Források útján a fehér szerzetesek nyomában

Egy új, három részből álló túraútvonalat hoztak létre a Pilisben és a Visegrádi-hegységben, amely testi-lelki utazásra hív. A Pálos szerzetesek nyomán gyönyörű környezetben kirándulva elmélkedhetünk az élet misztériumáról, olyan helyszíneket bejárva, ahol egykor – vagy akár napjainkban is – a pálos atyák tevékenykedtek. Az út egyaránt felfogható zarándoklatnak vagy egyszerű túraútvonalnak, a lényeg, hogy a számunkra legmegfelelőbb ritmusban és nyitottsággal indulj el rajta, hogy minél több élménnyel érj célba. Az irányjelzőkkel és saját jelzéssel ellátott útvonalat követve bizonyos pontokon a befelé figyelést segítő gondolatok, elmélkedések találhatók a pálos rend és a hajdani pilisi remeték lelkiségének jegyében. Ezeket az üzeneteket a telefonoddal tudod meghallgatni a kihelyezett köveken található link vagy kód segítségével.

A három túraútvonal közül sorban az elsővel, a Források útja bemutatásával kezdünk, amely a fővárosból kivezetve úgymond ráhangol a gyaloglás és az elcsendesedés meghittségére. Sokaknak ismerős lehet a fővárosi környezet, de a Sziklatemplomtól induló és a budaszentlőrinci pálos kolostorromig vezető 14 kilométer hosszú út tematikája és természeti környezete egyaránt tud újat mutatni.

Kiindulóállomásunk a Duna és a Gellért-tér fölé magasodó ikonikus sziklatemplom. Innen indulunk a fehér barátok nyomába, hogy közelebbről is megismerkedjünk a pálos rend történelmi és kulturális emlékeivel, máig élő hagyományaival és gondolataival. A Gellért-hegy oldalában található Magyarok Nagyasszonya-sziklatemplom nemzeti szentély, a pálosok számára készült az 1930-as években. Az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrendet II. József 1786-ban betiltotta, ezt követően 150 évet kellett várni, hogy a rend újraéledjen Magyarországon. A szerzetesek azonban sokáig nem érezhették itt otthon magukat. A kommunista időkben a rendet nem csupán betiltották: javaikat elkobozták, a szerzeteseket meghurcolták, voltak, akiket kivégeztek. Szerencsére ezek az idők elmúltak, és a sziklatemplom a rendszerváltás óta újra a pálosok egyik otthona. A Források útjának első elmélkedő köve – amit a sziklatemplom bejáratának közelében találunk – a mindnyájunkban jelen lévő belső, életadó forrásokra irányítja a figyelmet: a vágyról, és annak spirituális mibenlétéről hallgathatunk vagy olvashatunk gondolatokat.

A Pálos út és a zöld sáv jelzéseit követve hangulatos sétányon oldalazunk a Gellért-hegy sziklás letörésében, rálátással a nyüzsgő pesti forgatagra és az alattunk hömpölygő Duna csodás szalagjára. Ezt a pompás látványt sokadjára is nehéz megunni. Nem véletlen, hogy fővárosunk szépsége és változatos kulturális öröksége oly sokakat rabul ejt. Ösvényünk a hegy nyugati oldalában található Filozófusok kertjébe vezet tovább, ahol a világvallások jelentős alakjait ábrázoló szoboregyüttes mellett a Budai-várra, illetve a zöldellő Tabánra nyíló panoráma fogad minket. Itt találjuk második állomásunk pálos kövét, mely a közösség fogalmát vizsgálva gondolkodtat lelki szükségleteinkről.

A jelzések átvezetnek a nagy múltú Tabán ligetesén. Ezt követően Krisztinaváros forgalmában érjük el a Vérmező hosszan elnyúló parkját, nem sokkal később pedig a Városmajor elcsendesedő környezetét. Itt találjuk a Városmajori Jézus Szíve-templomot, ami harmadik elmélkedő állomásként önmagunk vizsgálatára, érzéseink megértésére és elfogadására, egyúttal a leghitelesebb erő forrásának meglelésére hív bennünket.

A Városmajori Jézus Szíve-templomtól a parkon keresztül az Árkay Aladár sétányon indulunk tovább, majd a Pálos úttal együtt haladó Mária-út lila jelzését a Diós-árkot felfelé követve érkezünk meg a negyedik állomást jelentő Kútvölgyi-kápolnához.

Az itt álló pálos kő imára hív. Bárhogyan is viszonyulunk a hithez vagy a valláshoz, egy dolgon azonban mindenképpen érdemes elgondolkodnunk: a világon egyedül az embernek adatott meg, hogy a létezésről és a teremtésről filozofáljon. Talán a kérdés csak az, hogy milyen lelkülettel tesszük ezt.

