Persze, a játékelemek hiányoznak belőle, de annyira zegzugos és kacskaringós, mint semelyik másik középkori várromunk.
Kívülről nem is látszik, valójában mekkora a hollókői vár, így ha ránézésre azt saccoljuk, hogy fél óra-óra alatt bőven bejárjuk, nagyon meg fogunk lepődni. Köszönhető ez részben annak, hogy kintről csupán az épület egy oldala látható, másrészt pedig a keskeny és girbegurba folyosóknak, amelyek nem véletlenül épültek így.
A fő ok természetesen az volt, hogy a vár bevehetetlen legyen, amit jól sikerült abszolválni a tervezőknek. Bár az évszázadok során többször bővült, az alapkoncepció mindvégig ugyanaz volt: szűk terek, sok farkasverem, apró és jól eltorlaszolható ajtók várták azokat, akik megkísérelték bevenni a három oldalról szakadékkal körbevett várat.
A belső, ötszögletű torony, amely a vár legrégebbi része (több mint 750 éves), hadi helyzet esetén remek búvóhelynek bizonyult.
Lent tárolták az élelmiszert és a hadianyagot, fent nagyjából 10-en el tudtak feküdni a szalmán, kívül pedig a védők tartották a frontot. Mint minden tisztességes öregtoronynak, ennek is volt földalatti kijárata, ráadásul nem is egy, hanem kapásból négy. Sajnos, ezek közül még egyet sem sikerült feltárni.
A hollókői várhoz ráadásul egy legenda is tartozik. Egy itt élő nagyúr beleszeretett egy fiatal lányba, és hogy ne lehessen másé, valamelyik közeli hegytetőn várat építtetett, és oda zárta be a kiszemeltjét. Szerencsétlenségére a dajkája boszorkány volt, és amikor az tudomást szerzett a lány bebörtönzéséről, szövetséget kötött az ördögfiókákkal. Ezek éjjel hollóvá változtak, és kövenként lebontották a börtönt, köveit pedig egy másik hegytetőn helyezték el. Ez lett a hollókői vár.
Ha még több érdekességre vagy kíváncsi, keresd a Turista Magazin februári számát! Előfizetni ide kattintva tudsz ránk.
Régi fotó: Fortepan / Tóth Lajos, 1965 – Új fotó: Csanádi Márton
