Halálos túra veszélyek nélkül

Akinek volt már a kezében turistatérkép, az tudja, hogy a táj tele van különös helynevekkel, melyeknek eredetére sokszor érdekes történetek adnak magyarázatot. A Pilis és Visegrádi-hegység bővelkedik az ilyen történetekben, de ami még szembetűnőbb, hogy más tájegységekkel szemben itt sokkal több „halál” névvel találkozhatunk. Ilyenek például a Döme halála, Simon halála, Enyedi halála vagy a Német gyerek halála. Egy tematikus túra keretében mi nemcsak bejártuk, de össze is gyűjtöttünk pár halához tartozó történetet.

Mielőtt nekilátnánk a túrának, fontos megemlítenünk, hogy a cikk megírásában nagy segítségünkre volt a Helynevek a Pilisben, avagy Halál-túra jelvényszerző túramozgalom igazolófüzete, melyben nemcsak a halálnevekhez kapcsolódó történetekről olvashatunk, hanem más érdekes helynév magyarázatáról is. A Szádeczky-Kardos Géza által írt és szerkesztett túrafüzetben, egy kb. 40 km-es úton keresztül tudhatunk meg többet a Pilisről és történelméről. Mi most egy valamivel rövidebb 30 km-es körtúrát ajánlunk, ami kimondottan csak a halállal kapcsolatos helyneveket keresi fel, miközben számos természeti látványosságot is érintünk.

A „halálokat” egy útvonalra felfűző túrát a Visegrádi-hegység legmagasabb pontjáról, Dobogókőről kezdjük meg. A Báró Eötvös Loránd Menedékháztól a kék jelzést keleti irányban követve, két kilométer után érjük el az Öreg-vágás-hegyet, az első halállal kapcsolatos helynevünket.

Öreg-vágás

A névről egy régi tarvágásra vagy nyiladékra is gondolhatnánk, de valójában ez a helynév egy gyilkosság történetét őrzi. Állítólag az 1848-49-es forradalom és szabadságharc végén, a világosi fegyverletétel után egy öreg baka tartott búsan hazafelé az erdőn keresztül. A hegytetőn megpihenve, mögé osont egy a környéken kaszáló legény, aki egy suhintással levágta a katona fejét, hogy aztán zsebeit kiforgatva elvegye utolsó zsoldját. Az így szerzett pénzből jól berúgott, majd a kocsmában kifecsegte, miből is tellett a borra. A kegyetlen legény további sorsáról nem tudunk, de galád tettét máig őrzi a 654 méteres hegy neve.

A hegyről továbbra is a kék jelzésen ereszkedünk le, majd az aszfaltutat elérve jobbra fordulunk a Vörös-dagonya irányába. Ezt a kék kerékpár jelzéssel ellátott utat egészen a Kanyargos-patakig követjük, de közben érintjük a Fagyos katonát.

Fagyos katona

Ennek a katonának a történetét nehéz időben elhelyezni. Mára senki sem emlékszik pontosan, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, vagy az első világháború idején történt, mikor télen egy katona hazafelé tartott a szüleihez. A hófúvásban és vékony köpenyben gyalogoló katona egészen átfagyott, mire elért egy kocsmába. Pálinkával itatták, és marasztalták, de a zord idő ellenére is nekivágott az erdőn keresztül vezető hazaútnak. Útravalónak kapott egy üveg bort is. Hetekkel később találtak rá a favágók a hegyhát oldalában összekuporodott, hóval betakart fagyott katonára. Mellette ott volt a félig kiivott üveg is.

De mostanra már csak a turistatérkép felirata őrzi emlékét.

A Kanyargós-pataktól a kék kereszt jelzésen kapaszkodunk fel a kék sáv jelzésig, amelyen balra fordulunk, és pár száz méter után a látványos Zsivány-sziklákhoz érünk. Bár sem a térkép, sem kereszt nem jelöli Ilacsek József halálát, de a történet szerint az itt történt a nyiladék déli oldalában.

