Első nagyobb és hosszabb túránk céljaként az Észak-Erdélyben található Radnai-Havasokat választottuk. Gondos tervezgetés után vasárnap hajnalban indultunk útnak Borsafüredre. A kiindulási helyünktől körülbelül 500 km-re lévő településig közel nyolc órát vezettünk.
Borsafüred Máramaros megyében található, Borsa városhoz tartozik, egyfajta üdülőövezet, tele panziókkal. Az odaút kellemesen telt, GPS segítségével tájékozódtunk. Vasárnap estére egy panzióban foglaltunk szállást, hogy az egyhetes túránkat kipihenten kezdhessük.
Lóhavasi vízesés
Hétfőn reggel indultunk neki a hegynek, olyan reggel kilenc körül. Párás és felhős volt az idő, de ez nem szegte kedvünket. Összepakolás és reggeli után leparkoltunk az autóval egy biztonságosnak mondott parkolóban, hogy ott hagyhassuk, amíg mi a hegyen bóklászunk. Első megállónk a Lóhavasi-vízesés volt, ami 80 méter magasról zúdul le a Gonosz-kőnek nevezett szikla oldalából. Gyönyörűen beláttuk a környéket: körbevettek a hegyek, a fenyők pedig hangulatos mesebeli táj díszleteként magasodtak az égig.
Sátorhelyünk a Ló-havas déli oldalában volt. Az első napon körülbelül 7,94 km-t mentünk 1059 méter szintemelkedéssel. Útközben forrásokból töltöttük fel a palackokat. Este szlovák fiatalok vertek sátrat mellettünk. A panoráma kevésbé látszott a felhők miatt, de másnap reggel gyönyörű volt a kilátás.
Sátorhelyünk a Ló-havas déli oldalában (1850m)
A második túranapon jóval többet mentünk, mint előtte. Körülbelül 11,2 km-t, felfelé és lefelé ereszkedéssel. Igencsak erőt próbáló volt, de a táj és a környezet minden fájdalomért kárpótolt bennünket. Sátorhelyünk a Kormány-csúcs keleti oldalában volt 1850 méter magasan, ide nem érkeztek más táborozók. Elkészítettük esti zabkásánkat, és nyugovóra tértünk a kimerítő nap után.
Szerdai napunkat lazábbra terveztük, mert a következő kijelölt sátorhely csupán 2,5 km-re volt tőlünk. Megreggeliztünk, komótosan összekészülődtünk, és indultunk tovább. Menet közben ránk ereszkedett egy felhő. Ilyen magasan az időjárás kiszámíthatatlan, és rettentő gyorsan képes megváltozni. Nagyon sok szintet nem mentünk felfelé, de a keddi nap után én már nem éreztem megterhelőnek. A kijelölt hely a Rebra-tó mellett van, a piros jelzésen lehet eljutni ide.
Látkép a Rebra-forrás-csúcsról (2052m)
Megérkeztünk, sátort állítottunk és pihentünk. Amikor felébredtünk, arra lettünk figyelmesek, hogy hirtelen tizenegy másik sátor került a táborhelyre, cseh turisták érkeztek, vélhetően más útvonalról. A Rebra-tónál csodás a panoráma, belátni a völgyet és azokat a csúcsokat is, ahová igyekeztünk. A jó időben bizakodóan pihentünk le napnyugtakor.
A Rebra-tavi sátorhely (1940m)
Csütörtökön viszont nem tudtunk tovább haladni, mert egész nap esett az eső. A csúcsokat sem láttuk a nagy felhőtengerben. Reméltük, hogy másnapra tisztul az idő. Próbáltunk telefonon információt kérni az időjárásról, de térerő nem igazán volt.
Ragyogó reggel egy egész napos esőzés után (1940m)
Pénteken gyönyörű hajnalra ébredt a tábor, kelt a nap, és észrevettük, hogy éjjel fagyott. Ezen a hajnalon volt a leghidegebb. Korán elindultunk, hogy még aznap leérjünk a gerincről. A 2303 méteres Nagy-Pietroszra igyekeztünk. Azt hiszem, a hétnek ez a szakasza volt a legszebb és a legveszélyesebb. Az utak helyenként igen keskenyek voltak, és így, hogy fagyott, a kövek is csúsztak. A sátorhelytől körülbelül 745 méter szintet mentünk felfelé. Leírhatatlan, mennyire szép odafentről minden, nemcsak a csúcsról, hanem az egész gerincről. Láttunk egy mormotát is. A lefelé ereszkedés igencsak cikk-cakkban működik ezen a részen, a térdeknek kissé megterhelő, ilyenkor hasznos igazán a túrabot.
Úton a Nagy-Pietrosz felé, háttérben a Nagy-Bukuly (2268m)
Látkép a Nagy-Pietroszról (2303m)
A csúcs alatt egy meteorológiai állomás található. Az ott dolgozók egy speciális járművel közlekednek, mi is utaztunk rajta egy rövid ideig. Az állomás és Borsa város centruma között körülbelül 8 km lehetett a táv. A városba érve megkerestük a buszmegállót, ahol felszálltunk egy helyi járatra, ami elvitt bennünket Borsafüredre, ahol az autót hagytuk a hét elején. Fáradtak voltunk, de még aznap elindultunk hazafelé, és az út mentén éjszakáztunk. Szombat reggelre értünk haza.
Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!
A Csobáncra nemcsak a várrom, hanem a kilátás miatt is érdemes felkapaszkodni.
Az év utolsó számába egy rendhagyó összeállítást készítettünk.
Pakisztán szinte észrevétlenül vált az izgalmas túrákra vágyók paradicsomává.
