Hajdan a szélmalmok szervesen hozzátartoztak az alföldi és a hegyvidéki tájképhez. Mára sajnos csak kevés maradt fenn közülük. Mutatunk néhányat a legszebbek közül.
1. Gál-féle szélmalom, Karcag
A népi stílusú karcagi szélmalom 1859-ben épült, és 1949-ig működött, ma múzeumként funkcionál
Magyarországon a holland típusú szélmalmok csak az 1800-as években jelentek meg, s valószínűleg külföldi egyetemeken tanuló diákok hozták haza az első terveket. A 19. és a 20. század fordulóján azonban a szélmalmok már hétköznapi látványnak számítottak az alföldi mezővárosok, falvak és tanyák környékén. Becslések szerint a 20. század elején az Alföldön nyolcszáznál is több szélmalom volt. A nagykunsági Karcag városában egykor hatvan malom működött, közülük tizenegy volt szélmalom. Mára sajnos már csak egy maradt. A népi stílusú karcagi szélmalom 1859-ben épült. Építője, Gál Ferenc után Gál-féle malomnak is nevezik. A négyemeletes épület forgó tetőrésszel és négy széllapáttal készült. A helybeli téglából épült malom jellegzetessége, hogy bástyával körbekerítették, és egy dombszerű kiemelkedésen áll, hogy jobban kihasználhassa a szél energiáját. A malom 1949-ig működött, a liszt őrlése mellett más szemes terményeket is daráltak itt. Ma már múzeumként működik, épen maradt belső berendezését hat szinten lehet megtekinteni. Előzetes bejelentkezéssel látogatható. Bővebb információ nyitvatartásról, jegyárakról, malomtörténetről ide kattintva érhető el.
2. Pajkos Szabó-féle szélmalom, Kiskunfélegyháza
Az 1860-ban, a város szélén épült malom nevét Pajkos Szabó István molnárról kapta
Ha visszarepülhetnénk a 19. századba, a Dél-Alföld mellett a Duna-Tisza közén találnánk a legtöbb szélmalmot. Ennek oka, hogy a természeti adottságok itt nem tették lehetővé a vízimalmok építését.1870 táján Kiskunfélegyházán és környékén ötvenhárom szélmalom működött. A Duna-Tisza közén egész évben őröltek a szélmalmok. A molnároknak azonban áprilisban volt a legtöbb dolguk, ilyenkor fújtak ugyanis a legjobb szelek, a malmok pedig éjjel-nappal dolgoztak. A kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum udvarán álló Pajkos Szabó-féle szélmalom 1860-ban épült a város szélén, nevét Pajkos Szabó István molnárról kapta. Egészen 1960-ig működött, majd 1961-ben (mint ipari műemlék) áttelepítették a Kiskun Múzeum udvarába. A malom különlegessége, hogy ez az ország egyetlen épen maradt alulhajtós forgatóművel ellátott szélmalma. Különösen szépek a malom belső terében található díszesen faragott kő padelők, azaz a lisztesláda fölött elhelyezett széles deszkák, amelyek a malomkövet takarják. A félegyházi faragó molnárok messze földön híresek voltak - a malmok berendezése mellett faragott kereszteket, haranglábakat is készítettek. A múzeum udvarán ezekből is láthatunk néhányat. Bővebb információ nyivatratásról és további látnivalókról ide kattintva olvasható.
3. Faragó-féle szélmalom, Szeged-Kiskundorozsma
A szegedi-kiskundorozsmai szélmalmot 1974-ben rekonstruálták, azóta látogatható műemlék
A 19. század vége felé Szeged környékén működött az országban a legtöbb szélmalom, 1895-ben kilencvenegy őrölt e vidéken. Szabadka után Szegednek volt a legnépesebb tanyasi lakossága, mintegy harmincnyolcezer fő. Bár a 19. század második felében már a gőzmalmok is kezdtek elterjedni az országban, a tanyasi emberek a városi gőzmalmok helyett továbbra is inkább a közeli szélmalomba vitték a gabonájukat. A Szeged környéki szélmalmok közül az egyik legrégibb és minden bizonnyal leghíresebb a ma is álló dorozsmai Faragó-féle malom. „Nem fúj a szél, nem forog a dorozsmai szélmalom” - szól az ismert nóta. A Szegedhez tartozó Kiskundorozsmán található malom ismertségét kétségkívül ennek a nótának és előadójának, a híres szegedi muzsikusnak, Dankó Pistának köszönheti.
A négyszintes épület 1821-ben épült. Itt nemcsak lisztet, de szegedi paprikát is őröltek egy időben. A malmot 1900-ban vásárolta meg Faragó György, akinek a nevét ma is őrzi az épület. A malom 1949-ig működött, 1961-ben műemlékké nyilvánították, az állapota azonban ennek ellenére egyre romlott. 1970-ben aztán a tavaszi árvíz és a rendkívül magas belvíz annyira átáztatta a vályogfalakat, hogy a malom összedőlt. Az újjáépített, hagyományos anyagokból rekonstruált épület 1974-re készült el. A malom április 1-től október 31-ig látogatható. Bővebb információ ide kattintva.
