Világító felhők, ködívek, délibábok, szivárványok, halojelenségek, Tyndall-sugarak. Imádjuk fotózni őket, de valójában nem is tudjuk, hogy amit éppen látunk, azt pontosan hogy nevezik, miért, mikor, hogyan, illetve a légkör mely részében alakul ki.
Sándor-Tóth Zsuzsanna Mátraszentimrén készítette talán a legszebb hazai képet a halojelenségről, a hidegpárna határán, gyémántpor hullása közben.
A természetben járva, szépségük miatt, mi magunk is nagyon szeretjük ezeket a légköri csodákat. Vannak azonban olyanok, akik egyenesen rajonganak értük, s akár hajnalban is riasztják egymást, ha valami ritka jelenség tűnik fel az égbolton.
Farkas Alexandrát, az ELTE Környezetoptikai Laboratóriumának fiatal kutatóját kértük meg, hogy segítsen eligazodni a légköroptika világában.
Alexandra fiatal kora ellenére már nagy tapasztalatot szerzett a légköroptika világában, több cikk, tanulmány szerzője
Közösségbe forrt légköroptikusok
Alexandra Mogyoródon él, fiatal kora ellenére már számos tanulmánya, cikke jelent meg tudományos folyóiratokban, sőt nemrég egy könyvnek is társszerzője volt, amely a poláros fény környezetoptikai és biológiai hatásaival foglalkozik. Arról faggatom, hogy hol van a légköroptikai jelenségek felső határa, amelyen túl inkább már a csillagászati tüneményekről beszélhetünk. Alexandra a mezoszféra felső régióit, a világító felhők birodalmát jelöli meg. A sarki fény, az ionoszférában kialakuló színes fénykavalkád már inkább az asztronómus kutatók szakterülete. Alexandra ettől függetlenül maga is szívesen észlelne sarki fényt, csak az hazánkból nagyon ritkán látható. 2003 novemberében pont lemaradt róla, és egy barátja mesélte, milyen különösen vöröses, zöldes fények voltak az északi horizonton csütörtök este.
Világító felhő Szolnok felett
A légköroptikai jelenségek iránt rajongók korábban egy időjárással foglalkozó portál fórumában osztották meg észleléseiket, de ma már saját honlapjuk, valamint pergő közösségi oldaluk is van. A több mint 1000 amatőr és profi észlelő közül 40-50 tag szinte mindennap küld be valami szépséget, ahol olyan kommentek, riasztások záporoznak, mint például: „brutális jobbos melléknapunk volt egy pár perccel ezelőtt”, „ovális Vénusz-párta”, „zöld légkörfény” és ehhez hasonlók. Felét sem értem, pedig kép is van hozzá, de Alexa segít felfedezni ezt a különleges világot.
Az atmoszféra vertikális tagolása
Alapvetően hat nagyobb csoportot különböztetnek meg. A fényszórási jelenségek közé tartoznak például a Tyndall-sugarak, amelyeket John Tyndall ír fizikusról neveztek el. A gomolyfelhős időben, a felhő Nappal ellentétes oldalán megfigyelhető világos és sötét színű fénysávok legyezőformája gyakori jelenség. Biztosan Ti is találkoztatok már vele: akár sűrű ködben, az erdőben is tud megrázóan szép hangulatokat teremteni, de idetartoznak az alkonyati sugarak meg a Ménusz öve is, amely voltaképpen a Föld árnyéka az égre vetítve. Elképesztő, de hazánkból - szerencsés esetben - lemenő csillagunk képes az égre vetíteni az Alpok hegyvonulatának kontúrjait is.
A fénytörési jelenségek közül is vannak ismertebbek, mint a gömb alakú vízcseppekhez kötődő szivárvány vagy a nyári puszták szimbóluma, a délibáb, de idetartoznak a halojelenségek is, amelyeknek nagyon sok fajtája, része van - pazar jelenségeket tudnak az égre varázsolni a légkörben megfelelő módon elrendeződő jégkristályok, különösen ilyenkor, télvíz idején.
A halojelenségeket a légkörben kialakuló jégkristályok fénytörése vagy visszaverődése okozza, rendszerint a Nap és a Hold köré rajzolnak íves formákat. Több fajtájuk is létezik. Általában fátyol- és pehelyfelhőkben alakulnak ki 8-12 kilométer magasságban, de a földfelszín közvetlen közelében is létrejöhetnek.
A fényelhajlási jelenségekért apró vízcseppek a felelősek. Idetartozik a Nap és a Hold körül kialakuló színjátszó koszorú, a repülőgépek felhőre vetülő árnyéka körül felülről gyakran látható glória, valamint a ködös-napos időben az árnyékunk körül kialakuló, rémisztő nevű brockeni kísértet.
Saját magunkból csinálhatunk kísértetet, ha sikerül kifognunk a megfelelő pillanatot. Hátunk mögül sütő Nap, és árnyékunk oldalán masszív köd kell a brockeni kísértet megidézéséhez.
A magas légköri jelenségek között az egyik legszebb a gyöngyházfényű felhő, amely a sarkvidékeknél, az ózonlyuk kialakulásával összefüggésben ragyog fel a nap fényében, miután a világító égitest már a horizont alá vándorolt. Hiába szép, egyik típusa rosszat jelent, de hazánkban nem sok esély van arra, hogy megpillantsuk. Csakúgy igazi kuriózum a vörös lidérc. Kialakulásának okairól még a szakemberek is vitatkoznak; nagyon szerencsés az a fotográfus, aki ilyet exponál. A világító felhők csak a nap bizonyos időszakaiban, naplemente után vagy napfelkelte előtt láthatók. Alexandráék egy olyan mobiltelefonos alkalmazást is kifejlesztettek, amely megfelelő időben riasztja a világító felhőkre éhes rajongókat, akik képesek akár hajnali 3-kor kiülni az ég alá, hátha szerencséjük lesz.
