Patagónia meseszerű, elképesztően látványos nemzeti parkjairól és szélsőséges időjárásáról híres. Előbbiért látogattunk oda mi is, utóbbi pedig a túrák velejárója, amire érdemes előre felkészülni.
Patagónia
Túra a Fitz Roy lábához
Ez a terület, ami a patagón indiánok őseiről van elnevezve, Argentína és Chile legdélebbi részeit foglalja magában. Nemzeti parkjait a világ leghíresebbjei között tartják számon, jogosan. Sziklák, hegyek, gleccserek, óriási puszták uralják a vidéket, de a legnagyobb úr a szél. Néha erősebben, néha kevésbé erősen, de folyamatosan fúj. A szél formálja a természetet, olyannyira, hogy délen még a fák is 45 fokban nőnek miatta.
Los Glaciares Nemzeti Park, Argentína
Először a Los Glaciares Nemzeti Parkba látogattunk el. Ez Argentína második legnagyobb nemzeti parkja, 1981 óta a Világörökség része. A nevéből is látszik, hogy itt a gleccsereké a főszerep. Szám szerint 47-et táplál az Andok déli részén fekvő Patagóniai Kontinentális Jégmező. Ezek közül a legfontosabbak és leghíresebbek, a Perito Moreno-, az Upsala- és a Spegazzini-gleccserek. A jégtakaróból kibukkannak sziklacsúcsok is, amik közül a legismertebb a Fitz Roy és a Cerro Torre, mindkettőt a gleccserek formálták ilyen egyedi alakúra.
A Perito Moreno-gleccser
Ahhoz, hogy ez utóbbi kettőt megcsodálhassuk, El Chaltenbe kell utazni. Mi El Calafateba repültünk, ahonnan bérelt autóval vezettünk fel ide, a túrázás paradicsomába. A két sziklacsúcs lábánál, fantasztikus környezetben fekvő falu csak 1985-ben épült, és napjainkban a turizmusból él. Gyakorlatilag kizárólag szállodákat, kempingeket, éttermeket, kávézókat, túraboltokat és élelmiszerboltokat találunk itt, meg persze megszámlálhatatlan turistát. A falu, annak ellenére, hogy tényleg elég turistás, szerintem nagyon hangulatos. Első esténken el is fogyasztottuk az első isteni finom, argentin steaket. Itt amúgy, ha mediumnál (nálunk ezt inkább medium-rarenek hívják) jobban átsütve kéred a húst, akkor a szívükhöz kapnak, és kétszer visszakérdeznek, hogy megbizonyosodjanak a döntésedről. Az élelmiszerboltok kínálata, hát, mit mondjak, érdekes. Csak hatdecis vizet lehet kapni, kenyérből egyfélét, azt is előrecsomagolva. A gyümülcspultról inkább ne beszéljünk. Kekszből viszont nincs hiány. Este bevásároltunk 10 üveg hatdecis vizet, pár banánt aranyárban, és egy csomó kekszet a másnapi túránkra.
Több, El Chaltenből induló túra közül választhatunk, melyek mindegyike a Fitz Royt és a Cerro Torret kerülgeti. A lelkes, főleg amerikai túrázók tömött sorokban haladnak az ösvényeken, abban reménykedve, hogy egyszercsak előbukkan a felhők mögül a hegy. Amire általában nem sok esély van.
Túrák El Chalten környékén
Laguna Torre-túra
Első nap a Laguna Torre-túrát gyalogoltuk végig, ami kb. 20 km, 500 m szintemelkedéssel. Óriási szerencsénk volt, mert nem esett az eső, még a nap is kisütött néha, és viszonylag kevés felhő volt az égen.
A túra rögtön egy kilátóponttal indít, ahonnan a Fitz Roy-folyóra, és magára a Fitz Royra is gyönyörű panoráma nyílik
Kilátás a Fitz Royra és a környező hegyekre
Panoráma a hegyvonulatra, jobb oldalon 3128 m magas Cerro Torréval
A gleccserfolyóban halászó zuhatagi récék (Merganetta armata)
A túra végpontja a Laguna Torre. A tengerszemet a Glaciar Torre táplálja, egészen le lehet sétálni a partjára. A szél a tó környezetében elképesztő erősségű volt, próbáltunk nagyobb kövek mögött menedéket találni, sikertelenül. Úgyhogy felvettük az összes ruhát, ami nálunk volt, sapkát, kapucnit, gyönyörködtünk a látványban, és elfogyasztottuk az elemózsiánkat, ami túlnyomórészben argentin kekszekből állt.
A tengerszem mögött, felhőtlen időben a Cerro Torret is megpillanthatjuk
Mikor már majdnem kockára fagytunk, elindultunk visszafelé. Bár ugyanazon az úton baktattunk vissza El Chaltenbe, rájöttünk, hogy ezt a tájat nem lehet megunni. Elképesztő színek és fények uralták a látványt, bármerre néztünk. Az erdős részeken mondjuk muszáj volt a lábunk elé nézni, mert rengeteg öngyilkosjelölt hernyó próbált átjutni az ösvény egyik oldaláról a másikra.
Kicsit megfáradva, teljes mértékben a patagón táj hatása alatt értünk vissza az autóhoz, beugrottunk a boltba még hatdecis vizekért és kekszekért, majd elvezettünk a szállásunkhoz, a Hostería El Pilarhoz, ami El Chaltentől kb. 17 km-re található, a Blanco-folyó mellett, elképesztő rálátással a Fitz Royra. Megvacsoráztunk, majd elég gyorsan sikerült elaludnunk.
