Művészi tökéletesség – Ravasz Balázs természetfotós képei

Ravasz Balázs természetfotói a tökéletes vizuális élményen túl adnak még valamit, amit szavakkal nehéz megfogalmazni. Mi mégis megkíséreljük most ezt a vele készült interjúnkban, miközben megismerhetjük őt magát és a természetfotózáshoz fűződő viszonyát. Balázs hobbiként űzi ezt a szép elfoglaltságot, de munkája is a vizualitáshoz köti. Egy fotós-filmes vállalkozást vezet, csapatával készítenek televízióműsort, reklámot, videoklipet, céges imázsfilmet, de fotóznak és filmeznek esküvőt, készítenek modell-, tárgy- és ételfotókat is, épp mire van igény. Imádja a munkáját, de olyan dolgokat nem tud neki megadni, amit a természetfotózás viszont igen.

- Mióta készítesz természetfotókat, és mi indított el ezen az úton?

- Szinte minden természetfotós története úgy kezdődik, hogy a természetben tett túrákon, kirándulásokon alakult ki benne a természet szeretete, és csak ezt követte a fotózás, amit az átélt élmények megörökítésének igénye motivált. Nálam mindez fordítva történt. Már középiskolásként filmeztünk, diákfilmklubot szerveztünk az iskolatársakkal, majd amikor a főiskolán – egy fotós fakultáció keretében – megismerkedtem a fotózás és a laborálás alapjaival, figyelmem a filmezés mellett egyre inkább a fotográfia felé fordult. Nagyon tetszett, hogy a mozgóképpel ellentétben itt az összes mondanivalót egyetlen pillanatba kell sűríteni. A megörökítendő témák között keresgélve többek között növényeket és állatokat is fotóztam. Egy kedves ismerősöm javaslatára aztán szereztem egy közgyűrűsort, ami az apró, közeli témák fotózását segíti, és onnantól a sorsom úgymond meg lett pecsételve.

Ma már tudom, ekkor jegyeztem el magam örökre a természetfotózással. Mindez 2005-ben történt, és ettől kezdve már tudatosan fotóztam a természetet.

- Volt korábban valaki a családban, aki fényképezéssel foglalkozott?

- Komolyabb, tudatos szinten nem. Édesapámnak viszont volt fényképezőgépe és videokamerája is, amikkel a családi eseményeket, összejöveteleket örökítette meg. Arra tisztán emlékszem, hogy ezek az eszközök és a felvételek elkészítésének folyamata a kezdetektől fogva lenyűgözött, mindig ott sertepertéltem mellette, a kamera közelében.

- Most Budapesten laksz, de hol nőttél fel? Gyerekkorodban mennyire kötődtél a természethez?

- Budapesten, a 18. kerületben születtem, és jelenleg is itt élek. Úgy szoktam fogalmazni, hogy Budapest egyik legszélső kerületének egyik legszélső utcájában lakunk, szóval inkább zöldövezeti környezetben, szinte majdnem „vidékiként”. Emellett mindig nagyon sok időt töltöttem Tihanyban, ahol a családunknak több generáció óta van nyaralója, és ahol találkoztam ugyan a természettel, de egy darabig nem gyakorolt rám olyan nagy hatást, illetve tudat alatt biztosan, de ezt csak később vettem észre. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy anyai nagyapám vadász ember volt, akivel nagyon sok időt töltöttem gyerekkoromban. Ő a vadászat mellett a kertet is nagyon szerette, és mindig mesélt nekem valamit a növényekről és az állatokról.

- A fotós tudásodat miként fejlesztetted?

Leginkább autodidakta módon tanultam, az évek során pedig megismerkedtem a legjobb hazai természetfotósokkal, igyekeztem képeikből sokat tanulni, munkásságukból további inspirációt meríteni és folyamatosan fejlődni. Ezt a mai napig nagyon fontosnak tartom.

- Mit jelent számodra a természetfotózás?

- A természetfotózás az utóbbi jó pár évben a legfőbb művészi kifejezőeszközömmé vált. Diákkorom óta vonzódok a művészetekhez, korábban zenéltem, verseket írtam, színjátszó szakkörben szerepeltem, rajzoltam, diákfilmeket készítettem, aztán ugye jött a fotózás és vele a természetfotózás, amiben aztán igazán ki tudtam teljesedni. Az alkotás örömén kívül a természet szépsége az, ami a legtöbbet adja nekem a fotózások során, illetve az a felemelő, felszabadító érzés, ami teljesen kiemel a hétköznapokból, hogy terepen lehetek.

