Gaja-szurdok, amelyet a panorámákért is érdemes felkeresni

A Gaja-szurdok nem csupán a Bakony egyik leghangulatosabb patakvölgye, vadregényes és egyben idilli szépségével egyszerre nyújt felejthetetlen élményt a kéktúra vándorainak, a kiránduló vagy piknikező családoknak, de még a felfedező kedvű túrázóknak is tartogat érdekességeket. Tél lévén csendesebb állapotában jártuk be a szurdokot, amely újfent meggyőzött minket arról, hogy ez a páratlan hely az év bármely szakában lenyűgöző és megunhatatlan helyszíne a kikapcsolódásnak.

Balinka és Fehérvárcsurgó között a Bakony hegyei már látszólag dombokká szelídülnek, de hegység legbővizűbb patakja gondoskodott arról, hogy ez a messziről unalmasnak látszó dimbes-dombos vidék egy igazán látványos kuriózummal büszkélkedhessen. A mészkőbe vágódott, kanyargós kanyont a víz folyamatos, sok ezer éves koptató munkája hozta létre, amely folyamat természetesen ma is tart. A völgyszoros egyedi hangulatát nem csupán a hol szelíden folydogáló, máshol csobogva vágtázó Gaja patak adja, a meredek partfalai között egyszerre vár minket egy romantikus vadon és egy kényelmes parkerdő festménybe illő összképe.

A környék, valamint a Gaja-völgyi Tájcentrum kiváló infrastruktúrájának köszönhetően a mindösszesen 3 km-es völgyszoros megközelítését és bejárását többféle módon is megtervezhetjük. Természetesen, ha minden látnivalóját, különleges attrakcióját fel akarjuk keresni, akkor a táv lényegesen hosszabb is lehet, de ezzel együtt sem kell túlzottan kimerítő programra gondolnunk. Mi Fehérvárcsurgó felől, a főkapunak nevezett bejárattól indultunk, de az autót nem csak itt, hanem a szurdok Balinkai végénél is le lehet rakni a kijelölt parkolóba.

Kiindulópontunktól alig néhány perc alatt értük el a völgy központi területének számító Pisztrángos-tavat, melynek partján - különösen hétvégén és jó időben - rengetegen szoktak piknikeznek, és akár egy egész napot is eltölteni. Ennek az időtöltésnek a kényelmét padok, fedett pihenőhelyek, tűzrakó hely és büfé biztosítja, amihez természetesen hozzátartozik a dombokkal körbezárt zavartalan miliő is. Lényegében itt érjük el a szurdok igazi bejáratát, amelyen a kék turistaút vezet keresztül, követve a völgy, illetve a patak helyenként kimondottan vadregényes kanyarulatait.

Amennyiben viszont nem csupán a völgy mélyét szeretnénk bejárni, érdemes kisebb, nagyobb kitérőkkel felfedezni a hely varázslatos panorámáit, illetve érdekes történelmi helyszíneit. A Pisztrángos-tótól indulva a kék háromszög jelzésen kapaszkodhatunk fel a Vaskereszthez, amely egyes visszaemlékezések szerint gróf Károlyi Imrének, mások úgy tartják, hogy gróf Károlyi Viktornak állít emléket.

Amit biztosan tudhatunk, hogy Károlyi Imre gyermekei valóban állítottak emlékül egy henger alakú gránitoszlopot az apjuknak, de azt vandálok ledöntötték, és a patakba görgették. A hordalék azóta már be is temette az emlékművet.

A vaskereszt meredek szikláiról a völgy mindkét irányába kitekinthetünk. Délkelet felé még a Gaja patak végállomását jelentő Fehérvárcsurgói-víztározót is megpillanthatjuk, de kilátásban a völgytúránk során még máshol is lesz részünk. A kereszttől visszaereszkedünk a völgybe, amit a jelzésünk a sokak által ismert Ádám-Éva fánál ér el, ami napjainkra már csupán egy gyerekek játékául szolgáló üreges fatörzs.

Hajdanán két öreg tölgy állt itt, a nagyobb termetű Ádám és a kisebb, Éva. A két összenőtt matuzsálem közül mára az 1960-as években tűz következtében elpusztult Ádám maradványai láthatók, Éva feltehetően a II. világháború idején semmisült meg, akit aztán a környékbeliek elhordtak tüzelőnek.

Ligetes erdőben, a patak kanyarjait kényelmes sétaúton követve egyre meredekebb falú szurdokban haladunk. Az omladékos sziklafalakon több kisebb barlangot, üreget is megfigyelhetünk, köztük az egyik leglátványosabb az egykori bakonyi betyár rejteke. A néphagyomány úgy tartja Sobri Jóska itt bujdosott a törvény elől, pontosabban itt is, hiszen mint minden rendes betyárnak, úgy Sobrinak is több menedéke volt.

A barlanghoz nem vezet jelzett ösvény, de a térképen fel van tüntetve, és a turistaúttól is mindössze alig pár tíz métert kell felkapaszkodnunk a bejáratáig. Az üreg mindössze 22 méter hosszú, ebből is csak kb. 10 métert lehet bejárni, de nyáron kimondottan jó itt hűsölni. A járat belső, szűkebb részeinek falain pompás látványt nyújtanak a különböző színárnyalatban lerakodó mészrétegek.

