Feltett szándékom volt, hogy fél nap alatt mindent megnézek. Ez persze nem jött össze, mert a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert hatalmas és tele van érdekességekkel. Remek program annak is, aki gyönyörű környezetben szeretne sétálni egy jót, és annak is, akik nyakig belemerülne a növények varázslatos világába.
„Ez itt a kert legmagasabb fája, ezek az idős platánok a kerttel egyidősek, itt van a mocsárciprus, azt is érdemes megkeresni, aztán itt van az idős bordás lonc, az is nagyon különleges, még éppen virágoznak a bazsarózsák is” – sorolja lelkesen a látnivalókat Sólyom Barbara, a botanikus kert munkatársa, akit arra kértem, jelöljön be néhány érdekes növényt a térképen, amit mindenképpen érdemes felkeresnem. A kis térképvázlat lassan megtelik a Barbara kézírásával, én próbálom memorizálni mi merre, aztán nekiindulok, hogy felfedezzem az ország leggazdagabb élőnövény gyűjteményét.
Botanikus kert születik
Pár lépés után el is érem a numídiai jegenyefenyőt, amely 40 méteres magasságával a kert legmagasabb fája, esélyem sincs, hogy teljes egészében lefotózzam. Az észak-afrikai Atlasz-hegységben honos fenyőnek nemcsak a mérete rendhagyó, de a tobozai is, ugyanis azok nem egészben potyognak le, hanem pikkelyekre és magvakra esnek szét.
A Nemzeti Botanikus Kert központi épülete
A sétányon továbbhaladva hamarosan elérek a „kastélyhoz”, a kert központi épületéhez, ahol az igazgatóság, a könyvtár és a laboratóriumok kaptak helyet. A Nemzeti Botanikus Kert az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetéhez tartozik, és ily módon komoly kutatómunka is folyik itt. A most látható udvarház az 1930-as években épült, a korábban itt álló Vigyázó-kastély helyén.
Vigyázó Sándor 1871-ben vásárolta meg a vácrátóti birtokot, és ez az esemény alapjaiban határozta meg a kert későbbi történetét.
A birtok tulajdonképpen afféle nászajándék volt hitvese, Podmaniczky Zsuzsanna számára, aki szintén jelentős vagyont és fővárosi palotákat hozott a házasságba. Három gyermekük született, akik közül Sándor még fiatal korában meghalt, Jozefa a szarvasi arborétum alapítójának, gróf Bolza Pálnak a felesége lett, de 1912-ben 44 évesen ő is meghalt, Ferenc pedig nem alapított családot.
Ilyen volt az egykori Vigyázó-kastély
Vigyázó Sándor nemcsak hatalmas vagyonnal bírt, de nagyműveltségű, természetszerető ember is volt. Korábban itt, a Sződ-Rákos-patak völgyében már volt egy tájképi kert, ami egy volt a többi hasonló, 19. századi kastélykert sorában. Vigyázó Sándornak azonban nagyszabású tervei voltak a parkkal, miután Bécsből hazaköltözött, eklektikus stílusban átépíttette a régi kastélyt, a kert tervezéséhez és kialakításához pedig a legjobb hazai szakembereket sikerült megnyernie.
Műrom és sziklaalagút
Néhány évtized alatt a Vigyázó-birtok gyönyörű, romantikus tájképi kertté változott. Ma is láthatunk még olyan növényeket, amelyek az akkori telepítésből származnak, mint például a numídiai jegenyefenyők vagy egy vérbükk, de az udvarház és a tavak környékén álló hatalmas platánok már korábban itt állhattak. A Sződ-Rákos-patak vizének felhasználásával a korábban már itt lévő Nagy-tó mellett több tóból álló tórendszert és mesterséges vízeséseket is kialakítottak. A kor stílusának megfelelően több historizáló, múltba révedő, a romantikus hangulatot fokozó kerti építmény is készült. Lett gótikus műrom, fából készült, tornyos vízimalom és közelében egy sziklaalagút, amelyek ma is láthatók. A Vác fölötti Naszály hegyről több éven át, szekérrel hordták ide a kert kialakításához szükséges hatalmas sziklatömböket.
A romantikus tájképi kert fontos eleme a műrom...
A főépület mögött áll a szintén ekkor készült díszes kovácsoltvas kapu. Közelében most virágoznak az érdeslevelű gyöngyvirágcserjék, amelyek mellett lehetetlen csak úgy elmenni. Muszáj beleszagolni a virágokba és megnézegetni az ott sürgő-forgó méheket.
...és a tornyos vízimalom
Az Akadémia legbőkezűbb adományozója
A 19. század végére új kertstílus jött divatba, a gyűjteményes kert, amelynek lényege, hogy minél több idegenhonos fajt telepítsenek be, persze esztétikusan elrendezve. Vigyázó Sándor is ebbe az irányba haladt tovább, egészen 96 éves korában bekövetkezett haláláig.
Végrendeletében kertjét, vagyonát, palotáit, kastélyait, könyvtárát, értékes műgyűjteményét és földjeit a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta, és ebben fia, Ferenc is támogatta, aki hét évvel élte túl apját.
"... ha fiam vagyonomról nem rendelkeznék és törvényes leszármazó hátrahagyása nélkül halna el: rendelem, hogy összes vagyonom ... a Magyar Tudományos Akadémiára szálljon. A Gondviselés hosszú élettel ajándékozott meg. Még annak a kornak vagyok a szülöttje, melyben Széchenyi István és munkatársai lerakták a mai Magyarország alapjait. Rendíthetetlen meggyőződésem, hogy az európai színvonalon álló s emellett minden ízében magyar kultúra Magyarország és a magyar nemzet fennmaradásának legbiztosabb záloga. Ez okból a fenti eshetőségre egész vagyonomat a magyar nemzeti kultúra szolgálatába kívánom állítani, mely célt első magyar tudományos intézetünk útján vélem leginkább elérhetőnek..." – fogalmazta meg akaratát végrendeletében.
