A Hónap képe Magyarországról nézve a leglátványosabb, legfényesebb a Messier 13-nak elnevezett gömbhalmaz, amely ideális alanya a tavaszi távcsöves bemutatóknak. A könnyű célpontnak tűnő objektum megörökítése mégsem olyan egyszerű. Majzik Lionel asztrofotósnak mégis sikerült egy igazán magával ragadó képet készítenie róla.
Mondhatni, hogy asztrofotós szemmel egy hétköznapi objektumról készült fotó lett a Magyar Asztrofotósok Egyesülete által kiválasztott lejobb kép júniusban, de ahhoz hogy a Messier 13 gömbhalmaz és környezete ilyen részletgazdagon és szemet kápráztató módon táruljon a néző elé, ahhoz bizony be kellett vetnie minden tudását Majzik Lionelnek. A végeredmény pompás lett, így megérdemelten kapta meg az egyesülettől a Hónap képe címet.
Mi az a gömbhalmaz?
A gömbhalmaz sok-sok csillag egy kis helyen. Az égbolt, és az univerzum érdekessége is egyben, hogy a csillagok nem egyenletesen és teljesen véletlenszerűen oszlanak el benne, hanem bizonyos típusú sűrűsödésekbe tömörülhetnek egy galaxison belül is. Két jellemző csillagsűrűsödést, vagyis halmazt különböztetnek meg a csillagászok: a nyílthalmazt és a gömbhalmazt. A nyílthalmazok a Tejútrendszer fősíkja mentén helyezkednek el, ilyen például a Perseus-ikerhalmaz. Ezekben néhány tucat, legfeljebb néhány ezer csillag található, melyek jellemzően fiatalok, a halmaz alakja pedig szabálytalan.
A gömbhalmaz a nyílthalmazzal ellentétben viszont szabályos, gömbszimmetrikus, sok ezernél is több csillag található bennük, melyek jellemzően öregek, mint az egész halmaz maga.
A gömbhalmazok ugyanis több milliárd évesek is lehetnek, és további érdekességük, hogy szinte bármerre előfordulnak a Tejútrendszerben, akár a Tejútrendszer körül is.
Kezdjük a legfényesebbel!
A Messier 13, avagy M13 egy jól ismert és közkedvelt mélyég-objektum, hiszen fényes, kiterjedése sem olyan kicsi, mint a többi gömbhalmazé, és akár kisebb távcsőben megfigyelve is megpillanthatjuk fényes centrumának egyedi csillagait is. A gömbhalmazok egyébként nagyon hasonlítanak egymásra, éppen ezért érdemes a sort azzal kezdeni, amely Magyarországról a leglátványosabb, legfényesebb és kis távcsővel megpróbálni megörökíteni azt. Ez pedig nem más, mint az M13 jelű objektum. Majzik Lionel csodás képet készített róla, de a fotón más érdekességet is láthatunk. A kép bal peremén látható az NGC 6207 távoli, 30 millió fényévnyire lévő apró spirálgalaxis is, amely szintén rendkívül részletesre sikerült ezen a fotón.
Messier 13 gömbhalmaz
Tudatos munka, kitartás és némi trükk a sikerért
Majzik Lionel maga meséli e gyönyörű kép elkészítésének folyamatát:
„A nyári éjszakák rövidsége finoman fogalmazva sem kedvez az asztrofotósoknak. Sokszor egy-egy halványabb nyári mélyég-objektumról akár évekig is eltarthat az esztétikus feldolgozáshoz szükséges fotonmennyiség begyűjtése. Igyekeztem ezt az akadályt elhárítani azzal, hogy nem egy halvány ködösséget, hanem a Magyarországról megfigyelhető legfényesebb gömbhalmazt választottam témámnak. A publikált kép nyersanyagát 2021. július 7. – 2021. augusztus 14. között hat éjszakán keresztül gyűjtöttem a pest megyei Tápióbicskéről. Ebben segítségemre volt a kiváló Sky-Watcher 80/400 mm-es triplet apokromát, illetve a ZWO ASI 183 MM Pro mélyég-objektumokra fejlesztett speciális monokróm kamera is, melyet LRGB szűrőszettel együtt használtam, hogy színes képet kapjak.
A feldolgozásnál kizárólag a legjobban sikerült fényképekkel dolgoztam, így végül 170 darab 3 perces expozíciós idővel készült felvételeket integráltam, vagyis 8,5 órányi összesített expozíciós időt használtam fel.
A gömbhalmaz rendkívül széles dinamikájú objektum. A központi régió hamar beéghet, a külső halványabb csillagok pedig alig látszódnak, ha nem fényképezzük ki rendesen, ezért döntöttem a 3 perces záridők mellett. Ez volt az arany középút, ahol a központi régió beégését pont elkerültem, miközben a halványabb peremcsillagok már megjelentek. Ez a fotográfiai kihívás az utómunka során is végigkísért.
A Messier 13-at 400 mm-es fókusztávolságon (ami mélyég-objektumoknál még rövidnek számít) nehéz élvezhető méretben bemutatni, ezért mindenképp egy mélyebb vágásban kellett gondolkodnom. A megoldást, a Hubble-űrtávcső képei feldolgozásához használt matematikai alapon működő metódusban találtam meg, vagyis az úgynevezett Drizzle integrációban. A Drizzle alkalmazásával kétszeresére növeltem a kép méretét, miközben a kép tartalma nem sérült, így bátran alkalmazhattam a szűkebb kivágást. Külön öröm volt számomra, hogy a gömbhalmaz látszólagos környezetét semmilyen porfelhő nem veszi körül, így ha jobban szemügyre vesszük a hátteret, akkor rengeteg aprócska, akár 1 milliárd fényévnél is távolabb található galaxisra is rácsodálkozhatunk.”
