüggöny, és a természetjárók osztrák társaik, és persze a határőrök társaságában, az eredeti útvonalon járhatták be a kéket (a határon álló Írott-kő-kilátót a vasfüggöny keletről kerülte meg, Ausztria felől látogatható volt) – mindez jó egy évvel a páneurópai piknik előtt.
A vasfüggöny több évtizedes közelsége előnyökkel is járt, hiszen a jól őrzött területre a favágók és vadászok számára is körülményes volt a bejutás, a természet így minimális zavarás mellett virágozhatott.
A határnyitás után persze sokat változott a táj, ami főleg a magasabban fekvő fenyvesek ritkulásában látszik: az Alpok magasabb régióira jellemző fák itt ugyan őshonosak, ám egyre nehezebben viselik a 21. század melegebb és szárazabb nyarait, így sok helyen ezeket lombhullató fajokkal pótolják. A változásokat persze az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei is felügyelik.
Velem főutcája az I. világháború áldozatainak emléket állító Hősök kapujával és a szemközti hegytetőn a Szent Vid-kápolnával
A közeli völgyek tetején a környék néhány jelentős forrása fakad. A községen keresztülfolyó Szerdahelyi-patak a térség fő vízgyűjtője, amelyen egykor vízimalmok sora dolgozott. Utolsóként megmaradt képviselőjük a Schulter-malom, amely a falutól délre, Kőszegszerdahely határában, 1913-ban épült. A többihez képest fiatal, jó állapotú szerkezet még az 1950-es államosítás után is működött. Ezt követően azonban úgy tűnt, hogy nem kerülheti el a sorsát: rövidesen bontásra ítélték, azonban ettől megmentette a műemlékké nyilvánítás, 1965-ben.
A Schulter-malom 1965 óta műemlék
Ezt a mai viszonyok közt érdemes még egyszer kiemelni: az épületegyüttes egy eltűnő korszak emlékeként, 52 évvel az építése után kapott védelmet. A ma ennyi idős épületek éppen ekkor, a hatvanas évek derekán születtek, viszont a megőrzésükre tett intézkedéseket sokan még mindig rossz szemmel nézik. Talán legfőbb ideje, hogy példát véve az akkori időkről, merjünk tenni a ma fél évszázados alkotásokért.
A malom belső terében észrevétlenül telnek az évek
A nyolcvanas években felújított épületegyüttes múzeumként üzemelt tovább, egészen néhány évvel ezelőttig. Jelenlegi helyzetéről keveset tudni, a berendezések jelenleg nem látogathatók, és bár továbbra sincs rossz állapotban, a karbantartás hiánya egyenlőre nem sok jóval kecsegtet.
A szűk hegytetőn álló Szent Vid-kápolna
A falu tájképének meghatározó eleme a fölé emelkedő 538 m magas Szent Vid-hegy kápolnája. A meredek hegytetőn évszázadokkal ezelőtt is vár állt, amelynek sarokbástyájára előbb kis remetelak, majd templom épült. Az épület 1859-re nyerte el a mai formáját, azóta pedig szerencsére nem sokat változott.
A templom belsejének csendjében minden részlet különleges
A templom jeles alkalmakkor, például minden év június 15-én, a Szent Vid-templomi búcsún nyitja ki a kapuit a nagyközönség előtt, az év többi részében külön bejelentkezéssel látogatható.
A falu főutcájának életnagyságú fűrészmalommodellje
A faluból főleg a közeli Kőszegre irányul hivatásforgalom: a község a város távoli elővárosaként is funkcionál, de szép számmal akadnak nyaralók és szálláshelyek is a rendezett utcákban.
A cikk először 2018 decemberében jelent meg.