Vigyázó Sándor
Udvarházból istálló, parkból gyümölcsös
Ferenc halála után szomorú évek következtek a kert történetében. A lányági örökösök és az MTA között hosszú pereskedés kezdődött, közben a kert állapota fokozatosan romlott, 1936-ban pedig egy pesti ügyvéd tulajdonába került, aki nem tétlenkedett sokáig. Lebontotta a kastélyt, helyén felépítette a ma is álló udvarházat, a kert értékes fáinak jelentős részét kivágatta, és helyükön gyümölcsös kertet alakított ki.
A 2. világháború megviselte a kertet, 1945. nyarán több száz orosz katona állomásozott itt, távozásuk után törmelékkel, szeméttel teli park maradt utánuk, és trágyahalmokkal teli udvarház, amit istállónak használtak. Egy hatalmas kőrisfán ma is látható az orosz katonák szomorú kézjegye, egy 1945-ös évszám, amit belevéstek a fa kérgébe.
Az idős kőrisfába az itt állomásozó orosz katonák vésték bele az 1945-ös évszámot. A fa mára begyógyította a sebet.
Vigyázó Sándor akarata végül 1952-ben teljesedhetett be, ekkor lett a kert az MTA tulajdona. Megkezdődött a romok eltakarítása, a kert rekonstrukciója, a botanikus kert gyűjteményeinek tudományos alapú kialakítása. A közel egy évtizedig tartó munkálatok után a kert 1961-ben nyitotta meg a kapuit a látogatók előtt.
A hónap virágzó érdekességei
A botanikus kertet képtelenség egy látogatás alatt teljesen felfedezni és befogadni. Aki alaposan szeretné megismerni az itteni növényeket, az első, ismerkedő séta után többször is térjen vissza, és járja végig az ajánlott tematikus sétákat. Ezekből több is van, az útvonalak önállóan is bejárhatók, ehhez a bejáratnál szerezhetjük be a szükséges vezetőfüzeteket és leporellókat.
Valami mindig virágzik
Választhatunk például botanikai sétát, de fókuszálhatunk a kínai növények vagy észak-amerikai növények megismerésére is, és van egy havonta változó, Hónap érdekességei elnevezésű útvonal, amely az adott hónap virágzó növényeiből mutat be néhányat.
Az érdeslevelű gyöngyvirágcserje nemcsak szép, de virágát a rovarok is kedvelik
A sétaútvonalak mellett itt-ott kis tájékoztató táblák is vannak, ahol szintén érdekes információkat tudhatunk meg például a Biblia növényeiről, a bambuszokról vagy a borostyánokról, amelyeknek döbbenetesen vastag, idős példányait több helyen is láthatjuk, a nem kevésbé koros fák törzsére tekeredve.
A zöld ezernyi árnyalata
A kert egyik legszebb része, legalábbis számomra, a Nagy-tó, amelyben két sziget is van, és a vele határos Nagy-nyiladék, melynek kaszálórétje ebben az időszakban tele van virágokkal. Gyönyörűek az Iker- tavak fölé hajló, terebélyes kaukázusi szárnyasdiók és a szomszédos mocsárciprus, amelynek felszín felé kibúvó légzőgyökerei, amiket ciprusbabáknak is hívnak, a parton sorakoznak és biztosítják a fa számára a gyökérlégzést.
Ciprusbabák sorakoznak a tó partján
Láthatunk még két sziklakertet, az Egynyári virágok gyűjteményét és az egyedülálló Növényrendszertani gyűjteményben is hosszan el lehet nézelődni. Ennek különlegessége, hogy 80 zárvatermő család képviselőit mutatja be, a gyűjtemény térbeli elrendezését úgy alakították ki, hogy az egyes családok fejlődéstörténeti, rendszertani kapcsolatait is ábrázolja. A domb közepén az ősi bélyegekkel rendelkező családok fajait találjuk, például a borbolya-és boglárkaféléket, és ahogy haladunk kifelé úgy következnek a fiatalabb családok.
A Növényrendszertani gyűjtemény egy részlete
A séta során a növények mellett az itteni állatok is megmutatják magukat. A madárcsicsergéstől hangos kertben, rigók, vörösbegyek, cinegék, erdei pintyek röppennek ágról-ágra, ugrálnak, neszelnek a sétautak mellett, az idős fákban fekete harkályok vájta odúkat és bogárlárvák járatait látni, méhek, poszméhek, szitakötők röpködnek mindenfelé, a vizekben halak, békák úszkálnak, a faágakon teknősök napoznak.
A Csellós lány szobra, háttérben a Nagy-tó
Érdemes az arborétum kiállításait és zárttéri gyűjteményeit is megnézni. A trópusi növényeket rejtő üvegházakat, a Karbonházat, ahol Túl nagy lábon élünk címmel láthatunk egy interaktív kiállítást a fogyasztói társadalom mértéktelenségéről és annak következményeiről, illetve a bejárat mellett található Berkenye-házat, ahol izgalmas feladatok és játékok várják a kicsiket és nagyokat egyaránt.
A cikk először 2020 júniusában jelent meg.
Az aktuális érdekességekkel és a tematikus sétákkal kapcsolatban érdemes látogatás előtt felkeresni a botanikus kert oldalát.
