Hallottál már a Fundoklia-völgyről?

Nem? Pedig itt van a főváros szomszédságában és szinte biztos, hogy elautóztál mellette.

Szöveg:
2023. január 27.

Nem? Pedig itt van a főváros szomszédságában és szinte biztos, hogy elautóztál mellette.

A zsebkendőnyi, de annál sokszínűbb Fundoklia-völggyel nem mindig bánt kegyesen a sors, vagyis inkább az ember. Egy időben szemétlerakóként akarták hasznosítani, mára körbenőtték a házak és kettészeli az M7-es autópálya. A legtöbben kutyát sétáltatni járnak ide, nem is sejtve, hogy az érdi ősemberek kedvelt vadászterületén lépkednek, ami nem mellesleg mintegy száz védett fajnak ad otthont.

Az Érd-Tétényi-fennsík nyugati részén, az M7-es autópálya két oldalán húzódó területet talán többnyire csak a helyiek és a régészek ismerik jól. Ilyenkor, február elején, hétköznap délelőtt első pillantásra különösen kihaltnak és kopárnak tűnik a táj, ahogy az érdi Dévai utcán végighaladva kilyukadunk a rozoga kis lépcsősor mellett, ami a Fundoklia-völgy bejáratát hivatott jelezni.

Való igaz, bizonyára sokkal szemet gyönyörködtetőbb a plató, amikor májusban árvalányhajtengert borzol rajta a szél. Rögtön meg is fogadom, hogy májusban szemügyre veszem a tanösvény szebbik arcát is. A Fundoklia-völgy déli részén ugyanis 2009 decembere óta egy tájékoztató táblákkal kijelölt útvonal kanyarog, egyik fele a fennsíkon, a másik fele pedig a mélyedésben, amit annyira elrejtenek a fák, hogy fentről szinte elképzelhetetlen, hogy egy széles és járható út húzódik a mélyben. Pedig igen, a saját szemünkkel láttuk, csak éppen majdnem elszalasztottuk a lefelé vezető lépcsőt.

Medvevadászok Mekkája

Maga a Fundoklia-völgy közel 3 km-es, és van, ahol 30 méter mély. Kettévágja az M7-es; mi most a déli részét térképeztük fel, ám a régészek számára a kisebb, északi terület bizonyulhat izgalmasabbnak, innen kerültek elő ugyanis az ősember világhírű vadásztelepének a maradványai: több mint ötvenezer állatcsont és rengeteg szerszám.

Utóbbiak főként kvarcitból készültek, ami azt bizonyítja, hogy az érdi ősember a délkelet-európai charentien kultúra képviselője volt – persze, ez egy átlagembernek semmit nem mond, úgyhogy elárulom, a különlegesség az, hogy a Kárpát-medencében sehol máshol nem találtak hasonló leleteket. Ráadásul egy nagyon ritka, szabad ég alatt feltárt lelőhelyről van szó.

És hogy mire vadásztak itt őseink 30-35 000 évvel ezelőtt? Az 1963-ban és 64-ben zajlott ásatásokkor kiderült, hogy nem kevesebb, mint 37 állatfajra, mamutra ugyanúgy, mint például gyapjas orrszarvúra vagy barlangi oroszlánra, de leginkább barlangi medvére, méghozzá tavasszal.

Ilyenkor ugyanis a téli álmukból éppen csak magukhoz térő, és nem túlságosan fitt medvék a budai hegyekből indulva végigvonultak a Fundoklia-völgyön keresztül a Duna menti síkságok felé, a rafinált neandervölgyi pedig könnyűszerrel elejthette őket a keskeny, de mély hasadékban.

Ha bővebben is érdekel a téma, jó szívvel ajánljuk a Filmdzsungel Stúdió szórakoztató és informatív videóját, mi remekül mulattunk rajta:

Majdnem szemétlerakó lett

A völgy déli része, ahol a 12 állomásos tanösvényt kialakították, 2004 óta Natura 2000-es terület. Most nagyjából rendezett, de ez nem régóta van így. Nem is olyan régen, 1986-ban nagy veszélyben forgott a terület. Ma már nonszensznek tűnik, miért: a megyei vezetők pénzt ajánlottak az Érd-Parkvárosban élők számára, hogy a főváros és Pest megye szemetét itt helyezhessék el. A terv hatalmas tiltakozásokat váltott ki és szerencsére végül nem valósult meg, de a völggyel még sokáig mostohán bántak, pedig 1999 óta helyi jelentőségű védett területnek számít.

2005-ig rendszeresen quadosok, motorosok rontották a levegőt és okoztak károkat a védett növény- és állatvilágban, de a szemetelők sem kímélték a völgyet. 2007 és 2009 között azonban a Magyar Földrajzi Múzeum, a Környezetvédő Egyesület Érd, valamint civil szervezetek, helyi vállalkozások, iskolák, természetvédők alaposan kipucolták, továbbá helyreállították az egykori gyurgyalagtelepet, fákat, cserjéket ültettek és kijelölték a terület pontos határát. Lezárták a völgybe vezető utcákat, kikerültek a fa lépcsősorok, korlátok, és persze a tájékoztató táblák. Még térfigyelő rendszert is kialakítottak, de állítólag a polgárőrség és a rendőrség is gyakran járőrözik errefelé. A motorosoknak szerencsére mára semmi nyoma, de sajnos akad néhány eldobált üdítős üveg és nejlonszatyor.

