A Bakonyban él az alpesi gőte országos állományának egyik izolált populációja, fennmaradásukért közösen dolgoznak a szakemberek. Örömteli, hogy idén több száz példányt sikerült megfigyelni a területen.
A bakonyi populációnak az egyik legjelentősebb előfordulása a Bakonybéli Erdészet működési területén a Vörös János-séd völgyében található. A Bakonyerdő Zrt. és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai közösen hajtottak végre élőhelyrekonstrukciót Móricháza környékén – adta hírül a Bakonyerdő Zrt.
Az egykoron mesterségesen, az Eszterházyak által létrehozott erdei kisvasút nyomvonala eltorlaszolta az itt keresztül folyó Vörös János-sédet, mely mentén kisebb vízállások jöttek létre. A szukcessziós folyamatok megállítását a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság vállalta, akik nádvágóval nyitottak újra szabad vízfelületet. A vízszintszabályozási lehetőség az Erdészet által kialakított, szabályozható zsilippel ellátott csőáteresz biztosítja. Mindez – többek között – az alpesi gőték hosszútávú fennmaradását szolgálja.
Az alpesigőte-populáció vizsgálata 2007 óta rendszeres monitoringozással zajlik. Az idei felmérés során Vörös Judit, a Magyar Természettudományi Múzeum kutatója, az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály tagja örömteli hírről számolt be.
Az elmúlt három évben szinte eltűntek az alpesi gőték a Vörös János-séd környezetéből, azonban idén újra több száz példányt sikerült észlelni a területen.
Az alpesi gőte hazánkban a hűvös, csapadékos területekhez kötődik, főleg az erdei élőhelyeket részesíti előnyben. Ezen erdők főleg bükkösök és gyertyános-tölgyesek. Nászidőszakban tiszta vizű hegyi patakokban, forrásokban, kiöntésekben vagy keréknyomokban kialakult tócsákban él. A párzást és peterakást követően a kifejlett állatok elhagyják a vizet, ugyanis a szárazföldön kidőlt fák, kövek alatt, odvakban és az avarszőnyegben tanyáznak. Életmódjukra jellemző, hogy március végén, április első felében bújnak elő telelőhelyükről, és szinte azonnal a petézőhelyekre vonulnak. A párzás a vízben történik. A petéket vízinövényekre vagy kövekre ragasztják. A lárvák nyár végén alakulnak át, majd elhagyják a vizet. Táplálékuk elsősorban vízi rovarokból, lárvákból, csigákból, pókokból áll, melyekre éjjelente vadásznak.