- Az ország sok tájáról van fotód, mi alapján indulsz neki, hogyan választod ki az aktuális témád? Mindig tudatosan mész, vagy előfordul, hogy csak elindulsz, és amit találsz, azt fotózod?

- Vannak kedvenc helyeim, területeim, ahova mindig visszatérek, akár megszokott témáimat évről-évre újra felkeresve, akár új felfedezések után kutatva. Mindemellett ha új helyekre visz az élet, igyekszem megfigyelni, milyen témákat lehetne ott fotózni, és ha tehetem, visszatérek később. Manapság jellemzően tudatosan megyek egy-egy helyre, van, hogy egészen konkrét elképzelésekkel, nem egyszer előfordul, hogy egyetlen képért akár több száz kilométert is utazok.

- A képeid témái is rendkívül változatosak, a gyönyörű tájképektől a legapróbb lényekig mindenféle fotód van. Ezek közül van kedvenced?

- Kezdetben a növények és a rovarok voltak a kedvenceim, ez a szerelem mindmáig megmaradt, viszont manapság már jobban érdekelnek az absztrakt témák, a különleges kompozíciók és a légifotók.

- A képeidet nézegetve majdnem mindnél hosszan elidőztem, mert mindegyik valamilyen érdekes hangulatot árasztott, egyszerűen marasztaltak. Nem tudom megfogalmazni, hogy ez pontosan mitől lehet, neked van elképzelésed?

- Szenvedélyesen keresem, és próbálom megmutatni a természet tökéletes rendjét, szépségét, azt a szavakkal nagyon nehezen leírható, elementáris esztétikai erőt, amit egy-egy témában meglátok.

- Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy emberbe lesnénk be, mintha picit azt látnám, amilyen te vagy. A fotóidat nézve még ez fogalmazódott meg bennem: precíz, tiszta kompozíciók, és még az impresszionista hangulatú, bemozdított képeid is ilyenek. Mennyire jellemző rád a precizitás?

- Meglep és egyben rendkívül jólesik, hogy ez ennyire látszik. Igen, én folyamatosan a letisztultságot, a látszólagos káoszban is a fellelhető rendet keresem. Nagyon fontos számomra a jó kompozíció, hogy egy képen lehetőleg minden oda kerüljön, ahová én azt elterveztem. Mondanom sem kell, hogy ezt a legtöbbször nem könnyű megvalósítani, ha az ember modellje maga az élővilág, de többek közt az ebből fakadó kihívás is inspirál az alkotás folyamán.

- Egyszer volt alkalmam látni, hogyan dolgozol, és egyértelmű volt számomra, hogy ami nem lett tökéletes, azt inkább meg se mutatod. De számodra milyen egy jó, tökéletes kép?

- Igen, ezt is jól láttad, sajnos nagyon tud zavarni, ha egy fotó csak majdnem jó, így ezeket a képeket valóban nem szívesen mutatom meg senkinek, legfeljebb fotótanfolyam, előadás vagy workshop keretében, tanító célzattal. A jó, tökéletes kép számomra érzéseket, hangulatokat ad át, lenyűgöz esztétikai szempontból és technikailag is minden rendben van rajta. Az, hogy milyen különleges fajt vagy állati viselkedést jelenít meg, ezáltal mennyire megismételhető, számomra csak ezután következik. Nagyon sokan ez utóbbit tekintik a nagyszerű természetfotó első kritériumának, az én szememben az esztétikum és a művészi tartalom ennél lényegesebb. Viszont ha a két dolog, mármint a művészi hatás és a megismételhetetlenség is összejön, abból keletkeznek a legnagyobb csodák. De ehhez óriási szerencse kell, vagy rengeteget, szinte életvitelszerűen kell terepen lenni, sőt, leginkább a kettő együtt.

- A hihetetlenül éles, tiszta fotók mellett az ezektől nagyon eltérő, impresszionista hangulatot árasztó bemozdított vagy multiexpós képek jellemzőek rád. Ez két, egymástól igen eltérő stílus, mégsem érzem úgy, hogy ez ne férne össze, érezni, hogy ezek egy ember munkái. Az impresszionista hangulattal miért kezdtél el kísérletezni?

