Felejthetetlen pillanatok egy apró kérésszel

Épp tiszavirágzáskor nyaraltam a Tisza-tónál, és ahogy sokan mások, én is kíváncsi voltam erre a különleges természeti jelenségre. Még soha nem láttam, így egyik este egy motoroscsónak-túra keretében néztem volna meg a Kis-Tiszán. Már ha lettek volna tiszavirágok, mert pechünkre aznap egy példány se mutatkozott a korábbi napokhoz képest. Ez az egyik szépsége ennek, hogy igazából kiszámíthatatlan, mikor lehet részünk igazi tömeges rajzásban, annyi mindentől függ, hogy előbújnak-e. Az időjárástól, a korábbi évek rajzásaitól, és idén a Tisza áradása is befolyásolhatta őket.

Az említett túráról kissé csalódottan indultunk a kikötő felé, de hogy valami szép emlék is maradjon az estéből, megálltunk a Poroszlói-medence hatalmas víztükrén, hogy megnézzük a naplementét. Várakozás közben egy apró rovar landolt a mellkasomon, és ahelyett – ahogy egyébként más is ösztönből –, lesöpörtem volna magamról, ráköszöntem, és hogy közelebbről megnézzem, ujjamra vettem. Sejtésem se volt, hogy mi vár rám a következő percekben, egyszer csak az tűnt fel, hogy valami történik vele. Mintha elkezdett volna megnyúlni a teste. Már félig kibújt a bőréből, amikor leesett, hogy ez bizony egy kérész, aki most épp az ujjamon fog átalakulni ivarérett egyeddé.

Leírhatatlan érzés volt, ahogy láttam, éreztem, hogy küzd, és végül szép lassan lépkedve eltávolodott levedlett bőrétől. Pár percig tartott az egész, míg szépen megszáradt és repülésre kész állapotra kibomlottak szárnyai. Csak az utolsó pillanatban lettek láthatóak hosszú farksertéi (ezt akkor nem tudtam, hogy így hívják), és mint egy délceg herceg, méltóságteljesen elreppent. Percekig nem jutottam szóhoz, annyira elvarázsolt ez a jelenet.

Ekkor merült fel bennem, hogy vajon még hányféle kérész létezhet, és hogy mind ugyanolyan-e, csak esetleg más-más méretben. Az élet pedig úgy hozta, hogy pár héten belül véletlenül megismerkedtem valakivel, aki pont a vízi gerinctelenekre specializálódott, így a kérészekről is sokat tud. Málnás Kristóf András ökológus lesz hát segítségünkre, hogy kicsit jobban megismerjük a kérészeket.

A kérész az egyetlen rovarfaj, amelynek szubimágó állapota is van – tiszavirágok esetén csak a hímeknek –, akik a lárvaállapot után először ezt a röpképes, de még nem ivarérett fejlődési alakot veszik fel, majd vedlés után alakulnak át ivarérett imágóvá. A tiszavirágok nőstényei lárvaállapotból egyből párzóképes állapotba vedlenek. A többi rovartól eltérően a kérészek röpképes állapotban is vedlenek. Vannak köztük ragadozók is, de zömmel algákat, szerves törmeléket fogyasztanak. Vízhez kötött az életmódjuk, hisz lárváik vízben, a mederfal járataiban élnek, fejlődnek. A legváltozatosabb kérészegyüttesek a gyorsan áramló hegyi patakokban, folyókban figyelhetőek meg, de akad egy-két állóvízi fajuk is. Általában mindegyik késő délután, este rajzik, esetleg kora reggel, mert a meleg, száraz időt kerülik, ugyanis könnyen kiszáradnak.

A különlegesek

- Gyanítom, hogy a tiszavirág is közéjük tartozik, de rá térjünk vissza később. Felsorolnál nekem pár különleges hazai fajt?

- A hazai kérészek közül jelenleg 10 védett és egy fokozottan védett van, utóbbi a karéliai kérész (Eurylophella karelica), amely itthon mindössze egy-egy őrségi patakban fordul elő, és világszinten is csak elszórva ismertek kisebb szigetszerű populációi leginkább a Baltikum környékén. Érdekes faj még a Neoephemera maxima („rábai kérész”), amely egy-két francia, bolgár, illetve macedón folyó mellett a hazai Rába szakaszon fordul elő. Persze, ezek már apróbb, kevésbé feltűnő fajok, ahogy a kérészek döntő többsége is, ezért még tömeges rajzásuk esetén se nagyon hívják fel magukra a figyelmet. A legtöbbnek még magyar neve sincsen. Olyan országokban, viszont, ahol a legyezőhorgászat elterjedtebb, hasznos tudásnak számít, hogy melyik kérész milyen időszakban aktív, illetve kész kézműves ipar alapult az aktuálisan repülő kérészfajt minél tökéletesebben imitáló műlegyek készítésére.

