Majdnem a polgárőrség hiúsította meg az áhított kép elkészültét, de egyéb érdekességek is vannak január legszebb asztrofotójának történetében.
Idén is folytatódik a Magyar Asztrofotósok Egyesületének sorozata, amelyben minden hónapban kiválasztanak egy szép, különleges, vagy épp bravúros asztrofotót, amely elnyeri a Hónap képe címet.
2023. januárjában Kecskés Bertalan kapta ezt a kitüntető elismerést szép, csillagíves asztrotájképéért. Bár úgy tűnhet, Bertalan a legegyszerűbb módját választotta az éjszakai táj megörökítésének, azonban egy ilyen képhez is elengedhetetlen a kreativitás és a türelem. No meg jöhetnek ehhez még nem várt körülmények is, amelyekből szintén nem volt hiány a Fenyves a zenitben című fotó készítésekor.
A zenit tetőpontot jelent, valaminek a legmagasabb fokát. Ha a zenit fogalmát, mint égi irányt szeretnénk megérteni, akkor be kell hoznunk a horizont fogalmát is. Ezt talán jobban ismeri mindenki, a horizont az, ahol a föld és az ég találkozik, ami tulajdonképpen egy kör. Ennek a körnek a síkjára merőleges irány a zenit, egy pont az égen, ami - ha merőlegesen állok a földön - épp a fejem fölött van. De ha így sem érthető, akkor a legegyszerűbb ha megnézitek ezt az ábrát.
Bertalan már régóta tervezgette ezt a képet, amelyhez nem is volt másra szüksége, csak egy tiszta égboltú éjszakára, fényképezőgépre, állványra, és több óra türelemre, amíg exponál a gép. No meg egy remekül megválasztott helyszínre.
Fenyves a zenitben
A csillagíves fotóknál az asztrofotós nem törődik a csillagok követésével, hanem hagyja, hogy az égbolt elforduljon a a fényképezőgép felett. Ilyenkor a csillagok csillagívekké torzulnak, és látványos grafikát rajzolnak az égre. A csillagíves fotók elsőre nagyon egyformának tűnhetnek, mégis akad közöttük néhány valóban kiváló alkotás, és Kecskés Bertalan felvétele is ebbe a csoportba tartozik. Az elkészítése pedig igen kalandosra sikerült, de erről meséljen ő maga:
„Régóta terveztem már ezt a kompozíciót, amikor is az objektív optikai tengelye a zenitre van állítva, és ebben az állásban történik a csillagok járásnak követése egy fenyves közepében.
Magukban a fenyvesekben nappali fotózás során már többször is jártam, és amikor a talajtakaróra fekve felfele néztem, mindig lenyűgözött, ahogy a fák csúcsa a végtelenben találkozik. Ezt a látványt akartam párosítani a csillagok járásával.
Egy január éjszakáján kezdtem neki tervem megvalósításának, és bár induláskor tiszta volt az égbolt, foltokban már kezdett ereszkedni a köd. De ez sem tántorított el tervemtől. A fenyvesben kerestem egy helyet, ahol a sorból hiányzott egy fenyő, és annak helyére állítottam be az állványt. A látószöget a lehető legalacsonyabbra vittem, majd szépen megágyaztam a fényképezőgép mellé, és indult a fénygyűjtés. A történet nem ment zökkenőmentesen, mivel a polgárőrség rátalált az autómra az út mellett, és keresni kezdtek. Kénytelen voltam kimenni hozzájuk, hogy megnyugtassam őket, nincs semmi baj, csak fotózom. Visszafele eléggé izgalmas volt csak a fényképezőgép hangja alapján megtalálni a felszerelést, ami a percenként működésbe lépő zárszerkezet hangja volt. Sajnos néhány képkocka némi fényt is kapott, amikor visszamentem a gépemhez. A terv háromórányi fénygyűjtés lett volna, ugyanis ennyit bír a gép akkumulátora, de sajnos az utolsó 30 perc kuka lett, mivel bepárásodott a lencse közepe. Párátlanítással nem készültem."
Ettől függetlenül mégis gyönyörű kép született, amit a szakmabeliek is elismertek a Hónap képe címmel, Bertalan pedig nem adja fel, szeretne még pazarabb csillagíves képeket készíteni a jövőben.
