Gyalogszerrel a „Királynék városától” a Balatonig

A koronázóvárosként is számon tartott Veszprém már önmagában is rengeteg látnivalót tartogat, s ez nem csupán a történelmi értékekre vonatkozik. Itt a városnéző turisták és a kirándulók egyaránt gazdag programkínálatra lelhetnek, akár családi kikapcsolódásról vagy egyéni felfedezésről van szó.

Köztük az egyik, a két tájat összekötő piros út, ami Veszprémen áthaladva Városlőd és Paloznak között húzódik, mintegy 46 kilométeres nyomvonallal, melynek első, bakonyi szakaszát – Szentgálró indulva – korábban már bemutattuk, most a „Királynék városától” a Balaton-felvidék lankáira túrázunk egy közel 20 km-es úttal.

Hangulatos lombok alatt
Veszprém belvárosából indulunk, követve a piros jelzéseket délnyugati irányba. A forgatagot kisvártatva kertvárosi környezet váltja, majd a József Attila utcán érünk ki a város határába, ahol miután aluljárón kereszteztük a 8-as utat a 77-es úttal párhuzamosan trappolunk a kerékpárút aszfaltján.

Dióhéjban nem hangzik túl vonzónak ez a szakasz, pedig egy kényelmes városnéző részről van szó, amit 3 km hosszan élvezhetünk rendezett közegben. Nem követjük sokáig az országutat, délnek fordulva egy murvás úton a várost övező földek mentén haladunk a balatoni dombtáj, illetve az erdő felé. A nyílt, napsütötte részen még visszatekinthetünk kiindulópontunkra és a hátterében hullámzó bakonyi vonulatra.

Az ebtelepet és egy tanyát követően kényelmes szekérút vezet be az erdőbe, ahol egyre zártabb pagonyban kanyargunk az elegyes lombok alatt. Különösebb látnivaló itt nem akad, de a táj harmóniája kellően ráhangol minket a túrázás idilljére. Gyakorlatilag szintemelkedés nélkül haladunk az árnyat adó erdőben, mígnem Veszprémfajsz határában szélesen elterülő virágos mezők és szántók nyílt terepére nem érkezünk.

Kihagyhatatlan romok
A piros jelzés egy földúton egyenesen bevezet a faluba, azonban egy rövid kitérővel lehetőségünk nyílik megtekinteni egy római kori villagazdaság maradványait. A Villa Romana Baláca a legnagyobb kutatott pannóniai villagazdaság. A római kori majorság több épületét is feltárták, köztük a hatalmas, 2000 négyzetméteres alapterületű központi lakóépületet, amelyben számos értékes tárgyi emléket is megtekinthetünk, köztük a fantasztikus padlómozaikokat, ezeket a majd kétezer éves mestermunkákat.

A ma feltárt területen a központi épület mellett három részlegesen felfalazott építményt, valamint a Veszprém megye római kori kőemlékeinek helyet adó lapidáriumot is megtekinthető. Az egykori majorság többi része rendezett, kertszerűen kialakított: a kiállítótereket római kori fűszer- és gyógynövényekkel berendezett mediterrán környezetet veszi körbe. A helyszínen áprilistól októberig színes programokkal és foglalkozásokkal is várják az érdeklődőket.

Szent Valpurga-templomrom
A római romoktól pár száz méterre északkeleti irányban Árpád-kori emlékekre is rálelhetünk. A mákföldekkel szegélyezett földúton haladva sűrű csalitoshoz érkezünk, melynek bozótosa az egykori Fajsz templom maradványait rejti. Hajdanán a jelentős méretű szentélyt kőfal kerítette, temető is tartozott hozzá, és mellett vezetett a faluba vezető út.

A török hódoltság alatt elpusztult szentély feltárása során csontok és a szomszédos római gazdaság faragot kövei is előkerültek, továbbá ezen a területen ált a néhai Fajsz falu is. Ma csupán a templom alapfalai látszanak, amit a természet kezd visszahódítani. A közelmúltban végzett területrendezés (növényritkítás) jelenleg lehetővé teszi a történelmi maradványok megtekintését.

Visszatérünk a pirosra és megcélozzuk Veszprémfajsz egyutcás községét, ami a Szent Mihály- templom fehérlő tornyával és kálváriadombjával már messziről hívogat. A településen átvezető utunk 12. kilométerén járunk, amikor ismét egy kihagyhatatlan kitérő invitál élményszerzésre. A faluból kivezető piros ugyanis nem vezet fel a kálváriadombra, azonban a néhány méteres leágazás lenyűgöző panorámáját vétek lenne kihagyni.

