A Természetjáró heti túraajánlójában az 1848-49-es szabadságharcra emlékezünk: fontos magyar győzelmek helyszínének felkeresésével hajtunk fejet a forradalmárok hősiessége előtt.
„Béke, szabadság és egyetértés”
Mi is lehetne az első ajánlott túra helyszíne, ha nem a főváros? Pest-Buda többször vált az események központjává: először március 15-én, és az azt követő országgyűlések időszakában. 1849 elején az osztrák csapatok elfoglalták a kiürített várat, majd a dicsőséges tavaszi hadjárat lezárásaként 1849. május 21-én, egy háromhetes ostrom után újra magyar kézre jutott. Sajnos a szabadságharc leverése után szomorú esemény helyszíne lett: 1849. október 6-án itt, a mai Szabadság téren álló Újépület (Neugebäude) udvarán végezték ki Batthyány Lajost, majd később más, a szabadságharcban szerepet vállaló tiszteket is.
Maga a kirándulás a budai erdők és a település „határmezsgyéjén” vezet: a túra a Széchenyi-hegytől a János-hegyig tartó hegycsoportot mutatja be a legfontosabb kilátópontokkal, Budapest klasszikus és némileg elfeledett kirándulóhelyeinek felfűzésével.
- Táv: 11 km
- Szintemelkedés: 301 m
- Szintereszkedés: 315 m
- Időtartam: 3:30
- Kiindulópont: Budapest, Márton Áron tér
- Végpont: Budapest, Zugliget, Libegő
„Fut Bécs felé...”
A forradalom sosem lett volna szabadságharccá, ha az áprilisi törvényeket korábban szentesítő, de már visszakozni kívánó császári udvar felbujtására 1848. szeptember 11-én Josip Jelačić horvát bán át nem lépi a Drávát. A magyar vezetésnek döntenie kellett: szembeszáll-e az uralkodó csapataival, ezzel nyíltan felvállalja a konfliktust, vagy tartja magát az alkotmányhoz, amelyben a király felsége sérthetetlen. Hosszas tanakodás után végül az előbbi mellett foglaltak állást, és a Honvédség Móga János főparancsnoksága alatt a Velencei-tó északi partjára vonult. Szeptember 29-én a pákozd–sukorói csatában a magyar csapatok visszaverték Jelačićot, ezzel megvédve a forradalom vívmányait, és megkezdve annak új szakaszát: a szabadságharcot.
A pákozdi körtúra a kopár Velencei-hegység idős gránitjának bizarr alakzatait, az ingóköveket keresi fel. Egy-két stabilabban álló sziklára fel is mászhatunk, de azért legyünk óvatosak!
- Táv: 7,3 km
- Szintemelkedés és -ereszkedés: 158 m
- Időtartam: 2:00
- Kiinduló- és végpont: Pákozd, Hősök tere
„Töltvényt, töltvényt, különben tágítunk.”
Klapka György a szabadságharc legismertebb honvédei közé tartozik, noha csak 1849 januárjában esett át hadtestparancsnoki tűzkeresztségén. A 28 éves, frissen kinevezett ezredes feladata az volt, hogy a Kassa felől a Tisza és az ideiglenes főváros, Debrecen felé vonuló osztrák csapatokat feltartóztassa. Január 22-23-án Tarcal–Bodrogkeresztúr vonalában Klapka sikeresen akadályozta meg az osztrák előrenyomulást, majd 31-én Tokajnál újra visszaverte a császári csapatokat. Hírnevét azonban későbbi, nagyobb horderejű hadicselekményeinek: a tavaszi hadjárat kidolgozásának és a komáromi erőd védelmének köszönheti.
Kerékpártúránk során Sárospatakról Tarcal érintésével – ahol egy pincészet falába fúródott ágyúgolyó a mai napig őrzi az ütközet emlékét – eltekerünk a szőlők katonás soraival borított Tokaji-hegy alatt, hogy aztán megkerülve azt megérkezzünk a borvidék központjába: a Bodrog és Tisza találkozásánál fekvő Tokajra.
- Táv: 44,3 km
- Szintemelkedés: 214 m
- Szintereszkedés: 313 m
- Időtartam: 3:30
- Kiindulópont: Sárospatak
- Végpont: Tokaj
„Vorwärts dupla lénung, rückwärts kartács schiessen!”
Azaz: „ha előretörtök, dupla ellátmányt kaptok, ha hátráltok, belétek lövetek!” – ezzel a mondattal tüzelte katonáit a Branyiszkói-hágó elleni támadás előtt az angol származású Guyon Richárd ezredes, akinek keményfejűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a győzelmi jelentést előre megírta. Kiváló motivációs beszédet tartott, hiszen 1849. február 5-én a magyar csapatoknak sikerült áttörniük a császáriak védte szoroson, így a bekerített feldunai hadtest előtt szabad út nyílt Kassa és a Honvédség főerői felé, hogy aztán azzal egyesülve a Honvédség nemsokára a dicsőséges tavaszi hadjáratba kezdjen.
A Branyiszkói-hegységbe kalauzoló túra során érintjük a nagymúltú Szinyei Merse-család ősi várának romjait, a vadregényes Lacsnói-szurdok páfrányos erdejét, egy 30 méter magas dolomittornyot, egy hagyományos ruszin falvacskát, majd vadvirágos hegyi legelők felfűzésével érünk vissza a kiindulópontra, Szinyeilipócra.
- Táv: 13 km
- Szintemelkedés és -ereszkedés: 570 m
- Időtartam: 4:30
- Kiinduló- és végpont: Szinyeilipóc (Lipovce), Szlovákia
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
