Magyarországon rendszeres téli vendég ez a tréfásan beszédes nevű, az egerészölyvnél valamivel termetesebb madár, amelynek megpillantására a Tiszántúlon van a legnagyobb esélyünk október és március között. Terepi határozása nem könnyű feladat: a hímek és a nőstények, illetve a különböző korú madarak eltérő színezetű és mintázatú tollruhát viselnek. Jóval egyszerűbb dolgunk van, ha sikerül egy pihenő példányt kiszúrnunk, tollas csüdje ugyanis biztosan felfedi tulajdonosának kilétét.
A vágómadárfélék (Accipitridae) családjának ölyvformák (Buteoninae) alcsaládjába tartozó, négy alfajjal rendelkező gatyás ölyv (Buteo lagopus) Észak-Amerika és Eurázsia tundráin és erdős tundráin fészkel. A vén kontinensen a törzsalak (B. lagopus lagopus) fordul elő, hazákban pedig skandináviai – főként finn- és svédországi, kisebb számban norvégiai – madarak vendégeskednek jellemzően október és március között. Előfordulhat, hogy már szeptemberben megérkeznek hozzánk az első gatyás ölyvek, a hazarepülést halogató példányok pedig olykor még áprilisban is nálunk tartózkodnak.
Alföldi területekhez, legfőképpen a Tiszántúlhoz és a Duna–Tisza közéhez kötődnek, felbukkanásukra ugyanakkor a Dunántúlon több területén is lehet számítani.
A telelők idehaza elsősorban mezei pockokra vadásznak, ebből kifolyólag leggyakrabban szántóföldek, rétek és legelők közelében tartózkodnak napközben. Költőterületükön a lemmingek az első számú zsákmányállatok, amelyeket a pockok követnek a sorban, a gatyásölyv-menüben azonban kisebb mennyiségben más kisemlősök, madarak és rovarok is szerepelnek. Ritkán dögöt is fogyasztanak.
Ahogy azt már a bevezetőben említettük, a gatyás ölyv valamivel nagyobbacska és hosszabb szárnyú, mint az egerészölyv: testhossza 49–60 cm, szárnyfesztávolsága 120–152 cm, testtömege 600–1600 g. A nőstények termetesebbek a hímeknél. Tollruhájának színezet- és mintázatbéli változatossága még a tapasztalt madarászokat is alaposan elbizonytalaníthatja a terepi nem- és kormeghatározások során, szerencsére azonban van két olyan jellegzetes bélyeg, amelyek kiváló támpontként szolgálnak: a fehér faroktő, amely alulról és felülről egyaránt látható, valamint a mindig feketés, kontrasztos kéztőfolt. Árulkodó még a tollas csüd, ettől „gatyás” ez az ölyvfaj, de ennek alaposabb szemrevételezéséhez egy éppen pihenő madarat kell kifognunk a terepen.
Költőterületeiken májusban zajlik a gatyás ölyvek nászrepülése, amely során igen gyakran hallatják sajátos, az egerészölyvéhez hasonló hangjukat. Többnyire sziklapárkányon, ritkábban fán vagy talajon épült, növényi részekkel gondosan kibélelt gallyfészkük átmérője 60–90 cm, magassága 25–60 cm. Táplálékban gazdag években akár 7 tojást is rakhat a nőstény, de ínséges években akár ki is maradhat a tojásrakás. A mintegy 30 napnyi költést követően (ez idő alatt a hím táplálja „fészekhez kötött” párját) június végén vagy július elején kikelő fiókákról még hetekig gondoskodnak a szülők.
A repülés közben gyakran szitáló (zsákmányt kémlelve egy helyben lebegő) gatyás ölyvre nem leselkedik valódi veszély hazákban, állományai pedig szerencsére stabilak a költőterületein. Magyarországon áttelelő egyedeinek száma pocokjárásos esztendőkben meg is többszöröződhet, de átlagos táplálékellátottságú években jellemzően nem haladja meg az ezret.
A gatyás ölyv a védett állatfajok közé tartozik Magyarországon. Természetvédelmi értéke 50 000 forint egyedenként. E tollas csüdű, cirkumpoláris elterjedésű, tundrákon és erdős tundrákon költő madár a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján is szerepel – besorolása LC (Least Concern), azaz „legkevésbé aggasztó helyzetű”.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2020. novemberi számában. Korábbi lapszámainkat itt tudod megvásárolni.