A fokozottan védett karéliai kérész, itt még lárva formában van:

- Úgy hallottam létezik elevenszülő faj is.

- Igen, ő a kétszárnyú, más néven elevenszülő kérész, amely igazából ál-elevenszülő, vagyis a peték az anyában kelnek ki, és így az már életképes lárvákat hoz világra. Ez egy inkább állóvízi kérészfaj, amely lárvái akár még időszakos vizekben, pocsolyákban is ki tudnak fejlődni. Az ilyen gyors egyedfejlődés gyakori adaptáció az időszakos vizekben fejlődő rovarok esetében.

- Megjelenésüket tekintve vannak különlegesek?

- Ha világszinten nézzük, találkozhatunk az elcsökevényesedett szárnyú, röpképtelen, vízfelszínen táncoló kérészektől a kizárólag repülésre hagyatkozó redukálódott lábú fajokig. De a lárvák is igen változatos morfológiai adaptációkkal próbálnak megküzdeni az erős áramlással, vagy a járatásás nehézségeivel.

A legnépszerűbb(ek)

A hazai kérészek közül kétségkívül a tiszavirág (Palingenia longicauda) állhat a dobogó tetejére, amelyet elsősorban látványos rajzása tett népszerűvé. Egykor Európa legtöbb síkvidéki folyójában megtalálható volt, viszont a 20. század közepére elterjedési területének nagy részéről eltűnt, és sokáig csak a Tisza vízrendszeréből voltak ismertek megmaradt állományai. Mára kiderült, hogy populációi fennmaradtak több, a Fekete-tengerbe torkoló folyóban, illetve közelebb, a Rába-Rábca vízrendszerében is.

- A tiszavirág egyik különlegessége hogy a párkeresés, vagyis a hímek násztánca – az egyéb hazai kérészektől eltérően – nem a levegőben, hanem közvetlenül a vízfelszínen történik. Így mikor a lárvabőrt elhagyó nőstényre lecsapnak a hímek és megtörténik a párzás, a vízfelszínen sárga kérészcsomók jelennek meg, vagyis kivirágzik a Tisza. Így míg a tiszavirág elnevezés szinte költői allegóriának tekinthető, a „dunavirág”, illetve „folyamvirág” magyar neve mindössze a névadó fantáziátlanságáról tesz tanúbizonyságot.

Másik népszerű kérészünk a tiszavirágnál jóval kisebb, három centiméter körüli, de még így is a nagyobb fajok közé tartozó dunavirág (Ephoron virgo). Úgy tűnt, hogy soha nem fogjuk már látni látványos rajzását, miután az 1960-as években a víz szennyezettsége miatt eltűnt a Dunából. Szerencsére a vízminőség javulása visszahozta őket, és a 2010-es évek elejétől újra megcsodálhatjuk a dunavirágok nászát.

Azonban ekkor újabb nehézség adódott e sötétedés után rajzó kérészek életében, ugyanis a folyó fölött áthaladó hidak lámpáinak fénye odavonzza őket, így csapdába esnek, és nem tudják véghezvinni kompenzációs repülésüket. A peték így az aszfaltra és nem a folyóba kerülnek, veszélybe sodorva ezzel a dunavirág-állományt. Kompenzációs repüléskor a nőstények a folyó folyásirányával szemben repülnek, hogy feljebb ejtsék be a vízbe a megtermékenyült petéket, így azok a folyó sodrásának köszönhetően ugyanott érik majd el a medret, ahol ők is kifejlődtek. Kutatók több évig dolgoztak azon, hogy megoldják ezt a problémát, végül 2019-ben sikeresen alkalmazták az első fénysorompókat a tahitótfalui hídon.

Valóban kérészéletűek?

- Rántsuk le a leplet a röpke élet mítoszáról, amelyet a kérészek rövid idejű násztáncának és az azt követő haláluknak köszönhetünk.

- Ha életen a teljes egyedfejlődést értjük, akkor a kérészek egyáltalán nem lógnak ki a sorból a többi rovar közül. Akadnak közöttük néhány hónaposak épp úgy, ahogy 2-3 éves egyedfejlődésűek. Mindössze az imágófázis időtartamát rövidítették le látványosan a párzás és tojásrakás idejére, ez rendszerint tényleg pár óráig, pár napig tart. És mivel ekkor kizárólag a szaporodásra koncentrálnak, és legtöbbjük nem is táplálkozik, az imágóknak csökevényes a szájszerve.

