Gleccsertúra a K2-es alaptáborba – Galéria

A túrázók jelentős része egy dolog miatt vállalkozik a Karakorum hegység rejtélyes világának felfedezésére: mert szeretne alig néhány méterre állni Földünk második legmagasabb csúcsától, a K2-től. Kollégánknak megadatott ez a nem mindennapi élmény, amit most velünk is megoszt.

Szerző:
Turista Magazin
Fotó:
2024. december 6.

A túrázók jelentős része egy dolog miatt vállalkozik a Karakorum hegység rejtélyes világának felfedezésére: mert szeretne alig néhány méterre állni Földünk második legmagasabb csúcsától, a K2-től. Kollégánknak megadatott ez a nem mindennapi élmény, amit most velünk is megoszt.

Pakisztán az elmúlt években észrevétlenül vált a magashegyi hegymászók és az izgalmas trekking túrákra vágyók paradicsomává. Bár az ország nyugati megítélése a mai napig megosztó, a turizmus szép lassan utat tör magának, és egyre nagyobb számban látogatják kalandvágyó turisták az iszlám köztársaságot.

Pál Máté kollégánk is bakancsot húzott és nekivágott egy izgalmas gleccsertúrának a K2 alaptáboráig, amelyről a legújabb, december-januári Turista Magazinban olvashattok. A kalandos túra során egy meglepő és váratlan találkozásban is része volt, ugyanis a 4800 méter körül Broad Peak-alaptáborban Klein Dávid is ott volt, aki azokban a napokban épp a Broad Peak-csúcsmászásra készült.

Az élménybeszámoló mellé rengeteg szép képet kaptunk Mátétól, a lapból kimaradt fotókból pedig készítettünk nektek egy galériát, de a szövegből is adunk nektek egy kis ízelítőt.

„Sokáig úgy tekintettem a K2-alaptáborba vezető túrára, hogy csak néhány szerencsés kalandornak adatik meg az élmény, hogy a Karakorum hegyláncának mélyén túrázzon. Ahogy teltek az évek, és volt szerencsém Nepálban a Himalája több magashegyi túráját is bejárni, úgy kezdtem el egyre inkább a jóval kevésbé ismert, ám egészen különleges pakisztáni hegyvidék felé fordulni.

A hosszú tervezési fázis és „szervezési kihívások” áthidalása után hétfős csapatunk 2022 július első hetében landolt Pakisztán fővárosában. Az országba történő beutazás nem számít nehéznek, hiszen a szükséges vízumot online is meg lehet igényelni, a nemzetközi repülőtársaságok pedig napi több járatot is indítanak az ország legnagyobb városaiba. Ha az északi hegyvidékek felé tartunk, érdemes Iszlámábádba repülni, mivel innen lehet a legkönnyebben, egy alig másfél órás repüléssel elérni Gilgit-Baltisztán legnagyobb városát, Szkardut.

A belföldi repülőút zavartalanul lezajlik, pedig sokszor nem ennyire egyszerű eljutni Szkarduba. Szinte minden héten hallani órákat késő vagy éppen napokra törölt járatokról, az egyetlen alternatíva pedig a Karakorum Highway autóútján történő 18-20 órás, meglehetősen kényelmetlen buszozás.

Miután elfoglaljuk a hotelünket Szkarduban, röviden a város felfedezésére indulunk. Az előző napon egy iszlámábádi piacon elfogyasztott ürüsaslik jótékony hatásait kipihenve én a szobám mellett döntök, de szerencsére nem kell messzire menni a szép kilátásért. Hotelünk tetejéről ugyanis belátni az Indus és Shigar folyók összefolyásánál fekvő Szkardu szinte egészét, a Kharphocho erőd mögötti naplemente pedig már az első este valószínűtlen színekre festi az égboltot.

A városban fel alá járkálni már önmagában is nagy élmény, a helyiekkel könnyű beszédbe elegyedni, egy-egy fotó erejéig pedig bárki szívesen pózol nekünk a kamera előtt. Az előző hét meglepően csapadékos időjárásának köszönhetően amúgy sem tudnánk még elindulni a túrára, a hírek szerint a leszakadt hidak miatt csoportok ragadtak Askole településén, ahová nekünk is el kellene jutni a következő napokban.

Az utazás napján terepjárókba ülünk, és három autóból álló karavánunk már korán reggel elindul a 110 km-es, de várhatóan egész napos kalandra. Az út elején többször átkelünk a Shigar folyó felett, miközben klasszikus vidéki települések, kedvesen integető helyiek és meglepően profi módon vezető sofőrök kísérik utunkat. Az első leszakadt hídnál aztán látjuk, hogy nagy a baj, a terepjárók nem tudnak tovább menni. A helyi segítőink próbálnak nyugtatni minket, és lám-lám, egy rögtönzött pontonhíd és alig egy kilométernyi gyaloglás után sikerül átszállni a másik oldalon ragadt terepjárókba, ráadásul a csomagok is rendben vannak.”

Ha a teljes cikkre kíváncsiak vagytok, akkor a december-januári lapszámunkban elolvashatjátok, a kimaradt képekből készült galériánkat pedig az alábbi fotóra kattintva nézhetitek meg.

Keresd a Turista Magazin december-januári számát az újságárusoknál, de a Turistashopban is megrendelheted. Sőt, akár digitálisan is megveheted, ha most azonnal el akarod olvasni. A Turistashopban a Turista Magazin korábbi lapszámai is elérhetőek.

Cikkajánló