Ma már egyre többször hallani arról, hogy idegenhonos hüllők tűnnek fel a hazai tavakban, folyókban vagy épp a kertben. Miért baj ez, mi az oka a jelenségnek, és mi történik akkor, amikor egy idegenhonos hüllőfaj kikerül a kontroll alól?
"Veszélyes teknősökre vadásznak a tatabányai Csónakázó-tóban" – írja egy cikk a napokban. De mire és kire veszélyesek ezek a teknősök? A helyi védettséget élvező tóban több idegenhonos teknősfaj is él, vörös-, sárgafülű és Nelson-ékszerteknősök, kínai lágyhéjú teknős, ezek természetesen nem maguktól kerültek oda, hanem felelőtlen állattartók tették ki ide őket, akik nem akarták már otthon tartani kedvenceiket.
Azzal, hogy kivitték oda ezeket az állatokat, jót akartak, hisz megkímélték az életüket, csak arra nem gondoltak, hogy ezek a fajok milyen hatással lesznek az ottani élővilágra. Az ékszerteknősök például kiszorítják az élőhelyekről az őshonos mocsári teknősöket, ami hosszútávon negatív hatással lehet a mocsári teknősök állományára.
A floridai állatok esete az ázsiai óriáskígyóval
Hogy a gyorsan terjedő idegenhonos (inváziós) hüllők milyen komoly gondot okozhatnak, arról nálunk még leginkább csak a szakértők és a természetszerető civilek beszélnek, egy átlag hírolvasó esetleg a reggel kávé mellett hüledezik kicsit, hogy micsoda állat került elő már megint, majd pörgeti tovább a hírfolyamot, de van, ahol a probléma már átütötte a plafont.
A Floridában megtelepedett szalagos tigrispiton esetében persze a probléma azért is jóval nagyobb, mert maga az állat is igen méretes. A Floridában megtelepedett óriáskígyók 2-3 méteresek is lehetnek, de találtak már 5 méteres példányt is, eredeti élőhelyükön, Dél-Ázsiában azonban még ennél is jóval nagyobbra nőnek. A pitonok floridai populációjának jelenléte komoly hatással van a helyi élővilágra, a kígyók ugyanis időnként megéheznek, és ilyenkor azt eszik, ami a közelben van. Sok kígyó pedig sokat eszik, ami már a mosómedvék, oposszumok, vörös hiúzok és más őshonos emlősök állományán is meglátszik például a híres Everglades Nemzeti Parkban.
A szalagos tigrispiton is házi kedvencként kezdte tengerentúli karrierjét.
Évtizedekkel ezelőtt egy tojásos nőstény vagy néhány bébikígyó kiszabadult, nem tudni, honnan és hogyan, mostanra azonban ebből az egy vagy néhány forrásból egy több tízezres populáció alakult ki a számukra kedvező klímán.
A kígyók bár nagyok, nem könnyű őket megtalálni, ezért meglehetősen nehéz a populáció méretének csökkentése. Épp ezért Floridában minden évben megrendezik a Python Challenge elnevezésű különleges versenyt, ahol az a cél, hogy a résztvevőknek tíz nap alatt minél több szalagos tigrispitont ejtsenek el. A megmérettetésen idén 850-en vettek részt. A 10 ezer dolláros fődíjat elnyerő vadász összesen 20 pitont ejtett el. Floridában a 2000-es évek eleje óta már több mint 20 ezer pitont vadásztak le, de még mindig nagyon sok van.
Csövi, a csatornalakó teknős
Magyarországon ilyen méretes óriáskígyóval nem találkozhatunk, de jókora hüllők olykor nálunk is felbukkannak, és néha egészen meglepő helyeken.
2013-ban a győri csatornarendszert tisztították a szakemberek, amikor egy esővíztárolóban fura valamit vett észre az egyik búvár. Először azt hitte, hogy egy csatornafedő, de miután az megmozdult, rájött, hogy egy méretes teknőssel van dolga.
Egy közel félméteres, tízkilós aligátorteknőssel szembetalálkozni nem éppen szívderítő élmény, pláne egy sötét csatornában. A faj híresen agresszív ragadozó, mindenre rámozdul, ami mozog a közelében, és potenciális zsákmány lehet számára. Az ember persze nem ez a kategória – ezért sem hallani naponta ilyen jellegű rémtörténeteket az Egyesült Államokból, ahol az aligátorteknős gyakori fajnak tekinthető – de ha valaki meg akarja fogni, azt azért jó eséllyel megpróbálja megharapni.
A méretes teknős 2-3 éve is lent élhetett a csatornában, és valószínűleg dögöket és patkányokat ehetett. Csövi – merthogy később nevet is kapott – azóta a győri állatkert lakója.
Az aligátorteknős a 80-as években népszerű hobbiállat volt a terraristák körében. Sokan azonban nem gondoltak bele, hogy a kis kedvenc egyszer majd nagyra nő, és szűk lesz neki egy átlagos méretű terrárium.
Az aligátorteknős jól bírja a hűvös klímát, így jó eséllyel túlélhet a szabadban nálunk, és arra is van példa, hogy egy szabad tartásban, udvaron élő példány tojást rakott. Ez a faj rejtőzködő életmódot folytat, de az utóbbi időben itt is ott is felbukkan egy-egy, leginkább horgászok fogják ki azokat. Idén nyáron például a Balatonnál akadt horogra egy. Ezek az állatok aztán vagy egy állatkertben vagy egy teknős menhelyen élik le életüket, ami esetükben akár 60 év hosszúságú is lehet.