Cserébe viszont a sikeres párzás érdekében a kirepülésnek jól szinkronizáltnak kell lennie, ennek következménye a látványos kérészrajzás. A tiszavirág rövid imágóállapota ellenére hazánkban a leghosszabb életű kérész. Akadnak még hozzá hasonló 2 éves egyedfejlődésű fajok is, de a többség aktív élethossza rendszerint nem haladja meg a néhány hónapot.

Nemcsak különlegesek, hanem hasznosak is

A kérészek fontos táplálékként szolgálnak a vizes élőhelyek állatainak, a madaraknak, de főként a halaknak. Hiszen nemcsak a rajzás után elpusztult jelentős mennyiségű kérész és levedlett bőrük kínál gazdag lakomát, hanem lárvakorban is fontos táplálékszervezetek, így egész évben elérhető eledel a halak számára. Jó indikátorok is, hiszen a kérészek lárvái érzékenyen reagálnak a vizek kémiai-, fizikai állapotának változására, ráadásul erősen áramló vizekben viszonylag nagy fajszámmal fordulnak elő. Ezért széles körben alkalmazzák őket, mint bioindikátor szervezetek, egyéb vízi gerincteleneket is figyelembe véve. Ha egy vízfolyás szakaszról sok kérészfaj példányait sikerül összehálózni, akkor az olyan nagyon szennyezett/degradált nem lehet.

- Veszélyben vannak-e a kérészek? Mennyire mondható stabilnak a tiszavirág-, dunavirág-, illetve a többi hazai kérészállomány?

- Sajnos pontos állományadatok nem állnak rendelkezésünkre egyik faj esetén sem. A dunavirág helyzete stabilnak mondható, sőt lassan visszatér olyan szakaszokra, amelyekről évtizedekre eltűnt. Megtalálható a Felső-Tiszán, az Ipolyban, a Rábában, a Drávában, visszatért a Sajóba, a Hernádba, és az utóbbi években különösen látványos rajzásokat produkált a Dunán is.

A tiszavirág esete már kicsit aggasztóbb. Bár a Rába környékén egyre nagyobb rajzásokat figyelnek meg az utóbbi években, illetve néhány éve már a gönyűi Dunán is sikerült megfigyelni pár repülő egyedet, a Tisza esetében eléggé fluktuáló a rajzások intenzitása. Sajnos a lárvák a mederfalban elég nehezen megközelíthetőek, így az állománynagyságról nincsenek pontos információink. Az biztos, hogy olyan igazi jó rajzást már évek óta nem láttak. A tiszavirág tipikus élőhelye az erodálódó partfal, ami klasszikus esetben a folyókanyarok külső ívén található. Elsősorban ezeken a szakaszokon olyan erős az áramlás az év nagy részében, hogy csak a kötöttebb, járatásáshoz megfelelő mederanyag képes megmaradni, a laza iszapos, homokos üledéket elviszi a víz. Ezeket az „elfajulásokat” viszont a vízügy kíméletlenül kövezi, ami millió számra pusztítja a lárvákat, illetve a kövezés lecsúszásáig alkalmatlanná teszi szakaszt újabb állományok megtelepedésére. Sajnos a tiszavirág védelme hazánkban kimerül a horgászok, illetve rajzás idején a kérészeket megfogó turisták zaklatásában, pedig a faj megőrzéséhez inkább a megmaradt élőhelyek fokozott védelmére lenne szükség.

A kisvizek kérészei szempontjából komoly problémának tekinthető a klímaváltozás. Ez elsősorban a hegyi, dombvidéki pataklakó fajokat veszélyezteti, mivel mind gyakrabban figyelhető meg egykor állandó vizű patakok kiszáradása, időszakossá válása. Ez értelemszerűen az állandó vizű patakokhoz kötődő fajok eltűnését eredményezi.

- Miért lenne baj, ha eltűnnének?

- Eltűnésük esetén értelemszerűen lekerülnek az étlapról. A tiszavirág lárvája például a kecsege egyik fő tápláléka. Így ha a tiszavirág eltűnne a folyóból, a későbbiekben biztosan kevesebb, és soványabb kecsegék akadnának horgokra. Viszont az ilyen, közvetlen visszakapcsolások ritkák. A valóságban pusztán egy rovarfaj eltűnése ritkán figyelhető meg. Normális esetben komoly változások esetén – amit rendszerint állapotromlásnak tekintünk – a több faj eltűnésével járó közösségátrendeződések a jellemzőek. Általánosságban pedig elmondható, hogy minél nagyobb a diverzitás egy-egy közösségben, az annál rugalmasabban reagál az azt ért hatásokra, annál stabilabb.

- Apropó! Szerinted milyen kérész alakult át az ujjamon?

- Pontosan nem tudom megmondani, de valamilyen Caneis faj lehetett. Talán pont egy Caenis robusta, amelynek lárvájáról pont van is egy fotóm.

A cikk először 2020 júliusában jelent meg.