Az aktív jelenségek közé tartoznak a villámok, a szabad szemmel alig látható légkörfény és a sarki fény. Utóbbihoz szintén északabbra kell utaznunk, ha meg akarjuk csodálni, és akkor is szerencse kell hozzá.
Kutyára emlékeztető lyukfelhőben fénylik fel épp a „napkutya”, amelyet mindezek ellenére mégis melléknapnak kell neveznünk
A légköroptikai jelenségek rajongói a furcsa felhőkért is lelkesednek. Rakéták nyomai, mammatusok, lyukfelhők után vadásznak az igazán elszántak. Érthető, hogy miért. Valóban nagyon izgalmas jelenségek ezek. Nemrég az oroszok egy balul elsült jeges-tengeri rakétakísérlete rajzolt az égre valami elképesztőt. A magatehetetlenül pörgő üzemanyagtartály a világvégehívőket és az UFO-rajongókat is lázba hozta, bár az oroszok egyből jelezték, hogy ők a felelősek az eseményért.
A légköroptika iránt rajongók arra is fordítanak energiát, hogy az időjárással, légkörrel kapcsolatos konteókra is cáfolatot adjanak. Alapos, tudományos magyarázatokat adnak a HAARP-elméletre, és a chemtrailhívők is szomorúak lesznek, ha elolvassák ezeket a cikkeket.
A kép, amely rabul ejtette az ifjú Alexandrát
Alexandrát még gimnazista korában egy fénykép oltotta be végérvényesen. Először valamiféle manipulált felvételnek gondolta, de megmagyarázták neki, hogy mindez ott valóságos. Egy zenitre állított, cirkulárishalszem-optikával készült égboltpanoráma volt ez, amelyen a Nap körül kialakuló halojelenségek számtalan típusát egyszerre lehet megfigyelni. Szép szabályos melléknapok, szivárványszínben pompázó körívek és foltok, szemben az ellennappal. Innen már egyenes út vezetett az ELTE TTK földtudományi szakára, TDK-dolgozatot írt a halókról, és maga is megkezdte az észleléseket.
A melléknapkör ritka, csak percekre feltűnő jelenség, amely azért fehér, mert a fényvisszaverődés a jégkristályok felszínén történik a kialakulásakor
Nyelvújítók a légkörben
A haló lefotózáshoz fontos kitakarni a Napot, hiszen túlexponálja, kiégeti a felvételeinket. Ehhez speciális eszközöket is használnak, amelyek csak a kamerát árnyékolják ki, persze rosszabb esetben egy éppen ott megjelenő tereptárgy vagy a mindig kéznél lévő tenyerünk is megteszi.
Olykor a legelső kezünkbe akadó tárgy is alkalmas lehet a kitakaráshoz
Sok halónak korábban nem volt megfelelő magyar neve, a rajongók a fórumokban alakították ki a magyar kifejezéseket - így jött létre például a horizont körüli ív. Küzdenek a félrevezető tükörfordítások ellen. A melléknapot például az angol „sun dogból” sok helyen ma is simán lefordítják napkutyának, és bár jobban hangzik, de nem igazán fejezi ki a jelenség lényegét. Régi magyar elnevezései is vannak persze, szóval ha Ti cimborának, álnapnak, félnapnak, napmásnak, vaknapnak, vagy fattyúnapnak ismertétek, akkor ugyanarról beszélünk.
Ha ezek után Te is kedvet kaptál egy kis légköroptikai fotózásához, akkor csak biztatni tudunk, mert a túrázás ehhez a legjobb társhobbi. Hegytetőkről, tiszta levegőjű vagy éppen fényszennyezéstől mentes környezetben sokkal könnyebben felfedezheted, megismerheted a légkör csodáit.
„Gép nélkül még budira sem!”
Ezt vallják a jelenségek rajongói, hiszen törvényszerű, hogy éppen akkor tűnik fel a régóta vágyott csodás felhőképződmény vagy légköri csoda, amikor épp nincs náluk kamera. Persze jobbféle kamerás mobilt lehet venni, de a legszebb, legtökéletesebb leképezésekhez, különösképpen az éjszakai jelenetekhez állvány és rendes optikával, nagy méretű érzékelővel ellátott kamera kell. Alexandra is rendszeresen fotózik, sőt kedvese, a magazinunkban nemrég bemutatott Potyó Imre is szenvedélyes természetfotós. Korábban kollégák voltak, most már Imre máshol kutat, de együtt is dolgoznak. Az elmúlt időben azon igyekeztek, hogy speciális fénysorompókkal tereljék vissza a vízhez a petéiket lerakni készülő kérészeket. A dunavirágok ugyanis a hidak megvilágított aszfaltját vízfelületnek látják, ezért rengeteg pete veszik oda egy-egy rajzásnál. Sikeres akciójukról már film is készült, reméljük, hogy a Magyar Templeton Program tehetséggondozó programban is részt vevő, sikeres fiatal tudós eredményeiről a jövőben is gyakran beszámolhatunk majd.