A völgyben az Országos Kéktúra mellett a piros turistaút is a patakot követi, és mindkét turistaút a szurdok végét jelentő Varjúvárnál, az északi hegyoldalra felkapaszkodva hagyja el a kanyont. Felérve a tengerszint feletti 240 méteres hegygerincre a két út pár száz méterre különválik, majd a Kajmáti-erdőt két oldalról megkerülve Bodajkon egyesül újra.

A Gaja-szurdok által kettéosztott erdőtömb mind két oldala nagy hagyományokkal rendelkező vadaskert, melyet még gróf Károlyi Gyula hozott létre 1888-ban, de már középkori királyaink körében is nagy népszerűségnek örvendett. A 20. században állami kezelésbe került, napjainkban pedig a Vadex Zrt. kezelési körébe tartozik. Nagyvadállománya jelentős: a megszokott apróvad fajok mellett megtalálható itt a betelepített, az országban kuriózumnak számító szikaszarvas is.

A kék háromszögjelzésen kis kitérővel érjük el a nevében szintén Károlyi Gyula emlékét őrző kilátót, amit nem is oly rég, 2016-ban adtak át a kirándulóknak. A horganyzottacél-szerkezetű kilátó egy sziklapárkány szélére lett felépítve, panorámája gyakorlatilag az egész völgyszorost magába foglalja. Lehet, ez a fémépítmény nem éppen nyújt tájba illő látványt, de a kilátásért megéri ide a kitérő.

Amennyiben a kilátótól visszatérve továbbra is a kék kereszten megyünk tovább, kisvártatva elérjük a látványosan kialakított Alba Regia-forrást, amit Haja-kútként is szoktak emlegetni. Sajnos a forrás vize nem iható, de a hely szalonnasütésre, táborozásra még így is kiválóan alkalmas. Innen a forrástól egyébként csupán 300 méterre vagyunk a már érintett Ádám-Éva fától, ami egyértelműen azt jelzi nekünk, hogy a Gaja-szurdokban és környékén szinte nincsenek is távolságok. Ennek ellenére egy körtúra során mégis úgy érezhetjük, hogy jelentős távot tettünk meg, amit főként a változatos és izgalmas, élményekben gazdag környezetnek tudhatunk be.

Mi a Vasutas-pihenő, illetve az Ádám-fai-üreg irányában hagytuk el a forrást, de következő célpontunkat közvetlenül a piros turistaúton is elérhetjük. Egy régészeti lelőhelyről van szó, illetve a 80-as években lezajlott ásatások nyomairól, ahol az időszámításunk előtti, 650-550 táján itt élt népcsoport vezetőinek sírhelyeire bukkantak. A régészeknek annyira nem is kellett kutatniuk ezeket az ősi temetkezési helyeket, ugyanis a napjainkban is jól kivehető földhalmok még egy laikus számára is egyértelműen az ember keze munkájáról árulkodik.

A kilenc halmot az elmúlt évszázadban feldúlták, kirabolták, mindössze kettő maradt sértetlen, melyekből értékes leletegyüttes került napvilágra. „Az egyik halomsírt a koravaskorban itt élt nép egyik vezetőjének építették: ácsolt tölgyfadeszkából készült sírja köré gerendaház formájú építményt emeltek, majd kövekkel és földel borították” - olvasható az ismertető táblán. A sírba az előkelő személy fegyvereit, edényeit, egyéb eszközeit, valamint lószerszámokat és a halotti lakoma maradványait temették. A lelet rendkívüliségét legfőképpen az ácsolat kiváló állapota és a sír érintetlensége jelentette. A tárgyak jelenleg a Szent István Király Múzeum régészeti kiállításán tekinthetők meg.

A halomsíroktól csupán pár száz méter választott el minket a kiindulópontunktól, de mielőtt befejeztük volna a felfedezőutunkat, a kék háromszög jelzésen ellátogattunk a térképen kilátóhelyként feltüntetett természetes sziklaszirtre. Sajnos az elmúlt években megnőtt fenyőfák mára kezdik teljesen kitakarni a panorámát, csak helyenként lehet kipillantani a víztározó dombokkal körülvett látványos víztükrére.

Könnyed túránk a letérésekkel, kitérőkkel együtt mindösszesen tíz kilométer volt, de majdhogynem egész napos programra sikeredett, ahogy bebarangoltuk a völgy főbb helyszíneit. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk a Gaja-szurdok egyedi és változatos kirándulóhelyét, ahol korosztálytól függetlenül mindenki megtalálhatja a számítását, csupán az időpontot kell jól megválasztanunk. Kisgyerekes családoknak kimondottan jó terepről van szó, ahol a gyerkőcök játszva szívhatják magukba a természetjárás szépségét és a környezet iránti szeretetet, miközben az erdőgazdaság számos módon biztosítja a kirándulás és a piknikezés kényelmét.

A cikk először 2019 februárjában jelent meg.