A Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai nemrég egy új, telelő gyöngybagolypárra figyeltek fel a kardoskúti pusztán. A hír azért is örömteli, mert az elmúlt évtizedekben a hazai és az európai gyöngybagolyállomány nagysága is csökken.
A nálunk élő gyöngybaglyok számát 800-1000 párra becsülik, de egy zordabb télen ez a szám akár a felére is visszaeshet. A Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány adatai szerint a legtöbb gyöngybagoly a Dél-Dunántúlon él, az Alföldön a faj ritkának mondható, az Északi- középhegység a 400 méternél magasabb részeiről pedig hiányzik.
Faodvakból templomtornyokba
A fokozottan védett gyöngybaglyok számának csökkenését leginkább a megfelelő költőhelyek fogyatkozása okozza. A faj eredetileg idős fák odvaiban költött, de századokkal ezelőtt, az erdőirtások fokozódásával, új költő-és búvóhelyet után kellett néznie. Ezt az elhagyott, zavartalan körülményeket biztosító épületekben találta meg.
Ma már klasszikus költőhelyeinek a templomtornyok számítanak, de elhagyatott csarnokokban, mezőgazdasági épületekben és víztornyokban is költhet. Két közös jellemzője van ezeknek a helyeknek, az egyik, hogy a költőhely 4 méter feletti magasságban van, a másik pedig, hogy zavarásmentes, nyugalmas helyekről van szó.
Felújítások és a zord telek
A költőhelyek fogyatkozása részben annak következménye, hogy a 3-4 évtizede megindult templomfelújítások során, sajnos sok helyen a baglyok nemkívánatosnak bizonyultak, és hálóval zárták el az ablakokat, hogy állatok ne tudjanak oda bejutni. A természetvédelem ezt költőládák kihelyezésével igyekszik ellensúlyozni, de a faj jövője szempontjából nagyon fontos lenne, hogy a hagyományosan a gyöngybaglyok költésére szolgáló épületeket úgy újítsák fel, hogy oda a baglyok továbbra is bejuthassanak.
Szintén nagy problémát jelent a faj szempontjából a mezőgazdasági táj átalakulása, a biztos rágcsáló-forrásnak számító állattartó telepek fogyatkozása és az úthálózat egyre sűrűbbé válása, amivel együtt jár, hogy egyre több az elütött gyöngybagoly. A faj életét a nyestek is megkeserítik, amelyek bejutva az épületekbe, megeszik a tojásokat és a fiókákat.
A zord, havas telek is sok madár életét követelik, a gyöngybaglyok ugyanis nem tudnak vastag zsírréteget növeszteni, ezért folyamatosan táplálékot kell szerezniük.
Ám amikor tartós hó borítja a tájat, a táplálékul szolgáló kisemlősökhöz nehéz hozzájutni. Egyes kemény teleken az állomány akár 60-70%-a is elpusztulhat.
Az időjárást nem tudjuk befolyásolni, de egyéb módokon mi is segíthetjük ezeket a szép madarakat. A gyöngybaglyokról és védelmükről a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján sok hasznos információt lehet találni.
Ezen a linken egy beregszászi templomtorony gyöngybaglyainak életébe leshetünk be.
– hogy az Antarktisz kivételével minden kontinensen előfordulnak és több mint 30 alfajuk alakult ki?
– hogy egy életre választanak párt? A hím a párzás előtt, hogy lekenyerezze az aggreszivitásra hajlamos tojót, valamilyen zsákmánnyal ajándékozza meg párját.
– hogy a tojó nem egyszerre, hanem 2-5 naponként rak le egy tojást, így a fiókák között jelentős fejlettségbeli különbség van?
– hogy a fiókákat nevelő szülők éjszakánként akár 15-20 kisemlőst is elkaphatnak? A fiókanevelés kb. 50 napig tart és a párok általában két fészekaljat repítenek egy évben, így ha összeszámoljuk, akkor egy pár, egy költési időszak alatt több ezer egeret és pockot ejt el.
