Ahol a Bükk nyugaton véget ér, és a Heves–Borsodi dombvidék erdős hullámai kezdődnek, az erdők ölelésében e két tájegység határán fekszik egy aprócska, alig 390 lelkes palóc falu, Bátor. A település neve a sztyeppei, törökös eredetű katonai méltóságnévből, a bátor szóból származhat.
Már a bronzkorban megjelent itt az ember, és a régészeti leletek alapján eleink már a kora Árpád-korban megtelepedtek a Laskó- és az Aranyos-patakok összefolyásánál. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy ezt az erdőkkel, legelőkkel tarkított hegyvidéki tájat az ember legalább egy évezrede alakítja, felhasználva a természet nyújtotta erőforrásokat, lehetőségeket. Az ember és a táj e hosszas együttélése során alakult ki ez a vidék, melyet most már egy újonnan létesített, 8,6 km hosszú tanösvény is bemutat.
Bátor környéke mozgalmas földtörténeti múltról tanúskodik. Egykor e táj őse – mintegy 160 millió évvel ezelőtt – az óceán fenekén helyezkedett el. A mélytengeri árok hasadékain folyamatosan felbuggyanó híg, bazaltos láva érintkezve a hideg tengervízzel egyből megszilárdult, és párna alakú kőzettömböket hozott létre. Ezeket a párnalávákat ma is megszemlélhetjük a tanösvény harmadik állomáspontjánál.
Később az óceán a kőzetlemezek mozgása következtében bezárult, és kiemelkedett. A Föld története során a területet újra és újra elöntötte a tenger, vastag, kavicsos-homokos üledékeket hagyva maga után. A mocsári ciprusokkal szegélyezett tengerparti mocsarak buja növényzetét az áradások időnként vastag üledéktakaróval borították be.
Az eltemetett növényi anyagok az oxigénmentes környezetben az évmilliók során barnakőszénné alakultak.
A 19. század második felében indult meg ezeknek a kőszéntelepeknek a fejtése Bátor határában, ám a szénbányászat súlypontja hamarosan áttevődött a szomszédos Egercsehi vidékére. Bár még napjainkban is bukkanhatunk a felszínen szénrétegekre - például a tanösvény 7. állomáspontján -, a bányák mára bezártak.
Az aprócska, alig 390 lelkes palóc falu neve a sztyeppei, törökös eredetű katonai méltóságnévből, a bátor szóból származhat
A sovány termőföldek nem biztosították maradéktalanul az itteniek megélhetését, így fontos szerep hárult az erdő javainak hasznosítására is. A környező tölgyesekben nyáron birkát legeltettek, az ősszel lehullott makkon pedig disznókondákat hizlaltak, az eladásra szánt jószágokat aztán lábon hajtották a szomszédos Eger, illetve a Felvidék városaiba. A ligetes legelőerdők, illetve a magányos fákkal tarkított hagyásfás legelők mára eltűntek, de egy-egy hatalmas famatuzsálem még tanúskodik a múlt hagyományos tájhasználatáról.
A vidék természeti, földtani és kultúrtörténeti látnivalóit bemutató tanösvény 8,6 km hosszan kanyarog, a helyi védettséget élvező Nagy-oldalt kerüli körbe
Ma már kevesen tudják, de itt, Bátor felett a hegytetőn vezetett az egykori kereskedelmi út Rimaszombatra és Losoncra, melynek mélyre vágódott nyomvonalát még a mai nap is jól követhetjük a falu feletti erdőkben.
És ha zajlott a kereskedelem, megjelentek a gazdag kereskedők kéretlen vámszedői is: egykor a hegyen álló csárdába járt mulatni a Bükk és a Mátra vidékének híres betyárja, Vidróczki is, aki - a néphagyomány szerint - egyszer az Egri Érsekség egész birkanyáját elhajtotta innen.
A tanösvény tulajdonképpen a természetvédelmi oltalom alatt álló Nagy-oldalt kerüli körbe, így a túra során számos védett növény- és állatfajjal találkozhatunk. A Nagy-oldal melegkedvelő tölgyeseiben, illetve az itt kialakult szilikát sziklagyepeken számos ritka növényfaj él, többek közt itt virít nyár elején a bennszülött magyar kőhúr egyik legnagyobb állománya. A Nagy-oldal gyorsan felmelegedő déli lejtőivel szöges ellentétben állnak a Laskó- és a Víz-völgyi-patak szűk, hűvös völgyei, ahol a völgytalpon öreg égeresek vetnek árnyékot a vizes élőhelyekre.
Tehát van miért felkeresni ezt a vidéket, akár családdal, kisgyerekekkel is ugyanis a túraútvonalak könnyű, de csodaszép terepen visznek. Ezért létesült a falu központjában egy Turisztikai Központ, ahol a vidék látnivalóiról információs kiadványokhoz, illetve a tervek szerint a jövőben a környéken előállított helyi termékekhez is hozzájuthatunk: kóstolhatunk erdei mézet, erdei gyümölcsökből készült szörpöket és lekvárokat, helyi sajtokat. Aki nyugalomra vágyik, akár több napra is visszavonulhat ebbe a csendes faluba, a településen több falusi szálláshely is üzemel. Emellett ne feledjük, nem csak a tanösvény létezik Bátor közelében.
Itt vezet el az Országos Kéktúra Sirok–Szarvaskő szakasza (OKT-22), úgyhogy egy könnyű túrával mind a szarvaskői, mind a siroki vár elérhető.
A falu határában kezdődik a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet – más néven az Óbükk, avagy Vajdavár-hegycsoport –, ahol hazánk legnagyobb homokkőszikláival és hatalmas, háborítatlan erdőrezervátumokkal találkozhatunk. A nap végén – ha megfáradtunk a túrázásban – a szomszédos Bükkszék fürdőjében, a Salvus-forrás sós gyógyvizében lazíthatjuk le végtagjainkat…
További információ a batortanosveny.hu oldalon érhető el.
A Bátor Tanösvény és a Turisztikai Központ 64,58 millió forintos, vissza nem térítendő, európai uniós támogatás segítségével valósult meg a Turisztikai fejlesztés Bátor Községben (TOP-1.2.1-16-HE1-2017-00002) projekt keretében.
