A napokban biztonságos telelőhelyre szállítottak 89 mentett rőt koraidenevért. A legtöbb állatra egy budapesti lakásfelújítás során bukkantak. A telelésből felébredt állatok egy tiszaugi denevértoronyban folytathatják téli álmukat.
A mentett denevérek nagy részét egy 68 egyedből álló kolónia tette ki, amely Budapest XXII. kerületéből került be az állatkerti vadállatmentő központba tavaly decemberben. Az állatokra egy felújítandó lakás teraszán, a lomok között bukkantak a lakók, és rögtön értesítették a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatát.
A denevérek megúszták a kalandot, köszönhetően annak, hogy hamar szakértő kezek közé kerültek. A többi 21 példány az ország különböző pontjairól érkezett a tél folyamán, legtöbbjüket legyengülve, a járdán találták jó szándékú járókelők.
Kevesebbet dobban a szív
Mivel a denevérek számára ez a telelés időszaka, az állatok mesterséges telelőhelyre, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság egyik denevértornyába kerültek Tiszaug határában. Előtte azonban azokat az egyedeket, amelyeknek súlya kisebb volt az ideálisnál, pár napig még etetni kellett, hogy jó kondícióban folytathassák a telelést.
A téli hibernáció állapotában jelentősen csökken a denevérek testhőmérséklete. Míg az aktív időszakban, repülés közben 38–40 °C körül van a hőmérsékletük, télen az akár 8–10 °C- ra is csökkenhet. Életműködésük szintén minimális szintre áll be, szívverésük percenként 10–14, légzésszámuk 1–2 ilyenkor.
A panellakó denevérek
A rőt koraidenevér hazánk leggyakoribb és egyik legalkalmazkodóképesebb denevérfaja, amely előszeretettel telepszik meg a városokban is. Természetes élőhelyét az erdők jelentik, ahol faodvakban, kéregrepedésekben keres menedéket.
Lakott területen is rendszeresen előfordul, különösen a volt szocialista országokban, ahol a panelházak repedései ideális búvóhelyet jelentenek számára, nemcsak nyáron, de télen is.
A nem megfelelően szigetelt panelházak felső szintjein, a denevérek a keskeny repedések mentén be tudnak jutni az épületek belsejébe.
Régi épületek bontásakor is rendszeresen előkerülnek, egy kolónia általában 15-30 egyedből áll, de vannak ennél jóval nagyobbak is. Az eddigi legnagyobb kolónia, amit hazánkban találtak 900 egyedet számlált és egy miskolci épület tetőszerkezetében találták.
Mindenki másképp csinálja
„A hazai fajok között is van különbség abban, hogy hol és hogyan telelnek – mondja dr. Csorba Gábor emlőskutató, a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusa. „Vannak olyan fajok, amelyek inkább a barlangok mélyét választják telelőhelyül, mint például a hosszúszárnyú denevérek, mások, mint például a piszedenevérek, inkább a barlang bejáratánál függeszkednek, ahol sokkal jobban ki vannak téve a külső körülményeknek.
Vannak olyan fajok, amelyek – ha picit enyhül az idő –, télen is kimennek táplálkozni, és például az ilyenkor repülő araszolólepkékre vadásznak.
Ez jellemző a kis patkósdenevérekre, amelyeknél megfigyelték azt is, hogy a hímek gyakrabban ébrednek fel és ilyenkor akár párzanak is az alvó nőstényekkel. A barlangi ellenőrzések során is megfigyelhető, hogy az állatok változtatják a helyüket a telelés alatt, de hogy mi készteti őket helyváltoztatásra, azt nem tudjuk pontosan, talán a páratartalomnak, légmozgásnak vagy valamilyen zavaró körülménynek lehet ebben szerepe.”
A most biztonságba helyezett denevéreknek szerencséje volt, de nem lehet minden fajt toronyba áttelepíteni. A rőt koraidenevérek jellemzően faodvakban telelnek, amelyhez hasonló viszonyok vannak a denevértornyokban is.
A torony egy 6-8 méter magas, betonból vagy fából készült építmény, amelynek szűk berepülő nyílásán keresztül tudnak a denevérek ki-bejárni. Ezekben az építményekben több száz denevér telelhet biztonságban, de a tornyok később a szaporodásukhoz is megfelelő körülményeket biztosítanak.
Forrás: knp.hu, www.termeszetvedelem.hu
