Föld alatti „kincseket” találtunk a cserháti erdők mélyén

Délelőtt 10 óra. Őszi csendesség ül az erdőn. Izgatott várakozás, fotós kollégámmal először vágunk neki szarvasgombászásnak. Pár perc, és érkezik vezetőnk, Farkas Szilvia szarvasgombász és kutyakiképző egy barátságos labradorral, aki a Málna nevet kapta a kutyakeresztségben.

Sikerült elcsípni az őszi színkavalkád utolsó előtti pillanatait, amikor még millió arany, vörös és sárga levél csüng a faágakon. Visszaverik a gyengéd őszi napfényt, ide-oda libbennek a széllel.

Az elmúlt napok esőzéseinek köszönhetően nem egyszer megcsúszunk az agyagos cserháti sárban. „A megfelelő időben érkező csapadék bizony kell a szarvasgombának, vagy régies nevén triflának. Nem úgy, mint a kalapos gombáknál, hogy esik az eső, és két nap múlva már mehetünk is ki gombát szedni az erdőbe, hanem egy 3–6 hónapos időszakot megelőző csapadékmennyiség az, ami a szarvasgombának a növekedését és mennyiségét meghatározza” – mondja Szilvia.

Mint megtudjuk tőle, több mint száz föld alatti gombafaj létezik, ezek közül a Tuber-fajok a szarvasgombák, amelyek szimbiózisban élnek bizonyos fák és bokrok gyökereivel, a felszín alatt 10-30 centiméteres mélységben.

Nemcsak a kutyának, hanem a gazdájának is le kell vizsgáznia szarvasgombászatból. Illetve a gyűjtéshez az erdőtulajdonos engedélyére van szükség, legyen az állami erdészet vagy magán erdőtulajdonos. Ha pedig természetvédelmi területen szeretnénk gombászni, akkor a természetvédelmi hatóságtól is be kell kérni pluszban a hozzájárulást. Ezek az engedélyek általában egy szezonra vagy évre szólnak, amiért fizetni kell a terület, illetve az erdő kezelőjének vagy tulajdonosának.

A gasztrovilág föld alatti sztárgombái

„Majdnem egész évben” – jön vezetőnk válasza, mikor arról kérdezem, mikor van szarvasgombaszezon. „Tavasszal van csak szarvasgombászati tilalom, március végétől május közepéig. Ilyenkor hagyjuk növekedni a gombákat a földben. Magyarországon a szezonja nyáron kezdődik, a nyári szarvasgombával, amelyet május közepétől akár az év végéig is gyűjthetünk.

Aztán jönnek az ízesebb, illatosabb fajok, pl. a nagyspórás szarvasgomba, amely szeptembertől szedhető. Ez azért különleges, mert nagyon kellemes fokhagymás íze, illata van. Ezt a gombafajt nagyon-nagyon szokták szeretni a piacon a vásárlók, illetve az éttermek is szívesebben vásárolják és használják.

Kedvelt még a feketék közül a téli szarvasgomba, ami novembertől vagy decembertől kezd teremni, és egészen tavaszig előfordul. Sajnos az utóbbi években az enyhe telek miatt a téli szarvasgomba egyre kevésbé van jelen hazánkban.

Kivételessége abban rejlik, hogy fehér és nagyon magas a cukortartalma, nincs benne glükóz, így cukorbetegek és diétázók is fogyaszthatják. Jól harmonizál édességekhez, fagylaltokhoz, csokoládéhoz.”

Alig öt perc erdei séta után, Málna kutya a fák között egyszer csak vadul szaglászni kezd, majd intenzív kaparásba vált át, és mire felfogjuk, hogy mi történik, már hozza is a szájában boldogan a zsákmányt, és egy apró, közel egy centiméteres szarvasgomba landol Szilvia tenyerébe.

„Málna igazi profi szarvasgomba-kereső kutya. Tíz éves, és tíz hetes kora óta járja velem és két másik labradorral, Fánival és Szamócával az erdőket. Ő ebbe szocializálódott, neki ez életforma, sose unja meg” – mondja mosolyogva Szilvia. A három kutya közül ő a legjobb triflavadász – így hívják a szakmában a szarvasgombász kutyákat (a szerk.).

Akinek a kutyák mutatták meg az erdő titkait

Szilvia nem volt mindig kutyás szarvasgombász. A végzettsége alapján vállalkozásszervező közgazdász, és elmondása szerint a kutyákkal kezdődött minden. Gyerekkora óta szereti az állatokat, a kutyusokat pedig egyenesen imádja.

Szeretett kint lenni a természetben a négylábú kedvencekkel, és valami olyan elfoglaltságot keresett, ami az ebeknek is hasznos és szeretik csinálni, ami az ösztönükből ered, de ő is élvezi.