Állomásunk szomszédságában találjuk a Makovecz Központ és Archívum épületét, amely a Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építész, Makovecz Imre életművének és filozófiájának állít emléket. Utunk tematikájától talán nem is áll messze a szerves vagy más néven organikus építészet nagymesterének gyökerekkel, szakralitással foglalkozó munkássága, így elmélkedő utunk során ide is érdemes betérni.

Továbbra is a Mária úttal haladunk felfelé a Normafa irányába. Közeledve a fővárosiak egyik legkedveltebb kirándulóhelyéhez, a zöld sávra váltva fogjuk elérni a panorámás Anna-rétet és a tisztás szélén fák alatt megbúvó kis kápolnát. A városból a természet ölelésébe érkeztünk, melynek szépsége, harmóniája lelkünket és szellemünket egyaránt táplálja. Az itt található pálos üzenet is erről a természetes és jótékony erőről oszt meg gondolatokat.

Az Anna-kápolna elődje 1825 és 1830 között épült, és gyorsan népszerű zarándokhellyé vált. Az eredeti épületet 1952-ben a kommunisták lerombolták, helyén évtizedekkel később civil összefogással épült fel a mostani kápolna. Mellette azonban, egy isteni kinyilatkoztatás nyomán, már a 30-as években egy jóval nagyobb kápolnát terveztek emelni, de akkor a 2. világháború miatt ez nem valósulhatott meg. Napjainkban újra szó van a kápolna megépítéséről, de az eredeti tervekhez képest már egy jóval kisebb szentélyt építenének.

Bár a Pálos út közvetlenül nem érinti, érdemes kitérőt tenni a János-hegy ékességét jelentő Erzsébet-kilátóhoz. Ennek a szemet gyönyörködtető, impozáns épületnek a tetejéről nem csupán Budapest elterülő látképét figyelhetjük meg, megpillantva benne egyik-másik nevezetes épületét, hanem szinte az egész Budai-hegységen végigpásztázhatunk a tekintetünkkel. A szomszédos Pilis tömbjére és a Gerecse hullámzó vonulataira is rálátunk, sőt, a láthatáron távolabbi tájak is felsejlenek.

Ösvényünk immáron a kék Mária úttal közösen tart következő, egyben utolsó állomásunk irányába. A Normafát a Zugligeti Libegő felső állomásával összekötő szakaszt követően már a János-hegy csendesebb oldalában ereszkedünk a budaszentlőrinci pálos kolostor romjához. A hegylábnál keresztezzük a forgalmas Budakeszi utat, melynek tőszomszédságában – a Gyermekvasút Szépjuhászné állomása mellett – lelünk rá a pálosok hajdani kolostorára.

A budaszentlőrinci kolostor a 15. században már az egész pálos rend főmonosotra volt, és egy ideig Fráter György, a híres államférfi és későbbi erdélyi vajda is a falai között élt. Bátori László szerzetes pedig itt halt meg, miután a Hárs-hegy csúcsa alatti, ma róla elnevezett barlangban húsz évet töltött, elsőként fordítva magyarra a teljes bibliát. A monostor akkoriban jelentős átépítéseken és bővítésen esett át: a kolostorépület meglehetősen tekintélyes méretűre, több mint 70 méter hosszúra nőtt, hozzá háromhajós templom kapcsolódott. Sok más történelmi épületünkhöz hasonlóan ezt a kolostort is a törökök dúlták fel a 16. században, és ezt követően már sosem épült újjá. Köveit a környék építkezéseihez elhordták, s mára csak az alapjai látszanak.

2001-ben a főtemplom szentélyében szabadtéri oltárt állítottak fel, nem messze tőle Remete Szent Pál fából készült emlékoszlopa áll. Utunk végén a romkertben lehetőségünk van egy kicsit átszellemülni. Az itt álló pálos kő üzenete a szolgálat és a jótékonyság lényegére világít rá: utat mutat az életadó forráshoz, amely a megértést és a szeretetet táplálja. Ezekkel a gondolatokkal zárjuk pálos túránk első szakaszát, a Források útját, ami kivezetett minket a város és a hétköznapok forgatagából, és talán segített egy kicsit elmélyülni, más szemmel nézni környezetünkre és önmagunkra.

A Pálos út második útvonala már a szerzetesrend bölcsőjét, a Pilis legszebb tájait járja be egy 24 km hosszú körtúrával. A tetszőlegesen szakaszolható, zarándokútnak is felfogható program páratlan természeti és történelmi látnivalóit, valamint spirituális gondolatait következő írásunkban mutatjuk be. Az útvonallal kapcsolatban minden információt megtalálsz a Pálos út honlapján.