Mindenki tudja mi az a komposztálás, de van egy másik módszer is, amivel a növényi hulladék nem csupán újrahasznosítható, de növeli a kerti biodiverzitást és még térelválasztónak is remek lehet.
Hazánkban is egyre népszerűbb a komposztálás, amit sok helyen támogatnak az önkormányzatok ingyenesen vagy kedvezményesen igényelhető komposztládákkal. Az így elhelyezett növényi hulladék nem csupán a kertünknek szolgál értékes tápanyaggal, de tágabb környezetünkkel is jót teszünk például azzal, ha nem égetjük el az avart – amit egyébként a legtöbb településen tilos – vagy a levágott füvet nem szállíttatjuk el műanyag zsákokban.
Nagyobb feladatot jelent a kertészkedők számára az elszáradt vagy levágott faágak elhelyezése, amire általában szintén az égetés tűnik a legkézenfekvőbbnek, ugyanakkor létezik egy módszer, ami megoldást kínál a holtfa hasznosítására, továbbá a kerti biodiverzitást is növeli - olvasható Bardócz Sándor, Budapest főtájépítészének bejegyzésében.
Ezt eredetileg Benjeshecke-nek hívják, Hermann Benjes német tájépítész után, aki 1980-as évek végén írta le az eljárást. De miért is jó a Benje-sövény vagy még magyarosabban komposztösvény, ami voltaképpen holtfák rendezett elhelyezését jelenti.
Hermann Benjes nem feltalálta, csak leírta azt, amit a német parasztoknál látott használni és felismerte ennek ökológiai hasznát. Ilyen kerítések a kezdetleges sáncváraknak is a sajátjai voltak
Kerítés vagy élőhely?
A holtfás sövények főként vékony faágakból, gallyakból állnak, melyeket egyenes vonalban, általában karókkal támogatva helyeznek el, ami akár külső vagy telken belüli térelválasztó kerítésként is funkcionálhat. Az így felhalmozott ágak elsőként a madaraknak és rovaroknak adnak védelmet, illetve szaporodó helyet, de a téli időszakban a sünöknek is menedéket nyújtanak.
A holtfa nemcsak életteret biztosít, hanem életet is teremt. Amíg a fa lassan rothad, a széltől vagy az ott megtelepedett állatok ürülékétől felgyülemlenek a növényi magvak, amelyek idővel kicsíráznak és behatolnak a korhadt fába. A laza gallysövény idővel stabil, élő sövényré változik, a növények célzott betelepítésével pedig tovább növelhető a biodiverzitás, illetve a szépíthető az sövény.
Magyar neve is van a középkori benjes-sövénynek: hymesudvar. Igaz, akkor még farkas, török, tatár ellen védtek, az ökológia itt még nem volt fontos szempont
