Ha nem is hallottál róla, nagy valószínűséggel láttál már, de vajon tényleg a szemölcsökre pályázik ez a fura nevű szöcske?
Még június közepén történt – amikor nap mint nap nagy izgalommal vártam a parton a tiszavirágok rajzását –, hogy egyik este egy fura szerzet telepedett le az épp pihenő fényképezőgépemre. Mivel kérészek terén egy eseménytelen nap volt ez, így gondoltam, ha nincs ló, jó a szamár is alapon, megfigyelem és lefotózgatom ezt a robusztus termetű „alakot”.
„Mindenki csak a tiszavirágokkal foglalkozik, pedig én is épp oly érdekes vagyok!”
Ez a figyelemfelkeltésben bajnok egyed egy szemölcsevő szöcske volt, amely valamilyen okból roppant komfortosnak érezhette a fényképezőgépemet, mivel hosszú percekig pihent és lépegetett rajta. Hogy milyen jól ellazulhatott az alkalmi pihenőhelyen, mi sem mutathatta volna jobban, mint hogy még az ürülékével is megtisztelte a gépem.
Egy alapos ürítéssel „birtokba vette” a számára fura szerkezetet
Azonban a bélnedveit ürítő szokása helyett biztosan inkább mindenkit az érdekel, vajon miért nevezték el így ezt a szöcskét. Előfordul, hogy olykor semmi köze az adott névnek a viselőjéhez, de ezúttal mégis van némi igazságtartalma a szemölcsevésnek.
A mendemondák szerint régen tényleg a szemölcsök eltűntetésére használták ezeket a szöcskéket,
az egyik változat szerint leharaptatták vele, egy másik pedig egészen pontosan azt írja, hogy a harapását követően kibocsátott barna váladéka mulasztja el a szemölcsöt. Csak nem arra a váladékra gondolnak, amit nekem is ott hagyott mutatóba? Nos, ez már nem derül ki, viszont az biztos, hogy a szemölcsevés egy hiedelem, se rágva, se váladékkal nem hatásos ez a szöcske a kidudorodott bőrelváltozásokra. Még úgy sem, hogy tényleg tud harapni, sőt, elég erőteljes rágója van – szüksége is van erre ragadozó életmódja miatt –, amivel az emberi bőrt akár annyira át tudja harapni, hogy még egy kis vér is kiserkenhet tőle.
Jobb nem konfliktusba kerülni őkelmével
De mielőtt elkönyvelnénk a szemölcsevő szöcskét valami horrorisztikus lénynek, megnyugtatok mindenkit, bár a harapása nem kellemes, nem tud komoly sérülést okozni, ráadásul mindezt ok nélkül nem is teszi, csupán ha veszélyben érzi magát, például ha számára kellemetlen módon megfogjuk. Ha mégis így tennénk, számítsunk rá, hogy nem hagyja harapás nélkül.
Lehet, hogy a most elárult harapós „skill”-je nem tesz jót a PR-jának, úgyhogy nézzünk pár érzelemmentes jellemvonást is róla.
A szemölcsevő szöcske egyike a legnagyobb hazai „éneklő” egyenesszárnyúknak, zömök teste 2–4,5 centiméter hosszú lehet. Sárga, zöld vagy barna alapszínezetű testén sötét foltokat is láthatunk. Kiválóan repül, bár amikor találkoztam vele, csak egy röpke ugrást mutatott ebből a tulajdonságából. Valószínű nem érezte magát veszélyben tőlem, mert ahogy a harapással, ezzel is csak akkor él, ha menekülni akar. Ciripelő énekét csak forró déli órákban hallhatjuk, amit az elülső szárnyakon lévő hangképző szerveivel produkál, működését úgy képzeljük el, mintha egy fésűt egy éles szegélyen húzogatnánk.
Végre a természetes közegében
És hogy hol találkozhattál már vele? Én egy Tisza-parti ártéri ligeterdőben, de akár nedves és száraz réteken, dúsabb legelőkön, szántókon és fenyéreken is előfordul, de leggyakrabban alacsony füvű hegyi réteken látható. Lárvájának és a kifejlett példányoknak is apró rovarok vannak az étlapján, csak ritkán esznek növényi anyagokat. Párzási időszaka június és szeptember között van, a nőstény a petéket a földbe rakja, főként laza talajba. De ha csak letaposott kemény talaj van, akkor sem esik kétségbe, mert ebbe is képes belefurkálni kard alakú tojócsövével, hogy elhelyezze petéit.
