Gótikus pusztatorony a Nagykunság peremén

Fegyvernek a Nagykunság nyugati peremén helyezkedik el, de mégis valamiképp a központban, egyrészt mert földrajzilag Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közepén találjuk, másrészt a 4-es főút is átszeli Szapárfalu városrészét. Tehát érinteni fogjuk, ha mondjuk Budapest vagy Szolnok felől Debrecen, esetleg Nyíregyháza felé autózunk, de ha a Tisza-tó a cél, akkor is.

Érdemes kitérőt tenni a városban, mert több érdekességet is tartogat, az egyiket közülük a Csonkatornyi temetőben találjuk. Ahogy a neve is mutatja, itt találjuk a fegyverneki Csonka- vagy Pusztatornyot, amely a település és egyben a megye legrégebbi műemléke.

Én egy hétköznap reggel érkeztem ide, de várakozásaimmal ellentétben, nagy volt a sürgés-forgás a torony körül. Ez némiképp szokatlanul hangozhat egy temetőt tekintve, de épp a növényzetet tették rendbe fűkaszákkal, és új sírkövet is csiszoltak a helyére, egyik sem épp egy csendes művelet.

A Pusztatorony 1480 körül épült gótikus stílusban téglából és faragott kőből. A toronyhoz egykor egy egyhajós, íves záródású templom csatlakozott, amely 24 méter hosszú és 12 méter szélességű volt.

A torony egy kisebb dombon 16 méter magasra nyújtózkodik az ég felé, de feltételezik, hogy egykor kb. a torony felével magasabb lehetett. Ha jól megnézzük, a homlokzaton két sorban faragott kőből párkányzatokat láthatunk körbe, amely emeletekre utal, és a zsindelyezett tető alatt nem tűnik teljesnek a szint, így valóban magasabb lehetett. A most látható tetőt csupán védelmi funkcióból kapta, hogy megóvják a megmaradt toronyrészt.

A 6x6 méter alapú toronyba akár be is mehetünk, sőt, átsétálhatunk csúcsíves nyílásain. Érdemes ezeket is szemügyre venni, csakúgy, mint kívülről a torony sarkait, ugyanis a délnyugati és északnyugati sarkát is támpillérek erősítik. A délnyugati támpilléren látszik, hogy már pótolni kellett, amit 1961-ben egészítettek ki.

A támpillérek homlokfelületét, vízvető párkányát és fedőlapját váltakozó méretű faragott kövekből készítették, a nyugati homlokzaton pedig alul egy lábazati párkány fut végig a tornyon. Itt, a nyugati oldal felől lehetett belépni a csúcsíves, faragott kő keretezésű nyíláson a toronyba.

Ha megnézzük a lábazati párkány tetejét, láthatjuk, hogy ferde, lemezes tagozású, de a csúcsíves nyílás faragott kő keretének is 45°-os eltompított széle van, amelyek a késő gótika megoldásai.

A torony másik csúcsíves nyílását is vegyük szemügyre, amely belülről szintén faragott kővel van keretezve, de ez teljesen másképp néz ki, ez már ugyanis reneszánsz stílusban készült.

A fegyverneki csonkatorony jó példája annak, hogyan adta át a terepet a gótika a reneszánsznak, hogy ez tulajdonképpen egy folyamat volt, és sokszor egyszerre jelent meg e két stílusjegy az épületekben, de kezdetben a reneszánsz stílusjegyeket csupán díszítésként használták a gótikus alapformán.

Sajnos, ahogy más műemlékek esetén, ezen a tornyon is megjelentek az elmúlt évszázad „művészeinek” alkotásai, sok tégla és kő van összekarcolva rajta, de azért egy-két olyan ligatúrás követ is véltem felfedezni, amely talán nem rongálás eredménye.

Ahogy vizslattam a téglákat, és belülről is felkukkantottam a toronyba, feltűnt, hogy megszűntek a zajok, helyüket madárcsicsergés vette át, no meg az ott fészkelő galambok turbékolása.

Mivel a torony köré egy temető épült, így feltárásokra nem nagyon van lehetőség, hogy még több kiderüljön az egykori templomról, és az akkor itt élő emberekről, pedig biztosan sok érdekességet rejt itt a föld.

Ezt már csak abból is sejthetjük, hogy került már elő néhány érdekes lelet például a szomszéd utcából is, 150 méterre a toronytól. 1984-ben 1260 darab 16. századi ezüst pénzérmét találtak két telek határán, zömmel magyar pénzt, de volt köztük lengyel, cseh és török érme is. A leletek a Szolnoki Damjanich Múzeumba kerültek.

A Csonkatorony - a temető nyitvatartási idejében - szabadon látogatható, és ha már időt szántunk a toronyra, sétáljunk át az egy kilométerre lévő régi malom romos épületéhez is. A Gőz- és hengermalmot 1860-ban építették, és ekkor még az élő Tisza kanyargott itt.

A gőzfűrész a folyón érkező rönkfákat dolgozta fel, a malomban pedig lisztet őröltek, ami állítólag országos hírű volt. Aztán a Tisza szabályozásával a folyó élő része jóval távolabbra került, jelenleg egy holtág maradt itt, amelynek partjára azért érdemes lesétálni.

A malom épülete 1938-ban kiéget, amit helyreállítottak, majd a második világháborúban újra tűz pusztított benne, de újra megerősítették átkötő vasakkal és terménytárolásra használták. Azonban a falak ekkorra már nagyon rossz állapotba kerültek a korábbi tüzektől, hiába próbálták azokat tehermentesíteni, végül 1963-ban leállították az üzemelését. Azóta áll romosan a Fegyverneki-Holt-Tisza mellett, pedig lehet, megérdemelné a felújítást ez az ipari emlék.

Fegyverneken ezzel még nem ér véget a látványosságok sora, ha szeretnénk bepillantani a település múltjába, hagyományaiba, akkor látogassunk el a helyi könyvtárba, ahol egy helytörténeti kiállítást láthatunk, vagy elmehetünk a Kettős-halomhoz is, amely a Zöld Marci nevű betyár legendáját őrzi, és egy igazi szoborkuriózumot is láthatunk a Szapárfalu városrész kedves kis kápolnájánál. Én ezeket is megnéztem, amiről egy következő cikkben olvashattok majd.