Ilacsek-halála

A II. világháborúban ezen a környéken sokáig állt a front, és a környéken állomásozó orosz katonák rengeteg fát vágtak ki tüzelőnek és hadicélokra. Mivel tél volt, a fákat a hófelszín fölött döntötték ki, amelyek hóolvadás után méteres csonkokkal csúfították az erdőt. A háború utáni ínséges időkben az erdészet a falu lakóinak megengedte a tuskók tűzifának való kivágását. Ilacsek József is ezért ment az erdőbe tizenkét éves fiával, amikor megtörtént a baj. A munka hevében, a rövidnadrágban és félmeztelenül dolgozó apát eltalálta egy, a fejszecsapástól kicsapódó éles faszilánk. Az ágyéki ütőeréből erősen vérző férfi még korábban elküldte fiát a szekérért, így segítségre nem számíthatott. Mire a fiú visszatért, apját már csak holtan, vértócsában ülve találta.

A Zsivány-szikláktól a sárga kereszt jelzésen haladva kb. 2 km után érjük el a Döme halálát. Közben keresztezzük a Dobogókőre vezető műutat, majd a Római útra fordulva elhaladunk az Ördög-lyuk mellet is.

Döme halála

Pápai Domokos erdőmérnök balesetét nem övezik legendák, sem találgatások. Az eset még 1957-ben történt, amikor az irtást jelölő léniákat (jelzőrudakat) helyezték ki a Vaskapu-völgy közelében. A munka fogatagában a mérnök odakiáltott az egyik legénynek: „Dobjál ide egy kitűző rudat!”. A legény a vashegyű pálcát a hang irányába dobta, ami gellert kapott az egyik fa ágán, és az úgy megsebesítette a mérnök nyakát, hogy az ott helyben elvérzett. Azt mondják, a balesetet okozó fiút meghurcolták, és a faluban csak „Hóhérnak” hívták, aki később megzavarodott, majd öngyilkos lett.

A Mária-pad pihenőhely érintése után a piros kereszt jelzést követjük a vadregényes Vaskapu-völgyben. A Pilis-tetőn kanyargó aszfaltutat elérve balra fordulunk, és továbbra is a jelzést követve érjük el a Simon halálát, ami az egyik legrégebbi helynév a Pilisben. Valószínűleg ennek tudható be, hogy több történetet, legendát is találunk a Simon halálával kapcsolatban. Na de ki volt Simon? Melyik történet az igaz? Ezt már valószínűleg sosem tudjuk meg, mindenesetre több magyarázat is létezik.

Simon halála

Az egyik történet szerint, amikor a hódító törökök felégették a közeli Szent Kereszt-kolostort, és mindenkit megöltek, Simon papnak sikerült elmenekülnie és megbújnia egy közeli barlangban. Pár nap múlva a törökök mégis rátaláltak, és a kolostor kincseit követelték rajta. Végül Simon életét sem kímélték, és levetették a Pilis-tető egyik sziklájáról.

Mások szerint egy Simon nevű bölcs és öreg remete élt itt egy barlangban, vagy egy szikláknak támasztott viskóban. A jóságos remete szíve mindig nyitva állt a szomszédos falvak betegei és tanácskérői számára. Később itt érte a halál is, és a környékbeliek ide temették el. Az emberek Simon halála néven őrizték meg a hely és a jóságos remete emlékét.

Egy legenda szerint Gertrudis királynő – II. András királyunk felesége – egyik gyilkosát, Simon bánt, büntetésből itt vetették le a mélybe a Pilis hegy szikláiról. De olvashatunk Simon nevű erdészről és vadászról is, akiket itt gyilkoltak meg az orvvadászok, illetve szerencsétlenül járt turistáról, aki a sziklákról lezuhanva lelte halálát.

Ezen a helyen sokáig nem jelezte semmi, hol történt Simon halála. Ott ahol a térképen a Simon halála feliratát találjuk, most egy vékony faágakból készített kereszt található a piros kereszt és zöld turistautak kereszteződésében. Talán valaki ezzel állított emléket az ismeretlen Simonnak.

Innen nem messze a piros kereszt, majd a piros sáv jelzésen érjük el a Pilis-nyeregnél lévő pihenőt, ami a környék turistaútjainak csomópontja. Egykor itt egy szovjet hősi emlékmű 16 ukrán katonának állított emléket, akik a II. világháborúban a Pilis-nyergen zajló harcokban estek el. A mostani emlékmű már nem a hősöknek, hanem a háború minden áldozatának állít emléket.