A tanösvény száraz gyepi, magasabb része 1,1 km hosszú. Az itt kihelyezett táblákon régészeti, geológiai vonatkozású információkat olvashatunk, de bemutatják az élővilágot is. Megtudhatjuk például, hogy mi az a szarmata mészkő, amit többfelé is bányásztak a környéken. Ez a klassz építőanyagként számon tartott kőzet 12-13 millió éve keletkezett cerithium csigák vázából, és megtaláljuk többek között a Parlament és a Citadella falaiban. Rögtön egy kőfejtőt is szemügyre vehetünk, látszik, hogy a mélyére a korlát dacára már többen is leereszkedtek. Mi inkább csak fentről szemléljük meg, aztán tovább indulunk, először a tanösvény felső részét bejárva, szerencsésen kihagyva a 6-os táblát.

A pannon gyíktól a gyurgyalagig

Bár nagy panorámára nem számítottunk, a magasabb részekről meglepően szép kilátás nyílik Érd házaira, Százhalombatta városára, de tiszta időben egészen a Velencei-hegységig ellátni. A változatos élővilág így télvíz idején kicsit kevésbé tetten érhető, ám a táblákról megtudhatjuk, hogy a hazai növényvilág majd 15%-a fellelhető itt. 317-féle hajtásos növényfaj nő a Fundoklia-völgyben, ezek közül kettő, a magyar gurgolya és a Szent István-szegfű fokozottan védett, 33 pedig védett. Nagy állománya él a területen a csinos- és délvidéki árvalányhajnak, tavaszi héricsnek, felbukkan a turbánliliom, a sárga len és a törpemandula.

A táblákról még olyan vagány kifejezéseket is tanulhatunk, mint a „tollas szálkaperjés erdős sztyepprét”,

ami azért érdekes, mert májustól egészen késő őszi folyamatosan nyílnak rajta a virágok – ismét egy érv amellett, hogy később visszatérjünk megnézni a kizöldült, kiszínesedett Fundoklia-völgyet a nagyezerjófűvel, a sátoros margitvirággal és a bíboros kosborokkal. Kilencféle élőhely különíthető el a területen, így rendkívül változatos a növénytakaró. A löszös részeken megcsodálhatjuk a macskamentát, a bárányürmöt, a macskaherét és a vetővirágot, az egyik bányaoldalban pedig erdei pajzsikával lehet találkozni.

Aki szerencsés, jó időben elcsípheti a fokozottan védett pannon gyíkot, a pirosas potrohával messziről virító bikapókot, a sisakos sáskát, vagy a fűrészeslábú szöcskét. Kuvikok, magyar futrinkák is lakják a területet, a völgy legdélebbi részén pedig gyurgyalagtelepet láthatunk. Sajnos a 3-4 méteres löszfal egy időben becserjésedett és teledobálták szeméttel, de a 2009-es tereprendezés óta visszavárja régi lakóit, akik közül néhányan valószínűleg felbukkantak már, hiszen pár lyuk látható a falban. Madarak közül megfordul még itt a vörösbegy, az őszapó, a nagy fülemüle, és ragadozó madarak is, mint a karvaly, a héja és az egerészölyv.

A gyurgyalagtelep közelében kell keresned azt a kis ösvényt, ami az erdő mélyébe vezet, ahol egy szebb napokat is látott falépcsőn tudsz leereszkedni a völgy aljába. Innen egy rövid, mindössze 600 méteres út vezet visszafelé. Ez a tanösvény fentről nem látható, rejtőzködő szakasza, ahol egy 2021 novemberében kijelölt túraútvonal, a LevenDuna is keresztül vezet, amit szintén tervezünk végigjárni a közeljövőben.

Lentről új perspektívából csodálhatjuk meg a változatos geomorfológiájú helyszínt. Ez az aszóvölgy, amit leginkább kis, fákkal, bozóttal benőtt kanyonként lehetne definiálni, a pleisztocén idején, 2,58 – 0,0117 millió évvel ezelőtt alakult ki a törésvonalak mentén lefolyó csapadékvíznek köszönhetően. A területen kőfolyások, meredek letörések, lépcsők és platók váltják egymást, de még egy jókora barlangüreggel is találkozhatunk. Ehhez térünk vissza a lenti szakasz megtétele után, és konstatáljuk, hogy nem voltunk figyelmetlenek, a 6-os táblának valóban se híre, se hamva. Azóta is azon tűnődünk, vajon mi lehet rajta.

A cikk először 2022 februárjában jelent meg.

Cikkajánló