Míg az embereknek számos bosszúságot és kárt okozott az idei, rengeteg viharral és csapadékkal járó nyár, a természet ezzel szemben inkább felüdült tőle. A csapadékos időjárás alapvetően kedvezett erdeink ökoszisztémájának és egészségi állapotának, bár bizonyos területeken a hirtelen lezúduló záporok és a tartósan párás idő nehézségeket is okoztak.
Szerencsés év az idei a természet és az erdők megújítása szempontjából. A kemény téli fagyok elmaradása ugyanis jótékonyan támogatta az erdősítési folyamatokat, így a tavaszi, kora nyári esős időszaknak és a sikeres erdősítéseknek köszönhetően sok csemete kezdett el növekedni. A vegetációs vagy növekedési időszakban - melynek hossza a napi középhőmérséklet alakulásától függ - hullott jelentős mennyiségű csapadéknak köszönhetően a tölgyfák hajtásai másodszor is növekedésnek indultak. A júniusban megjelenő ún. János-napi hajtások a tavaszihoz hasonló méreteket értek el, az egyébként lassan növő tölgycsemetéken nem ritka a 40-50 cm-t meghaladó idei növekedés. A fiatal fák meghálálták az égi áldást. Ha a következő év nem lep meg minket extrém szárazsággal és hőséggel, az eddig tapasztalt esős időszak megalapozhatja a jövő évi kedvező makktermést is.
Az eddig tapasztalt esős időszak megalapozhatja a jövő évi kedvező makktermést is
Érdekesség, hogy bár az erdei fákon szinte minden évben látni termést, tömeges makktermés kocsányos és kocsánytalan tölgy esetében 5-6, bükk esetében 5-7 évente jelentkezik. A termés mennyisége a meteorológiai tényezőktől, valamint a gombák és rovarok esetleges károsításától függ.
A sok csapadék hatására nem csak a facsemeték, hanem az őket körülvevő aljnövényzet is intenzívebben növekedett, ezért idén az erdészek számára a szokásosnál átlagosan 20%-kal több feladattal járt az erdőápolás, bár vannak olyan területek, ahol kétszer annyit kellett kaszálni, sarlózni a fiatalosokban.
A szeszélyes csapadékjárás, a viharos szelek azonban károkat is okoztak az erdőkben. A párás meleg sajnos ideális táptalajt szolgáltat a fákat megtámadó gombás fertőzések, a leveleken megjelenő lisztharmat számára. A Pilismaróti, a Szentendrei, a Visegrádi és a Budapesti Erdészet munkatársai által is regisztrált lisztharmat a növények egyik leggyakoribb és legkönnyebben felismerhető betegsége, mely elsősorban a szárat, a leveleket, a virágokat, a rügyeket támadja meg, sőt, egyes esetekben a termést, gyümölcsöt is.
Lisztharmat kártétele tölgyfalevélen
A rövid idő alatt lehulló, özönvízszerű csapadék helyenként elmosta, feláztatta az erdészeti utakat, melyek helyreállítása sok időbe telik, és jelentős költség- és munkaigényű feladat. A budapesti Hárs-hegy és a Hármashatár-hegy térsége különösen érintett volt, ezeken a területeken a közfoglalkoztatottak mintegy 10 kilométernyi útszakaszon, közel két hétig végeztek helyreállítási munkálatokat. Az extrém égszakadások természetszerű velejárói az erős széllökések is (a Valkói Erdészet melletti mérőállomás 150 km/h fölötti széllökéseket is regisztrált), amik a felázott, és emiatt „meggyengített” talajból könnyebben tudnak fákat kidönteni, de szerencsére idén csak izolált esetekről számolhatunk be, melyek az erdőállomány egészét tekintve nem okoztak komoly problémát.