Laguna Los Tres-túra
Második napra kis csapatunk a Laguna Los Tres túrát tűzte ki célul. Ez is kb. 20 km, viszont itt a szintemelkedés 1000 m. A tervünk az volt, hogy a hosteríából eltúrázunk a tengerszemhez, onnan lemegyünk El Chaltenbe, ahonnan visszataxizunk a hosteríába. Annak ellenére, hogy viszonylag korán indultunk, már hosszú, tömött sorokban vonultak felfelé az emberek a lagúna irányába. Eleinte próbáltunk előzni, de egy idő után feladtuk, és beálltunk a sorba.
A felhők mögül átsejlő Fitz Roy
Ahogy közeledtünk a Fitz Royhoz, egyre gyönyörűbb kilátások tárultak elénk
Szerencsére volt olyan pillanat, amikor minimális felhővel is láthattuk a hegyet
A túra utolsó kilométerén 400 m szintemelkedést kellett leküzdenünk, ez a gyakorlatban meredek sziklalépcsőket és murvás ösvényt jelentett
Amikor megérkeztünk a lagúnához, a hóvihar és felhő mögé bújt Fitz Roy fogadott minket
Kicsit arrébb sétálva felértünk egy magaslatra, ahonnan a Laguna Los Tres melletti Laguna Suciara is ráláttunk
A szél sebessége, ereje és általános jelenléte leírhatatlan
A szél formálja a fákat is
A Los Tres tengerszemtől elindultunk vissza, El Chalten irányába. Nagyon kényelmes, könnyű terepen ereszkedtünk le a faluba.
A túra végén, egy utolsó kilátópontból gyönyörű panoráma nyílik a Vueltas-folyóra
Megfáradva megérkeztünk El Chaltenbe, ahol megittuk a jól megérdemelt sörünket, majd rendeltünk egy taxit, ami visszafurikázott minket a hosteríánkba. Itt elfogyasztottuk az isteni steaket vacsorára, majd a másnapi koránkelést szem előtt tartva, lefeküdtünk aludni.
Perito Moreno-gleccser
A harmadik napon, hajnalban a többiek kiabálására ébredtem. Ugyanis elképesztően gyönyörű, felhőmentes napfelkeltéhez volt szerencsénk. Félkómásan összeszedtem a fényképezőgépet és az állványt, kibotladoztam az épület elé, útközben beleestem a patakba, de végül sikerült megörökítenem a látványt.
A Fitz Roy 3405 m magas
Különleges, gleccserek által formált alakja miatt egyedülálló
Erre a napra a méltán világhírű Perito Moreno-gleccser megtekintése volt a program. Ehhez első körben leautóztunk El Calafateba. Innen még 80 kilométert vezettünk a gleccserig. Az odavezető út önmagában gyönyörű. Egy óriási pusztaságon keresztül visz az út, a távolban pedig kisebb-nagyobb, kék és zöld színben pompázó hegyek magasodnak. A nemzeti park bejáratánál a szokásos belépő kifizetése után, a gleccsertó partján, kanyargós úton jutottunk el a fő attrakcióhoz.
Eléggé felcsigázza az embert, ahogy egyre közeledik a gleccserhez, ami közben egyre kékebbnek és kékebbnek tűnik
Ha valahol sok a turista, akkor az ez a hely. Könnyen megközelíthető, és nem kell sokat gyalogolni az életre szóló élményhez.
Nagyon profin kiépített úton lehet körbejárni a gleccsert
A gleccser területe 838 km2, hossza 30 km, legnagyobb magassága 74 m
Egyike annak a három patagóniai gleccsernek, ami még növekszik
A sűrű gleccserjég a kék színen kívül a többit elnyeli, ezért látjuk kéknek a gleccsert
Nevét Francisco Morenóról kapta, aki egy argentin felfedező volt a 19. században. Nagy szerepe volt a chilei-argentin határvonal megrajzolásánál folyó vitákban.
Az Argentino-tó
Délutánonként, óriási robajjal, kisebb-nagyobb darabok szakadnak le a gleccserből, és jéghegy formájában folytatják útjukat a tóban
Este még sétáltunk egyet El Calafateban, és elfogyasztottuk a legfinomabb steaket, amit utazásunk során kóstoltunk.
El Calafate
Negyedik napunkat teljesen El Calafatenak szenteltük. A város a calafateról, vagyis egy bogyós növényről kapta a nevét.
A város az Argentino-tó déli partján fekszik
Ellátogattunk a Laguna Nimez madárrezervátumba
Patagón gezerigó (Mimus patagonicus)
Füstös karakarák (Milvago chimango)
A Glaciarium, vagyis a gleccser múzeum El Calafatetól pár kilométerre található, itt mindent megtudtunk a hóról, jégről és a gleccserekről
Innen is szép kilátás nyílik az Argentino-tóra
A délutánt az utazásunk következő állomásának szervezésével töltöttük, sétálgattunk El Calafateban, élveztük a nyüzsgést és a napsütést. És itt végre volt normális élelmiszerbolt, ahol mindent lehetett kapni, mi szem szájnak ingere, például másfél literes vizet.
A galériához görgess lejjebb!