Kilátással a Bakonyra és a Balatonra
A kis község fölé magasodó domboldalban a 18. század végén alakították ki a 14 fehérre meszelt stációból álló kálváriát. A kopasz lankán felkapaszkodva a keresztekhez és a mellettük álló három szentet ábrázoló szoborhoz érünk fel, továbbá egy fedett pihenőhöz. Már a felmenet során is kitárul körülöttünk a csodás tér, pásztázásra csábítva a tekintetet, de az igazi körpanoráma a dombtetőn vár ránk, ahol egyszerre gyönyörködhetünk a bakonyi és balatoni tájban.

A Kálvária-domb csúcskövétől néhány lépésre áll a „kilátó”, avagy pihenő pavilon. Az egyszintes, többfunkciós faépület az eső és a tűző nap ellen is kiváló védelmet nyújt. Benne asztal és pad várja a pihenni, piknikezni vágyókat. Az innen nyíló látvány legvonzóbb eleme persze a Balaton víztükre, de a szemlélődés során számos nevezetes tájrészletet is beazonosíthatunk.

Miután visszatértünk a falu határába, virágos mezőn átkelve folytatjuk a piros követését. A hangulatos ösvény hamarosan fenyvesek között vezető széles földútra vált, s miután kereszteztük a 73-as országutat monoton egyenessel haladunk tovább Dél felé. Ezen a szakaszon az irtásokkal tagolt, ritkás fenyves nem ad különösebb látnivalóval, ahogy árnyékot sem, azonban kisvártatva gyökeresen megváltozik a tájkép: a gyantaillatú közeget sűrű lomberdő váltja, melyben széles földúton menetelünk.

Király-kúti pihenő
Nem kell sokat gyalogolnunk, hogy elérjük a Balaton-felvidék keleti szegletének egyik leghangulatosabb erdei pihenőhelye, ahol bővízű forrás, padok és esőbeállók teszik kényelmessé a feltöltődést. Ez a Felsőörstől nyugatra fekvő vadregényes pihenőhelyhely a monda szerint azért kapta a nevét, mert Mátyás király egy vadászat alkalmával ivott az itt fakadó frissítő forrás vízéből. Ma a kőből emelt és fedett foglalás merítős vízvételi lehetőséget enged, de közvetlenül mellette nyomókutat is elhelyeztek, ami még kényelmessé teszi a vízhez jutást.

A bővízű forrás közvetlen közelében esőbeállót, tűzrakót és padok kaptak helyet, száz méterrel lejjebb – a patakként lefolyó forrásvíz mellett – pedig egy hangulatos tisztáson nagyobb társaságoknak is helyet adó táborhelyet találunk. Itt is padok és tűzrakó szolgálják a kikapcsolódást, továbbá nagyobb esőbeállók nyújtanak védelmet az égi áldás ellen, de még egy tető alá vett kemence is fokozza a hely felszereltségét.

A táborhely kerítettlen magánterületen fekszik, amire tábla is figyelmeztet, de a kirándulók szabadon használhatják a piros turistaút felől kis fahídon megközelíthető piknikezőt. A patakparti tisztás nagyrészét nyáron a virágok és a felnövő fű veszi birtokba, de a padok és az esőbeállók környékén egész évben rendezett körülmények teszik kényelmessé a sütögetést. Ügyeljünk a hely rendjére és tisztaságára, ne hagyjunk hátra szemetet!

Megérkezés balatoni panorámával
A Király-kúttól hamarosan széles murvás útra váltva elhaladunk egy kecskefarm mellett, majd tovább közelítünk végállomásunk felé. Paloznakig azonban még át kell buknunk egy enyhe emelkedőjű mészkőháton, s csak ezt követően tárul elénk a Balaton-part magával ragadó összképe.

Ahogy utunk pincék és nyaralók, szőlők és gyümölcsösök mentén befordul Paloznak fölé egyre szélesebb panorámában élvezhetjük a balatoni kilátást. Sorra pillantjuk meg az északi part településeit, és a Tihanyi-félsziget is feltűnik.

A takaros porták levendulaillatával ereszkedünk le Paloznak központjába, egészen pontosan a Tódi utcán, ahol a település kálváriája is helyet kapott. A szépen rendezett környezet számos módon hirdeti a község életében meghatározó szerepet játszó borászat és a turizmus kiszolgálásának színvonalas jelenlétét.

Mellette áll Paloznak mutatós épületében helyet foglaló polgármesteri hivatala és a bájos harangláb. Ezektől a szép épületektől csupán néhány lépés választ el minket 20 km-es túránk végállomástól: a piros jelzések a faluközpont buszmegállójáig vezetnek.

Aki a túra végén vonatra szeretne szállni vagy strandolással koronázná meg az élményt, azoknak a szomszédos Csopakra vagy Alsóőrsre való eljutást ajánljuk. Busszal néhány perces az út, de ezek a lehetőségek gyalog sincsenek túl messze.