- Ahogy említettem, mindig is érdekeltek, vonzottak a művészetek, így az impresszionista festészet is. Amikor az ember már jó pár évet eltöltött terepen, és nem akar reflexszerűen minden elé kerülő növényt és állatot lefotózni, akkor tud igazán kikapcsolni, elmerengeni, és istenigazából befogadni azokat az impulzusokat, amiket a természet közvetít számára. Amikor elkezdjük ezeket a hangulatokat, érzéseket igazán megélni, akkor ellenállhatatlan vágyat érzünk arra, hogy másoknak is átadjuk őket. Ehhez pedig az egyik legmegfelelőbb eszköz lehet az impresszionista stílusú fotó, amely elemel kicsit a valóságtól, és a fantázia, az érzések, a látomások irányába tud elvinni minket.

- A képeket elnézve szerintem te nagy hangsúlyt fektetsz a tökéletes utómunkára is. Jól látom?

- Valóban így van, néha azt érzem, hogy talán már túlzottan is. Egy-egy fotóval sokszor órákig is képes vagyok foglalkozni, annak érdekében, hogy a fentebb már említett, lehető legtökéletesebb eredmény megszülethessen, és mindezt ráadásul úgy, hogy a természetfotózásra jellemző szigorú szabályoknak mégis megfeleljek.

- Mik ezek a szigorú szabályok?

- A természetfotós pályázatokon mindig bekérik a fotók eredeti, „nyers” állományát, amit a zsűri megvizsgál, és ha ahhoz képest túl sok módosítást látnak a beadott képen, akkor kizárják a pályázót.

- Évek óta fotópályázatokon is ott vannak az alkotásaid, több díjat is nyertél már, melyik elismerésre vagy a legbüszkébb?

- Nyilván a magas színvonalú, nemzetközi pályázatokon elért sikerekre vagyok a legbüszkébb, hiszen ezek olyan megmérettetések, ahol Európa vagy akár a világ legjobbjai versenyeznek, és a zsűri is a legjobb természetfotósokból tevődik össze. Ezekből a pályázatokból hármat szeretnék kiemelni, az egyik a német szervezésű GDT Az Év Európai Természetfotósa, ami szerintem az egyik legmagasabb művészi színvonalú pályázat, és tulajdonképpen a természetfotózás Európa-bajnokságának nevezhető. Óriási öröm volt számomra, amikor ezen a megmérettetésen, 2019-ben magasra értékelt lett a „Sejtosztódás” című fotóm. Ugyanebben az évben a „Jégcsillagok” című képem az olasz BioPhotoContest-en kategóriagyőztes lett, további három fotóm pedig „magasra értékelt” elismerést kapott, míg 2018-ban, a szintén olasz Asferico pályázatán második helyezett lett a „Fa ébredő szelleme” című fotóm.

- Mit gondolsz, mit tudsz adni másoknak a képeid által?

- Elsősorban esztétikai élményt szeretnék nyújtani, illetve átadni azokat az érzéseket, amiket az adott látvány bennem okozott, de ezek mellett nagyon fontosnak tartom a szemléletformálást, mind művészeti, mind természetvédelmi szempontból. Az esztétikai „nevelés”, fejlődés mellett nagyon lényeges, hogy a természetfotókkal rá tudjuk irányítani a nagyközönség figyelmét a természeti értékekre, azok megóvásának fontosságára, ráadásul mindezt szinte észrevétlenül, hiszen ezekkel a fotókkal kevésbé az emberek értelmére, mint inkább az érzékeire, érzelmeire hatunk.

- Van olyan téma, amit még nagyon szeretnél megfotózni? Vagy esetleg olyan hely, ahová szeretnél eljutni fényképezni?

- Alapvetően a Kárpát-medence élővilága az, ami igazán érdekel, de nagyon régi vágyam, hogy Skandináviában fotózhassak. Az évek során már nagyon sok kollégám, ismerősöm vett részt ottani túrákon, rengeteg kiváló kép készült ezekről a tájakról, emiatt sokak szerint talán már elcsépelt ez a téma. De engem ez nem tántorít el, az én szememmel még senki nem készített ott fotókat, úgyhogy szerintem hamarosan rászánom magam, és elkezdem tervezni az utazást.

Kívánjuk neki, hogy összejöjjön ez az utazás, végül pedig nézzétek meg Balázs képeiből készített válogatásunkat, a galéria az alábbi képre kattintva nyílik. Ha még több képet szeretnétek megnézni tőle, illetve követnétek munkásságát, akkor pedig látogassátok meg fotós közösségi oldalait a Facebookon itt, az Instagramon pedig itt.