Készülnek a vonulásra a kék vércsék. A Körös-Maros Nemzeti Park tradicionális gyülekezőhelyein szeptember 11-ig már több mint 2600 példányt figyeltek meg a szakemberek.
Az augusztus 21. óta zajló, hetenkénti szinkronszámlálások alkalmával egyre több kék vércsét figyelnek meg a Körös-Maros Nemzeti Park pusztáin – olvasható a nemzeti park oldalán. A legnépesebb táborokat a Dévaványa–Ecsegi-pusztákon, illetve a Kardoskút Fehértóhoz tartozó részterületén találták a szakemberek. Az előbbi helyszínen szeptember 11-ig 670 példányt figyeltek meg – ez azonban még valószínűleg nem a vonulási csúcs –, Kardoskút mellett, Csajágon pedig mintegy 700 példányt számoltak.
Cserebökényben az első szinkron (augusztus 21.) alkalmával 160 példány, a második héten 220, a harmadikon pedig csupán 11 példány kék vércsét mértek fel a gyülekezőhelyeken.
A szeptember eleji visszaesést a táplálék hiánya okozta. A szeptember 11-i szinkron alkalmával azonban már véget ért a hőség, megérkeztek az esők, a gyepeken, tarlókon tömegével jelentek meg a táplálkozó kék vércsék: két helyen összesen 780 példányt számoltak.
A Csanádi puszták három pusztafoltja közül minden évben változó, hogy éppen hol gyülekeznek a kék vércsék. Szeptember 11-én már mintegy 500 példány táborozott a térségben.
Hova készülnek a kék vércsék?
Az apró termetű ragadózómadarak általában október elején kelnek útra. Dél-Afrikába, Angolába mennek, ahol 2-3 hétig tartózkodnak, majd szétszóródnak a környező országokba: Namíbiába, Botswánába, Zimbabwéba és a Dél-Afrikai Köztársaságba. Március közepén újra visszatérnek Angolába, ahonnan aztán április első hetében indulnak vissza költőhelyükre.
A kék vércse a hímek kékesszürke színéről kapta a nevét, népiesen hamvas, vöröslábú vagy palaszürke vércsének, illetve bogárzó sólyomnak is hívják. A tojók más színűek, inkább barnásak, farktollaikon és szárnyaikon sávok húzódnak. Sok rovart fogyaszt, de előszeretettel vadászik gyíkra, mezei pocokra vagy éppen barna ásóbékára is.
A kék vércse 1906 óta védett és 1954 óta fokozottan védett faj Magyarországon, természetvédelmi értéke 500 000 Ft. Hazai fészkelő-állománya a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) adatai szerint 700-1200 párra tehető (2003-2012) és csökkenést mutat (1997-2012).