Nemrég egy hasonlóan méretes, 9 kilós teknős, egy Szaharában honos sarkantyús teknős sétált be egy ház udvarába. Az állatot valaki illegálisan tarthatta, mert nem volt benne chip. Az ilyen esetek persze ritkák, annál is inkább, mert egy ilyen méretű sarkantyús teknős ára már elég borsos. Egy aktuális, neten látható hirdetésben egy 25 éves állatot 1 millió forintért kínálnak.
Hogy kerültek gekkók a ferencvárosi bérházak falára?
Valószínűleg még a 80-as években érkezhettek Bulgáriából azok a Kotschy-gekkók, amelyeknek a leszármazottai ma már szabadon élnek a ferencvárosi házak falán. Hogy pontosan mekkora a Ferenc körút környéki, most már 40 éve létező populáció, azt nem tudni, de aki szeretné megpillantani őket, az a Mester utca és az Üllői út közötti háztömbben keresse azokat meleg estéken. Ha pedig megtalálta őket, jelezze azt a Herptérképen mert értékes adattal szolgálhat a kutatók számára.
A gekkókat azonban nem olyan könnyű észrevenni, mert rejtőszínük és kicsiny méretük (8-10 centisek) miatt elég jól beleolvadnak a környezetükbe. Ezt a faj egyébként már Budapest más részein, sőt vidéki városokban is feltűnt már a szabadban.
A Kotshy-gekkó a Kelet-Mediterráneumban, a Balkán-félszigeten és az Égei-tenger környékén honos, és a legtöbb európai gekkófajtól eltérően lábukon nincsenek tapadókorongjaik, csak karmaik.
Az egyre forróbb nyarak számukra kapóra jönnek, a hűvös, hideg időszakokat pedig a házak fűtésének köszönhetően tudják átvészelni. A hazai faunára abból a szempontból jelentenek veszélyt, hogy hordozhatnak olyan parazitákat, ami ellen a mi gyíkjaink nem tudnak védekezni.
Dr. Babocsay Gergely a Mátra Múzeum főmuzeológusa és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű-és Hüllővédelmi Szakosztályának elnöke egy másik, hasonlóan érdekes idegenhonos hüllőpopulációról is mesél. Belgiumban, Hasselt városában egy szintén terráriumban tartott kígyófaj, a sávosfarkú sikló szökött ki közel 20 éve, és mára egy életképes populációt hozott létre a városban.
A kígyók egy hasselti kisállatkereskedésből jutottak ki, és a város vasúti töltésein találtak új élőhelyet maguknak. Télen a vasúti rendszer kábeltálcáiba bújnak el, vagy a közeli ingatlanokba költöznek be, és ott vészelik át a hideg hónapokat.
Vörösfülű ékszerteknős vs. mocsári teknős
Régen, aki terráriumot szeretett volna, annak egészen biztos, hogy vörösfülű ékszerteknős volt az első állata. Ma már hiába is keresnénk ezt a fajt az üzletekben, annak kereskedelme ugyanis tilos, nemcsak nálunk, hanem az egész Európai Unióban. A természetbe kikerülő vörösfülű ékszerteknősök ugyanis nagyon jól elvannak az itteni klímán, ma már bizonyított, hogy át tudnak telelni és szaporodni is képesek. „Itt nálunk a Mátra Múzeum kerti tavában is élnek, és remekül át tudnak itt telelni. Itt még nem láttunk kicsi teknősöket, de máshol, például a budapesti Naplás-tóban igen. Az a kérdés, hogy vajon a kis teknősök hogyan tudják átvészelni a telet” – meséli Babocsay Gergely.
A kiszabadult ékszerteknősök konkurenciát jelentenek a mocsári teknős számára, és betegségeket is átadhatnak az őshonos fajnak, így lépnie kellett az illetékeseknek, így ma már ennek a fajnak, majd kicsit később az ő helyettesítésére behozott sárgafülű ékszerteknősnek a kereskedelmét is betiltották.
Így ezek a fajok legálisan csak azok számára tarthatók, akik a törvény életbe lépése előtt már rendelkeztek saját példányokkal. Hivatalosan magánszemélyek számára ezeknek az egyedeknek az adásvétele és ajándékozása is tilos, ennek ellenére – ahogy az már lenni szokott – nem nehéz ilyen hirdetéseket találni.
Persze az állatkereskedések nem maradtak édesvízi teknősök nélkül, itt van például a térképteknős vagy hieroglifás ékszerteknős, ami szintén az USA-ban honos, és az állatkereskedésekben 6-7 ezer forintért lehet megvásárolni a kicsiket. De persze rájuk is figyelni kell, mert ebből a fajból is találtak már szabadon élő példányt.
A fenti példák is bizonyítják, hogy a felelős állattartás nagyon fontos. Persze van olyan, hogy az ember menetközben rájön, hogy mégsem olyan, mégsem akkora állatot szeretne, mint amilyen van neki, vagy egyáltalán nem is szeretne már állatot, mert rájött, hogy az sok gonddal jár. Ilyenkor azonban ne akarja senki az egykori kis kedvencet visszaadni a természetnek, mert ezeknek a fajoknak nem itt van a természetes élőhelye, és ökológiai kárt okoz azzal, ha elengedi azokat a közeli tóban, ráadásul ez törvénysértés is. Ehelyett a megunt teknőst inkább adja le egy teknős-menhelyen, vagy egyeztessen egy környékbeli állatkerttel.
