Gombaelőszezon – tavaszi fajok

Ha tavasz, akkor kucsmagombák

Aki gombászik, annak nem a hóvirág, hanem inkább

A harang alakú süveggel rendelkező, 2-6 cm magas, sárgás-barnás, ráncos példányokkal már márciusban lehet találkozni. Szereti a nedves talajt, ezért sok eső után terem, ha enyhe az időjárás, azaz úgy 15 fok körüli a hőmérséklet. Áprilisban már megjelenik az ízletes kucsmagomba is, az előzőhöz nagyon hasonlító faj, aminek 6-12 cm-es a süvege és bemélyedések borítják.

Ebben az időben terem a hegyes és a pusztai kucsmagomba is, ez utóbbi homokos talajon, és tőlünk nyugatra már nem találkozhatunk vele. Két fontos dolgot érdemes észben tartani, ha kucsmagombát szedünk: legyünk óvatosak, mert összekeverhetőek a papsapkagombákkal (mindig mutassuk meg a gyűjtést szakellenőrnek!), és hogy legalább 20 percig hőkezeljük őket fogyasztás előtt, mert könnyen allergiát okozhatnak.

A 2025-ös Év Gombája

A sárga gévagomba nem tipikus gomba, sem küllemre (a taplók közé tartozik, legyezőszerűen, telepekben nő a fákon), sem ízre (inkább fűszeres, savanykás). Párolva vagy pörköltnek nagyon jó, de itt sem szabad megfeledkezni a minimum 20 perces hőkezelésről.

Április végétől lehet találkozni a feltűnő színű gombával, ami 10-40 cm átmérőjű és 1-4 cm vastag. Szeptemberig nő, de nem mindegy, hogy milyen idős példányról van szó, mert csak fiatalon finom, amíg puha, lédús a húsa. Megtalálhatjuk ártéri erdőkben, fűzfán, nyárfán, akácon, cseresznyén, nem mondható ritkának. A fának azonban nem jó hír, ha megjelenik rajta a gomba, mert általában pár éven belül elkorhad.

Már messziről illatozik

A mezei szegfűgomba fűszeres illatáról kapta a nevét, ami a szegfűszegre hasonlít. Hívják csibelábnak és tyúkgombának is. Sokfelé találkozhatunk vele kora tavasztól egészen késő őszig: mezőn, réten, füves tisztáson, legelőn, alföldtől hegyvidékig. Egy apró gombáról van szó, így ha jól akarunk vele lakni, jó sokat kell belőle szedni, bár általában seregesen terem. A kalapja csak 2-5 cm, világosbarna színű, domború, de az idő előrhaladtával kilapul.

A tönkjét nem érdemes megenni, mert általában rágós, főleg az alja. Mezei szegfűgombából készíthetünk mártást, levest, de szárítva is jó. Gyakran árusítják is.

Összekeverhető a kerti susulykával és a parlagi tölcsérgombával, amelyek mérgezőek.

Egy ehető döggomba

Bár első pillantásra nem túl bizalamgerjesztő a döggombák családjába tartozó tövisaljagomba, mégis ehető. Romantikus nevét onnan kapta, hogy rózsafélék alatt terem, például galagonya-, berkenye- vagy kökénybokor, illetve szilva- és kajszi alatt. Szürkés, barnás, 3-13 cm-esre növeszti meg a kalapját, a magassága akár 15 cm is lehet. Erőteljes lisztes szaga és íze van. Könnyű összetéveszteni a mérgező zöldesszürke döggombával.

Egy igazi sztár: a májusi pereszke

Már a tavaszhoz és az igazi gombaszezon kezdetéhez köthető a májusi pereszke, amit fűszeres íze és sokoldalúsága tesz népszerűvé. Fiatalon sárgás, később krémszínű, piszkosfehér, a kalap átmérője 3-15 cm lehet, a tönkje igen vastag.

Tisztásokon, akácosokban, bokros, ligetes élőhelyeken, legelőkön, erdőszéleken található meg. Sokszor alkot boszorkánygyűrűt. Vigyázzunk, mert a gyilkos galóca hasonlít rá, bár ennek a mérgező gombának van bocskora és gallérja, ami a pereszkének nincs, és a lisztes illat is megkülönböztető jegy, amivel a galóca nem bír.

Lehet belőle pörkölt, leves, saláta, savanyúság, de akár szendvicskrém is, rántani nem érdemes. Gyógyászati felhasználási lehetőségeit is kutatják.