Tudtad, hogy létezik gyűrűs napfogyatkozás? No és tűzmadarat láttál már az égen? Most mindkettőt láthatsz, ha megnézed cikkünkben a tél két legszebb asztrofotóját.
Két gyönyörű és bravúros fotóval zárta a 2023-as évet a Magyar Asztrofotósok Egyesületének Hónap képe rovata. A négy éve tartó kezdeményezés egyik célja, hogy ezzel is népszerűsítse a hazai asztrofotósok világszínvonalú munkáit, és a képek segítségével a hétköznapi emberek számára is közelebb hozzák az univerzum csodálatos világát, és végtelen titkait.
Lássuk, melyek lettek a legszebb asztrofotók 2023 utolsó két hónapjában!
A teljes vagy részleges napfogyatkozást talán senkinek sem kell bemutatni, de talán kevesen hallottak eddig a gyűrűs napfogyatkozásról, pedig ilyen is létezik. November legszebb asztrofotóján Tóth Gergelytől láthatunk egy izgalmas sorozatot erről a ritka jelenségről, ráadásul igazán stílusos körülmény közepette készítette.
Gyűrűs napfogyatkozás - 2023. október 14.
A gyűrűs napfogyatkozás pont olyan ritka, mint a teljes, tehát körülbelül 400 évente látható egy adott földrajzi helyről. De létezik hibrid napfogyatkozás is, ami a teljes és gyűrűs keveréke, vagyis átmenete egyetlen fogyatkozás alatt.
Mitől lesz gyűrűs?
A Nap és a Hold Földről látszó átmérője szinte pontosan ugyanakkora, annak ellenére, hogy teljesen különböző méretű és távolságú égitestekről van szó. Azonban valahogy mégis úgy adódott, hogy ebben az időszakban, amikor mi élünk, a bolygón éppen jó a távolság-méret arányuk ahhoz, hogy közel azonos méretűnek tűnjenek.
De mivel a Hold ellipszispályán kering a Föld körül, néha távolabbi, néha pedig közelebbi pályaszakaszon következik be a fogyatkozás, vagyis kisebb vagy nagyobb lesz a látszó holdátmérő. Az utóbbi esetében lesz teljes napfogyatkozás, az előbbi esetében pedig gyűrűs.
Gyűrűs izgalmak földön és égen
Legutóbb október 14-én volt gyűrűs napfogyatkozás, ami Észak-Amerikából, az USA-ból indulva száguldott végig az egész kontinensen, pontosabban kontinenspároson, ugyanis egészen Mexikón, a Karibi-térségen át, átszelve közép Amerikát, Brazíliáig nyújtózott a fogyatkozás sávja.
Tehát ahhoz, hogy ezt megörökíthesse, Tóth Gerelynek ezen térségek valamelyikébe kellett utaznia. Szerencséjére bátyja Mexikóban él és épp az esküvőjére készült.
Elhatározták, hogy a ceremónia időpontját e különleges égi jelenség időpontjára szervezik.
Így Gergő két fantasztikus esemény tanúja lehetett egyszerre, ráadásul ez volt az első napfogyatkozást megörökítő próbálkozása. Szerintünk elég jól sikerült.
Szerencsére a felhők sem szóltak közbe, és zavartalanul élvezhettük ezt az égi csodát. Nagy szerencse, hogy nem felhősödött be az ég, mivel az esküvő miatt nem lett volna lehetőség új helyszínt keresni a napfogyatkozásra, már mindenki készülődött, amikor én még a fotózással voltam elfoglalva.
A decemberi legszebb asztrofotót Tóth Bence készítette egy gyönyörű ködösségről, amely képnek nem véletlenül adta a tűzmadár címet.
ETA Carinae ködössége - Tűzmadár
A Carina-köd
A déli félteke jól ismert objektuma, az Éta Carinae ködössége egy csillagról van elnevezve, valahogy úgy, mintha az Orion-ködöt a Theta Orionis ködösségeként emlegetnénk. Az Éta Carinae egy különleges csillag, ami hihetetlen fizikai paramétereivel rászolgált arra, hogy az óriási, 260 fényév átmérőjű, vagyis hét Orion-köd kiterjedésű ragyogó gázfelhő névadója legyen. Így érthetővé válik a ködösség neve, de magának a csillagnak az elnevezése még egy kis magyarázatra szorul.
A Carina szó latinul hajógerincet jelent. A csillagkép korábban a híres görög mondahős, Iaszon hajójáról, az Argoszról kapta nevét, és a csillagászok Argo Navisként emlegették. A csillagképet azonban Nicolas Louis de Lacaille 1763-ban három részre bontotta: Vitorlára (Vela), Hajófarra (Puppis), és Hajógerincre azaz Carinára. A gerinc végén, azaz a hajó orrán maga Lacaille fedezte fel és írta le a halvány fényfoltként derengő objektumot, az Éta Argus vagyis Éta Carinae csillaga körüli ködösséget.
Az Éta Carinae csillag
A jogosan névadóvá lett csillag egy igen fényes hiperóriás, amelynek a tömege 100 és 150 naptömeg közötti lehet, fényessége pedig csaknem 4 milliószorosa a Napunkénak. A szokatlan óriás a fizikai valóságban is uralja a környező ködösségeket. Agresszív ultraibolya sugárzása ragyogtatja fel a köd legfényesebb részeit. Iszonyú csillagszele, ami évente egy jupiternyi anyagot fúj el a csillag felszínéről, észrevehetően a saját arcára formálja a ködösség centrális részét.
A karakteres ködalakzatok kialakulásában minden bizonnyal nagy szerepe lehet a domináns égitest rendszeres kitöréseinek.
Az Éta Carinae csillag eddigi legnagyobb ismert kitörése 1838 és 1858 között játszódott le, s ebben az időszakban az Eta Carinae a Tejút legfényesebb csillaga volt.
Mitől különleges ez a fotó?
A Carina-ködöt minden namíbiai expedíció során távcsővégre kaptak a magyar asztrofotósok, így akad belőle jó pár a hazai fotó. Azonban minőségében, a képrögzítés és feldolgozás komplexitásában, és kompozíciójában is kiemelkedik Tóth Bence 2023-as felvétele. A Kén2, a H-alfa, és az OIII szűrőkkel készült felvétel hihetetlen részletgazdagságban és kontrasztban mutatja meg a jelenség legparányibb részleteit is. Kompozíciója pedig teljesen egyedi.