De előtte kis kitérővel útba ejthetjük a zöld háromszögön a Fekete-kő pompás kilátását, vagy egy nagyobb kerülővel a zöld jelzésen ellátogathatunk az impozáns Fekete-hegyi „Sasfészek” kulcsosházig is.

Enyedi halála

Enyedi István erdész volt az 1920-as években, aki a Maróti-hegyek alatt, a Barát-kúti erdészházban lakott. Ennek a háznak a melléképületében élt feleségével a hirtelen haragú és goromba ember hírében álló Kirerer Hugó vadőr. A feleség, Kirerer bántalmazásai elől gyakran menekült át Enyedihez, aki egyébként sem volt túl jó viszonyban a vadőrrel. A férj féltékeny lett, és egy alkalommal a közeli Tetves nevű erdőrészben agyonütötte az erdészt, aki vadásztöltényeket indult átvenni kollégájától. Kirerer egy pocsolyába vonszolta a holtestet, így próbálta vízbe fulladásnak álcázni a gyilkosságot.

Vannak, akik szerint szó sem volt gyilkosságról. A goromba vadőrnek sok ellensége volt, és ezt a történetet csak a rosszakarói terjesztették róla. Valójában az idős erdész csak rosszul lett a kaptatón, és feltehetőleg egy szívroham végzett vele. Mások pedig úgy vélik, hogy Enyedit orvvadászok vagy fatolvajok ölték meg, mert az rajtakapta őket. Egy bizonyos! A zöld jelzésű turistaút mellett ma is áll egy kereszt, ami Enyedi István halálát jelöli.

Az Enyedi-kereszttől a zöld jelzést követjük végig a hegygerincen, szép kilátással a környékre, majd az Égett-hársnál a zöld kereszten folytatjuk az utunkat. A kereszteződéstől északra, az Felső- és Alsó-Ecset-hegy keleti oldalában találjuk a térképen egymáshoz közeli Csehhalálát és Német gyerek halálát. A tragédiák pontos helyét keresztek nem jelölik, azok csak helynévként maradtak fent.

Csehhalál

Cseh halálának történetét nem kell annyira a régmúltban keresnünk. Valószínű, hogy az 1950-es években a Felső-Ecset-hegy keleti oldalába lezuhant csehszlovák repülőgép miatt hívják így ezt a helyet a helyiek. Az esetről keveset lehet tudni, mert a repülő állítólag engedély nélkül tartózkodott a magyar légtérben, és a hatóságok senkit sem engedtek a baleset helyszínére. Így pontos leírások helyett csak pletykákra támaszkodhatunk.

Német gyerek halála

A Német gyerek halálának szomorú története apáról és fiáról szól, akik vendégvadászatra érkezetek Pilismarótra, valamikor a 20. század elején. Szarvasvadászat közben hátrahagyták a vadőrt, aki csak később, a lövések hangját követve akadt rá az erősen ittas apára. Az apa arról számolt be, hogy meglőtte a vadat, de az elmenekült, és a fiát pedig nem találja. A vadőrnek a fiú keresésre a sötétben és a rossz időben nem volt módja, már csak azért sem, mert a részeg apát kellet letámogatnia a hegyről. Másnap viszont a vadászat helyszínén vérbe fagyva talált rá a fiúra, akit vélhetőleg az apja vélt vadnak az esti vadászaton.

Az Égett-hárstól a zöld kereszten érjük el a Hoffman-vadászházat és forrást, ahonnan felkapaszkodunk a Szakó-nyeregig. A piros jelzésváltást követően a számos turistaemléket felsorakoztató Téry úton megyünk egészen Dobogókőig, túránk vég- és kiindulópontjához. A közel 30 km-es körtúránkon nem csupán a szerencsétlenségek színhelyeit jártuk be, hanem a Pilis és Visegrádi-hegység változatos és látványos vidékét, ami a halál mellett még bőven tartogat más tematikájú helynevekkel kapcsolatos túrát is.

Felhasznált irodalom: Szádeczky-Kardos Géza: Helynevek a Pilisben, avagy Halál-túra

A cikk először 2016 októberében jelent meg.