Mivel a labrador elsősorban apróvadas vadászkutya, a vadászat felé terelték őket. De valahogy Szilviának ez nem jött be, nem igazán kötötte le az apportírozás, egy idő után unta a kiképzéseket. Amikor nem látta benne a fejlődést, keresett egy másik elfoglaltságot, és a neten rátalált a szarvasgombászatra.

Nem volt egyszerű a továbblépés, több évébe telt, mire sikerült minden információt begyűjtenie, hogy hol tud tanulni, és hol tudja a kutyáját kiképezni. 2014-ben vizsgázott le, ám komolyabb gyakorlatra csak ezután tett szert, és még mindig csak hobbiként tekintett rá.

Majd az évek alatt ebből a hobbiból egy életmódváltás és egész napos tevékenység lett.

Épp olyan hétköznapi emberekkel, mint ő, akik szeretnének kutyáikkal hasonló élményekben részesülni, vagy valamilyen hasznos, közös időtöltést keresnek, amelyben mindketten jól érzik magukat.

2018-ban elindított egy vállalkozást, amelyben szarvasgombász kutyák kiképzését kezdte el. Szintézissé gyúrta korábbi vadászkutyás tanulmányait, és kidolgozott egy saját módszert, amivel itthon úttörőnek bizonyult.

A kiképzés során Szilvia ugyanis a kutyákat és gazdijaikat elviszi a gomba termőterületeire, és ott addig gyakorolnak, amíg a kutyus el nem kezdi „szedni” a szarvasgombát, és persze a gazdi is, mert hite szerint ez egy különleges páros munka, amely az állat és ember közötti feltétlen szereteten és a bizalmon alapszik.

„Nézzétek Málnát! Az az Málna! Hol van? Keresd szépen!” – szól Szilvia. És Málna turbó fokozatba kapcsol, teljesen átadja magát a keresésnek, hangosan „kattog” az orra a buzgó szimatolástól, majd jön a kaparás, és egy méretes nagyspórás szarvasgomba érkezik.

Mutatványát a kutya az erdőnek ezen a részén néhány percenként megismétli, de már nem talál értékelhető mennyiséget. Amikor egy területen már nincs több jelzés, továbbsétálunk.

Kapcsolati network

„Az Alsópetény körüli erdők kissé agyagos, barna erdőtalaja megfelelő körülményeket biztosít a szarvasgomba bizonyos fajtáinak. A környék jó adottságokkal rendelkezik, mennyiségben ugyan nem, de fajgazdagságban mindenképp, ami tökéletes szarvasgombász oktatási helyszínné teszi” – magyarázza Szilvia.

A szarvasgomba ugyanis önállóan nem lenne képes termőtestet hozni, ehhez kell neki egy gazdanövény, aminek gyökereihez gombafonalakkal kapcsolódik, és szimbiózisban élnek.”

Ahogy haladunk a következő szarvasgombatelep felé, Málna megállíthatatlannak tűnik, egyfolytában szimatol, elnézve lankadatlan keresőkedvét felmerül a kérdés, vajon minden kutyafajta ennyire élvezi a szarvasgombászást? Bármelyik kutyát ki lehet képezni, hogy megtalálja a szarvasgombát?

„Vannak azonban kedvelt fajták, akikkel mi gombászok szeretünk együtt dolgozni” – érkezik a gyors válasz. „Mivel Magyarországon elterjedt a szarvasgomba apportírozása, ami azt jelenti, hogyha a kutya sérülésmentesen ki tudja venni a földből a gombát, akkor azt a gazdája kezébe viszi, hasonlóan, mint a vadászkutya a zsákmányt.

Ezért elsősorban az apportírozó vadászkutyák, a vizsla, a labrador, a spaniel, valamint a kotorékkutyák: a jack russel terrier, a tacskófélék, és ezek keverékei könnyebben betaníthatók.

, hiszen ezt a fajtát kifejezetten erre a tevékenységre tenyésztették ki, és tényleg nagyon ügyesek, tehetségesek a gombászat iránt” – teszi hozzá.

A túra végére Málna közel 30 darab kisebb-nagyobb szarvasgombát ásott ki. Ahogy elnézem a kutyus sáros orrát, érthetővé válik, miért nevezi a népnyelv a szarvasgombát kutyaorr gombának. Szilvia párat nekünk ajándékozott az illatos csemegéből, hogy hazatérve megkóstoljuk. Kipróbáltam egyik kedvencét, amely roppant egyszerű, és mindig van a hűtőjében; a szarvasgombás vajat. Jó tudni, hogy van egy olyan fűszerünk, ami a sima vajas kenyeret is új szintre tudja emelni.

Ha még többet szeretnél tudni Farkas Szilvia szarvasgombász és gombakereső kiképzéséről, vagy csak olvasnál a szarvasgombászatról, és kíváncsi vagy, hogy mit lehet még kihozni belőle, látogass el a szarvasgombaszkutya.hu oldalra, vagy annak Facebook-oldalára.