Vigyázat, a nyugalom megzavarására alkalmas képsorok jönnek! Fülsiketítő ricsaj, ideges pihegés, őrült izgágaság, az éhes fiókák feszültsége szinte átragad ránk. Ilyen az élet a kárókatonák költőtelepén.
Savas madárürüléktől elpusztult fákon fészkelő kárókatonák és fiókáik megdöbbentő felvételeit tette nyilvánossá a napokban Szendőfi Balázs halkutató-természetfilmes, aki szereti témáit nyersen és a megszokott szép stílustól eltérően igen hatásosan bemutatni. Pedig nem csinál mást, csak fogja a valóságot, egészen test-, esetünkben csőrközelből, aláfestésnek pedig rebellis módon választ zenét. A végeredmény megrázó és zseniális. A felvételt a Tisza-tó területén húzódó Fás-ér partján található védett madárrezervátumban készítette a héten, és hát meg kell hagyni, nagy a nyüzsi most ezen a helyen.
A kárókatonáknak igen rossz a megítélése, köszönhető ez részint hatalmas étvágyuknak, amely napi fél-háromnegyed kiló halat jelent, és elképesztő összehangoltsággal végzett vadászatuknak, amely során a víz alatt csapatosan terelik zsákmányukat. Fegyelmezett és hidegvérű katonaként végzik az élelemszerzést, így elég találó Balázs új, készülő dokumentumfilmjének munkacíme, Közlegények, amely várhatóan 2021 végére készül el.
Ahogy ez lenni szokott, sosem az adott állatfajjal van a gond, hisz a természetben egyébként minden szereplőnek megvan a maga helye, hanem a végén mindig kiderül, hogy az adott természetvédelmi kár okozója, ha közvetve is, maga az ember és a tevékenységéből fakadó hatások.
„A globális éghajlatváltozást egyes állatcsoportok nehezen viselik, mások előnyükre fordítják és alkalmazkodnak. Negyven év alatt csaknem negyvenszeresére nőtt Európában a nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo) állománya. Európa mérsékelt égövi része halmozottan nehéz helyzetben van, mert az egyre enyhébb teleken egyre több észak-európai kárókatona szakítja meg mediterrán térségekbe irányuló téli vándorútját, s marad nálunk egész télen.
A Magyarországon költő mintegy ötezer egyed mellé télire további húsz-huszonötezer északi példány érkezik.
Az emberi előhely-átalakítás, hajózás, vízszennyezés, túlhalászat által az elmúlt kétszáz év alatt a töredékére csökkentett, sebezhető hazai halállomány igen nehezen birkózik meg a megnövekedett kárókatona-áradattal. Ezért a vízkezelőknek és a természetvédőknek - amellett, hogy a halállományt gyengítő emberi tevékenységeket is mérsékelni igyekezzenek - tenniük kell a kárókatona-állomány gyérítése érdekében.”
Ez a Tisza-tó területein meg is történt, a hatékony riasztás és gyérítés eredményeképpen megszűntek a kárókatona-költések, kivéve ezen a videón is látható egy helyen, ahol azért maradtak meg, mert itt más, fokozottan védett madarakkal, gémekkel, kócsagokkal, bakcsókkal közösen fészkelnek. A kárókatonák egyébként nagyon gondos szülők, átlagosan 3 tojást raknak, a két szülő pedig felváltva kotlik rajtuk, és a fiókák gondozását is közösen végzik.
„Elsősorban a gazdaságilag jelentős halfajok kisebb egyedei szerepelnek a zsákmányai között, ezért sem szeretik annyira a halgazdálkodók és a horgászok. A Tisza-tónál ezek főleg a süllő, a kősüllő, a ponty és a balin. Komoly természetvédelmi kárt pedig bizonyos folyószakaszokon okozhat, például a Közép-Tiszán a telelő kecsegeállomány zavarásával, a Dunán pedig néhány veszélyeztetett (fokozottan védett) halfaj pusztításával, mint amilyen a magyar és a német bucó.”
Mint látjuk, ez egy igen összetett természetvédelmi probléma, a készülő dokumentumfilm pedig ezt szeretné a nagyközönség számára bemutatni, hogy így talán enyhülhet a kárókatonákkal kapcsolatos szélsőséges vélemény is. A film ötlete Pfeifer Rikárdtól, a téma elkötelezett szakértőjétől származik, aki a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség halőrzési ágazatvezetője. Ő kérte fel Szendőfi Balázst a dokumentumfilm elkészítésére, amelynek már készült egy előzetese, amit szintén megnézhetsz most itt nálunk. Ez se lett kevésbé izgalmas, és mivel nagyon messze van 2021 vége, reméljük még további részleteket is láthatunk majd így előzetesben.
