Miután meggyógyították a Szegedi Vadasparkban a februárban Tiszaalpáron talált sérült rétisast, a minap elengedték a Sas-ér Erdőrezervátumban, visszakapta a szabadságát. A felemelő pillanatról egy videót is megnézhettek.
Február második felében egy röpképtelen rétisashoz hívták a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatát Tiszaalpáron.
Széttárt szárnyakkal, a farkán támaszkodva, kissé görcsös ujjtartással találtak a legyengült madárra.
Ezek a tünetek mérgezésre utaltak. A közelben egy rókatetem is hevert, melyet toxikológiai vizsgálatra küldött a nemzetipark-igazgatóság – olvasható a közleményükben.
A rétisas sürgősségi ellátása után a szakemberek úgy döntöttek, hogy a gyógyítása szempontjából legjobb, ha a madár a Szegedi Vadaspark Természetvédelmi Mentőközpontjába kerül, ahol a gyors és szakszerű állatorvosi kezelésnek köszönhetően viszonylag hamar visszanyerte az erejét.
A nemzetipark-igazgatóság és a vadaspark munkatársai március 10-én, délután szabadon engedték Szeged mellett, a Sas-ér Erdőrezervátumban. Tekintve, hogy fiatal, 3-4 éves, még nem fészkelő egyedről van szó, az ártéri természetvédelmi terület ideális élőhely lesz számára.
A szabadon engedés felemelő pillanatát egy videón is megörökítették:
Örömteli a hír, hogy a rétisas hazai állománya az elmúlt 15 évben folyamatosan növekedett a szigorú védelmi intézkedések jóvoltából, az utóbbi pár évben már stabilan 300 pár felett van. A hazai állomány 10%-a, mintegy 30 pár él a Kiskunságban.
A fajt leginkább az élőhelyek elvesztése veszélyezteti. Szándékos és véletlen mérgezéseknek is áldozatul eshetnek, illetve áramütés is gyakran okozza halálukat.
A mérgezések felderítése, az áramütés elleni védekezés, az ismert fészkek védelme védőzónák kijelölésével és az apróvadvédelmi intézkedések mind hozzájárultak a sasok korábban igen aggasztó helyzetének javulásához.
E fenséges madarat legfőképp nyílt területeken, vizes élőhelyek környékén, halastavak közelében láthatjuk, mert nagyrészt vízi madarakkal és halakkal táplálkozik. Fészkét azonban zárt erdőkben építi, olyan fákra, amelyek elbírják, mivel az évek alatt az egyre nagyobb lesz.
Költési időszaka majdnem fél évig tart, és fontos, hogy ezalatt ne legyen kitéve zavarásnak.
Március elején már a tojásokon ülnek. A fészekalj rendszerint két tojásból áll, a fiókák március végén, április elején kelnek ki. A fiókáknak három hónapra van szükségük, amíg teljesen kifejlődnek, ugyanis 5–7 kilogrammosra kell megnőniük. Júniusban kirepülnek, de utána még hetekig, hónapokig együtt marad a család. Ezután a fiatalok kóborolni kezdenek, hogy felnőtté válásukkor, 5–6 év múlva fészkelőhelyre találjanak.
A legnagyobb sasfajunk. Hazai állománya a 70-es években drasztikusan lecsökkent, ám a természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően mára már több mint 300 pár él nálunk. Zavarásra nagyon érzékeny, a költési időben teljes háborítatlanságot igényel. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft.
