Gyönyörű hópárduc a világ legnépszerűbb természetfotóján

A korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is kiválaszthatta a közönség a kedvenc fotóját a világ legnívósabb természetfotós pályázatán. Az 58. alkalommal megrendezett Wildlife Photographer of the Year szakmai győzteseit még 2022. októberében hirdették ki, amelyről itt olvashattok egy részletes beszámolót, és a díjazott képeket is megnézhetitek természetesen.

A közönségszavazás azonban csak nemrég ért véget, amelynek győztese a német Sascha Fonseca lett. Több mint 60 ezren szavaztak, a Hópárduc világa című kép pedig úgy tűnik nagyon megérintette a közönséget. De hogyan sikerült lencsevégre kapnia Saschának ezt a rejtőzködő életmódot folytató gyönyörű állatot?

Hópárducot fotózni több okból is nehézkes. Egyrészt egy igen ritka fajról van szó, amely Közép-Ázsia hegyvidéki területein őshonos, és a legmagasabban élő macskaféle a világon, nyáron 3500–6000 méter magas fennsíkokon, sziklás magashegyeken tartózkodik, és csak télen ereszkedik lentebbi területekre vadászni, úgy 2000 méter környékére. Másrészt a hópárduc alkonyatkor, éjszaka és hajnalban aktív, ilyenkor vadászik, úgyhogy fotós szempontból nem épp a legideálisabb időszakban mutatkozhat.

Ráadásul bundájának színe és mintázata is segíti a rejtőzködésben, így szinte lehetetlen közelről hagyományos módon lencsevégre kapni. Ezért is próbálkozott Sascha Fonseca egy alternatív megoldással, kameracsapdát helyezett ki az indiai Himalájában található Ladakh hegyei közé.

A projekt három évig tartott, és mivel csalit sem alkalmazott a kamera előtt, így csupán a felkészültségére, a megszerzett információkra, és persze a szerencséjére hagyatkozhatott. Plusz az extrém hideg körülmények miatt is sokat kellett dolgoznia a technikán (Ladakhban a hőmérséklet rendszeresen -20°C alá esik), például olyan burkolatot kellett kifejlesztenie kameracsapdájának, amely megbirkózik a hideggel, és az olyan időjárási körülményekkel, mint egy hóvihar, plusz megvédi a kamerát a nem kívánatos állati behatásoktól is. Sascha már gyerekkora óta érdeklődik a vadon élő állatok iránt, de csak 2013-ban kezdett fotózni. Később specializálódott a kameracsapdás fotózásra azért, hogy olyan állatokat is le tudjon fotózni közelről, amelyeket egyébként lehetetlen lenne.

A közönségszavazáson még négy képet emeltek ki, amelyek a hópárducos kép után a legtöbb szavazatot kapták. Nem véletlenül lett népszerű ez a kép a kanadai Martin Gregustól, amely egy helyes pillanatot örökít meg egy jegesmedvekölyökről, amint felágaskodik szippantani egy nagyot egy virágos mező közepén.

Ehhez a fotóhoz is szükség volt egy kis technikai trükkre, mert Martin egy a virágtengerben keresgélő jegesmedve szemszögéből szerette volna megörökíteni a kölyköt, ehhez pedig a földre helyezett kamerát egy távkioldóval kellett használnia, nyilván a saját épsége érdekében is.

Egy szívszorító fotó is bekerült a közönségszavazás kedvencei közé, amely a természet kegyetlen, de valós arcát mutatja be. A spanyol Igor Altuna fotóján egy leopárdot látunk, amely szájában cipeli majomzsákmányát a halott anyjába csimpaszkodó még élő kölykével együtt.

Már ez a pillanat s megindító, de a történet szerint a fotós még vagy egy órán át figyelte, ahogyan a leopárd saját kölyke játszik a kis majommal, mielőtt megölte volna azt, úgy tűnt, mintha gyakorlatozni vitte volna neki a picit.

Egy sokkal békésebb pillanatot örökített meg a kanadai Brittany Crossman, akinek fotóján egy vörösróka-pár látható, amint a párzási időszakban gyengéden üdvözlik egymást.

Végül egy méltóságteljes portré az állatok királyáról, a fotót a spanyol Marina Cano készítette a kenyai Maasai Mara Nemzeti Rezervátumban.

Elsőre azt hihetnénk, hogy egy műteremben készült, de a fekete hátteret nem egy vászon, hanem a helyi maszáj pásztorok által felégetett föld adja, amit azért perzseltek fel, hogy ezzel serkentsék a fűfélék megújulását.