Hazánk egyik legritkább, fokozottan védett gerinces állatfajának tavaszi felmérése során nem csupán állományemelkedés volt tapasztalható, de még egy eddig ismeretlen, új élőhelyfoltban is sikerült megtalálni a faj példányait.
A Magyar Természettudományi Múzeum immár 19 éve minden tavasszal és ősszel felméri a magyar szöcskeegér (Sicista trizona) Borsodi-Mezőségben található állományát, amely az egyedüli ismert szöcskeegér-populáció Magyarországon. A kutatás célja idén is hármas volt: az éves, tavaszi felmérés elvégzése egy állandó mintaterületen, új élőhelyek keresése, illetve mintavétel a teljes genom szekvenáláshoz a Biodiversity Genomics Europe projekt számára. Mindhárom cél – a reményeknek megfelelő eredménnyel – teljesült – olvasható Bükki Nemzeti Park Igazgatóság oldalán.
Amellett, hogy a mintaterületen végzett monitoring (felmérés) az állomány emelkedését mutatja, még egy eddig ismeretlen, új élőhelyfoltban is sikerült megtalálni a szöcskeegereket. Ráadásul viszonylag nagyobb egyedszámban.
A rendszeres vizsgálatok azt mutatják, hogy a 2021-2022-es rendkívüli szárazság hatására az egerek szaporodása kevésbé volt eredményes, ezért létszámuk lecsökkent. Az aszály nemcsak a szöcskeegerek számára bizonyult kedvezőtlennek, számos egyéb állat- és növényfajnál is jelentős nagyságú egyedszám-visszaesés volt tapasztalható. A mostani kutatások azt mutatják, hogy 2024 tavaszán már láthatók a regeneráció első jelei, ami a szakemberek véleménye szerint a szaporodási szempontból sikeres 2023-as évnek köszönhető. Ennek elsődleges oka a csapadéktöbblet miatt jól fejlett növényzet, ami gazdag táplálékot kínált az egereknek.
A csapdával fogott és megvizsgált egerek között előkerült egy igen előrehaladott vemhességi állapotban lévő nőstény is, ami azt bizonyítja, hogy a korai tavasz a magyar ugróegerekre is hatással volt: sokkal korábban kezdték a párzási időszakot, ami alapesetben májusban kezdődik.
Ez az egérfaj már csak Magyarországon és Romániában él, Ausztriában és Szlovákiában kihalt. Hazánkban csak egyetlen biztos előfordulása ismert a Borsodi-Mezőségben, ahol 2000 egyedre becsülik a magyar szöcskeegerek számát. A határon túli, kolozsvári állomány egy másik alfajba tartozik.
A magyar szöcskeegér apró méretű emlősfaj, testhossza 54–66 milliméter, amihez farka még 63–95 millimétert tesz hozzá, testtömege 3,5–14,5 gramm. Teste általában sárgás vagy barnás árnyalatú, a fiatalok szőrzete még élénkebb színű. A háton egy sötét sáv látható gyakran még két világosabb csíkkal annak oldalán. Különféle növénytársulások alkotta területek lakója. Kis üregekben élnek a föld alatt.
Régen az állat testalkata alapján azt gondolták – nevét is innen kapta –, hogy szöcskemódra képes szökellni, de a valóságban egy kisebb vödörből sem tud kiugrani.
A magyar szöcskeegér fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 millió forint, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a hazai emlősfajok közül elsőként vette fel a veszélyeztetett fajok listájára.