4. Papi-féle szélmalom, Hódmezővásárhely
A malom 1891-ben került a Papi család birtokába, akik az 1950-es évekig működtették
Hódmezővásárhely környékén 1808-ban nyolcvanhat szárazmalom és tizenhat hajómalom mellett, még csak három, 1870 táján viszont már negyvenhét szélmalom működött. Ezek egyike volt a Papi-féle szélmalom, amely a város központjától 12 km-re, a Békéssámson és Tótkomlós felé vezető Erzsébeti úton található.
A malom 1856-ban épült. Alsó átmérője közel tíz méter, tető nélküli falmagassága kilenc méter. A szélmalom 1891-ben került a Papi család birtokába. A molnárcsalád az 1950-es évekig működtette a malmot. A Papi-féle szélmalomnak két bejárata van, egyik a délkeleti, a másik az északkeleti oldalon, azért, hogy bármelyik oldalra is legyenek állítva a kerekek, be lehessen jutni a malomba.
A szélmalmok kúpos teteje ugyanis a vitorlákkal együtt körbefordítható volt. A szélmolnárok munkájának egyik legfontosabb fázisa a vitorla szélirányba állítása és annak fel-, illetve levásznalása volt. Ez utóbbit esetenként naponta ötször-hatszor is meg kellett ismételni. „Figyelnie kellett a széljárásra. Nem alhatott olyan nyugodtan, mint a szárazmolnár. Ha vihar kerekedett, és elmulasztotta idejében a szél irányába forgatni a vitorlákat, akkor a szélvihar összetörhette azokat, s még a malom tetejét is lesodorhatta. Ha alkonyattájt a szélmolnár kiállt a malom elé, a napnyugtáról rendszerint meg tudta állapítani, milyen széljárás lesz másnap” - írja a molnárok életéről a Magyar Néprajz című könyv. A Papi-féle szélmalom előzetes bejelentkezéssel látogatható. Bővebb információ ide kattintva.
5. Tési szélmalmok, Tés
Tésen két, múzeumként működő szélmalmot is találunk
Az alföldi szélmalmokkal egy időben az ország hegyvidéki területein is épült néhány szélmalom. Ezeknek mára mindössze két hírmondója maradt: mindkettő a Veszprém megyei Tésen áll. A Bakony legmagasabban fekvő települése egy 461 méteren fekvő fennsíkra épült. A szeles terület ideális terepet jelentett a malmok számára, ezekből a 19. században négy is volt a faluban. A tési szélmalmok különböznek alföldi társaiktól; a zömök építmények terméskőből épültek, kúpos, zsindelyes, forgatható tetejükön pedig hat kisebb felületű, deszkalapos vitorla van.
A nagyobb a Helt-, avagy Held-féle szélmalom 1840-ben épült, s későbbi tulajdonosáról kapta a nevét. Tőle pár száz méterre áll a kisebb Ozi-féle malom, amely nagyon hasonlít szomszédjára, ugyanis annak mintájára készült. Lisztet soha nem őrültek benne, csak darálásra használták. Az Ozi-malmot Ozi János asztalosmester építette magának 1924-ben. Ekkoriban egyébként már nemigen épültek szélmalmok az országban, hisz már szinte mindenhol gőzmalomban őröltek. A legtöbb szélmalom az I. világháború idején működött utoljára. Később még egy ideig állati takarmány darálásra használták azokat, de többségük a 30-40-es években már pusztulásnak indult. A tési szélmalmok - bár még ma is működőképesek - ma már múzeumként őrzik a múltat, szomszédságukban pedig egy kovácsműhely is van, amely szintén látogatható. Bővebb információ ide kattintva érhető el.
6. Se nem szél, se nem víz - Szárazmalom, Szarvas
A szarvasi szárazmalom 1836-ban épült, és egészen 1962-ig működött
Az állati erővel hajtott szárazmalmot már az ókorban is használták. Ez a malomtípus Magyarországon a 15. században jelent meg, s a 19. század közepéig elterjedt volt. Később a szélmalmok, majd a gőzmalmok szorították háttérbe. Az ország egyetlen működőképes szárazmalma, amely ma is eredeti helyén áll, Szarvason található. A malom 1836-ban épült, és a Bolza család építtette. Az olasz származású földbirtokos családhoz kötődik többek között az Anna-liget és az Szarvasi Arborétum létrehozása is.
A malomház mellett egykor két kerengősátor is állt, amelyekben két-három ló vontatta körbe a nagy kereket. Ma már azonban csak az egyik áll, a másikat a 19. század második felében lebontották. A 14,3 méter átmérőjű kerengősátor peremén 420 akácfogból álló fogazatsor van, amely egy orsón keresztül forgatja meg a malomköveket. A szárazmalomban a 19. század végéig gabona- és takarmánymagvakat őröltek, majd a gőzmalmok elterjedése után köleshántoló malommá alakították át, és egészen 1962-ig működött. Magyarországon két hasonló malom van még, az egyik Tarpán, a másik pedig a szentendrei skanzenben, ahol az eredetileg Vámosorosziban álló malmot építették fel újra. A szarvasi szárazmalom látogatható, és bemutató őrléseket is rendszeresen tartanak benne. Bővebb információ nyitvatartásról, jegyárakról, aktualitásokról ide kattintva érhető el.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2016. márciusi számában.
A KORÁBBI MAGAZINOKAT ITT LEHET MEGRENDELNI.
Kapcsolódó cikkeink:
Vízimalmok egykor és ma Magyarországon
