Nemrég egy sokakat megdöbbentő képsorozat járta be az internetet, amely szerint egy kutya akadt meg egy harcsa torkán, és ebbe mindketten belepusztultak. De valóban megtörténhet ilyen eset? És ha igen, esetleg más nagyobb állatra, netán egy kisgyerekre is veszélyes lehet egy hatalmas harcsa?
Nemrég járta be a hazai sajtót egy nem túl gusztusos, de annál érdekesebb fotósorozat, amelyen egy harcsatetem látható. De ez így önmagában még nem lenne szenzáció, viszont az már érdekes, hogy az elpusztult, 30-40 kilós hal szájában egy emlősállat koponyája is ott figyel.
A Kiskunlacházán talált harcsatetem
A tetem a Ráckevei-Soroksári-Duna leeresztése miatt bukkant a felszínre egy kiskunlacházi stég alatt, amit a tulajdonos hölgy fedezett fel, de fogalma nem volt róla, mit is talált valójában, ezért segítséget kért.
A rejtély megfejtéséhez Pfeifer Rikárdot, a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség halőrzési és horgászturisztikai ágazatvezetőjét hívta segítségül, aki izgatottan állt neki a feladatnak, ugyanis úgy tűnt – 50 év után –, végre bizonyítékot talált arra a legendára, hogy egy patkánynál vagy egérnél nagyobb emlőst is zsákmányul tud ejteni egy harcsa. A megvizsgált tetemből pedig a következő történet körvonalazódott ki:
kiderült, hogy a harcsa szájában talált csontváz egy kutyáé. A harcsa még élve kapta el az ebet és megpróbálta lenyelni.
A kutya valószínűleg próbált menekülni szorult helyzetéből, és a kapálózás során az egyik hátsó lába kicsúszott a ragadozó kopoltyúfedelén, emiatt pedig megakadt.
A kopoltyúfedélbe beakadt lábszárcsont
Így a harcsa képtelen volt lenyelni, de kiköpni se tudta, mivel a kutya szőrszálai beakadhattak a harcsa sűrű gerebenfogai közé. Innentől pedig egy hosszan tartó, kínkeserves tusakodás következett, amely végül mindkét állat halálát okozta. A tetemben a kutya chipjét is megtalálták, kiderült, hogy egy kiskunlacházi, 15 éves keverék kutyus járt pórul, akit Gaiusnak hívtak, és tavaly csavargott el.
Bár a közepesnél valamivel kisebb termetűnek saccolták, de a kutyáról megjelent képek alapján Gaius nem is volt olyan kicsi.
Ez az eset természetesen a mi figyelmünket is felkeltette, és kíváncsiak voltunk, hogy valóban megtörténhet-e ez, és ha igen, akkor mennyire jellemző a nagyra nőtt ragadozóhalakra az ilyen extrémnek tűnő zsákmányolási viselkedés.
A sok felmerülő kérdés megválaszolásához megkerestük Szendőfi Balázs halkutatót és természetfilmest, hogy a fura eset kapcsán segítsen nekünk jobban megérteni e hatalmas ragadozóhalak motivációit.
Szerinted is így járhatott pórul Gaius, és tényleg elkaphat egy kutyát egy harcsa?
Gaiusról a neten keringő képet nézve elég fantasztikus esetnek tartom, hogy egy ekkora – nevesítve: 15 kilós – kutyával megpróbálkozik egy harcsa. Viszonyításképp: egy átlagos aranysakálnak is kisebb a testtömege. Kisebb kutya esetében minden további nélkül el tudom képzelni, hogy egy kellő méretű harcsa a zsákmányának tekinti és esetleg sikeresen le is nyeli.
Akkor ezek szerint nem legenda, hogy akár nagyobb emlősöket is zsákmányolhat. Járt már máskor is pórul harcsa hasonlóan „nagy falat” miatt? Te milyen esetekről tudsz?
A harcsa rosszul lát, viszont a bajuszával és az oldalvonalával elsőrangúan érzékel egy vízben kapálózó állatot.
Rövidlátása miatt nem egyszer előfordult már, hogy rajtavesztett a meggondolatlan támadáson: sokszor találtak már nagy ponttyal a torkában elpusztult harcsát.
Ha jól emlékszem, idehaza volt olyan eset, amikor a mázsás harcsát egy torkán akadt, tízkilós ponty ölte meg. A nagyra növés vagy a szúrós test a zsákmányhalak részéről védekezési eszköz: a sügérfélék csonttüskés, kinyitható hátúszója pont arra való, hogy megakadályozzák a ragadozó halakat a lenyelésükben, vagy ha már mindegy, akkor „magukkal vigyék” a pusztulásba őket is. A széles kárász pedig kifejezetten azért „széles”, hogy minél hamarabb lenyelhetetlenné váljon a vele közös élőhelyen előforduló csuka számára: ez olyannyira meghatározó a növekedésében, hogy ahol nem érzékeli a ragadozó jelenlétét (például tógazdasági nevelőtóban), ott a hosszanti növekedésre fordítja energiáját, és megnyúltabb testű lesz.
Egy szokásosnak mondható zsákmányolás. Egy átlagosan kifejlett harcsa egyébként úgy egy-másfél méter hosszú és 100 kilogramm lehet, de előfordulnak két méternél nagyobb példányok is
Egy laikusnak megdöbbentő lehet, hogy egy hal nem víz alatt élő állatot zsákmányol, hanem mondjuk madarat, vagy esetünkben egy szárazföldön élő emlőst. Ez szokatlan?
Egyáltalán nem szokatlan. Gondoljunk a víz felett repülő rovarokra vadászó pisztrángra: már ő sem mindig a vízi táplálékkészletből válogat. A nagyobb domolykók egyik kedvenc idényjellegű tápláléka a rajzó cserebogár. Tiszavirágzáskor a balinok és jászok megőrülnek a víz felett táncoló kérészekért. Alföldi egér- és pocokinvázió során előfordul, hogy a sok kisrágcsáló tömegesen nekiindul egy csatorna vagy folyó átúszásának: a ragadozó halak ilyenkor komolyan rájuk állnak, a harcsák és csukák a felszínen cuppogva „egerésznek”. A vízimadarak óvatlanabb fiókáit is sokszor elragadják a nagyobb csukák és harcsák. De sok hal (balinok, keszegfélék) nemcsak állatokat fogyaszt a szárazföldről, hanem a fáról a vízbe hulló gyümölcsöket: faepret, ringlót is kifejezetten várja.
Az alábbi videóban azt láthatjuk, hogyan zsákmányolnak ragadozóhalak vízben úszó fiókákat és akár felnőtt madarakat is:
De miért teszik ezt? Nem elég nekik a hal, vagy a könnyű prédára mennek? Esetleg mindenre rámennek, ami mozog?
Leginkább a táplálék változatossága miatt: miért hagynának kihasználatlanul valamilyen zsákmányt, amit elérhetnek? Ha a medve vagy a vidra, vagy akár az ember benyúlhat a vízbe a halért, akkor a hal miért ne nyúlna ki a vízből valamiért, amit fogára valónak érez? Egyébként a halak zsákmányszerzési ösztönét valóban az úszó mozgás vagy a vízben való tehetetlen sodródás indítja be.
Szintén az interneten terjedt el úgy 10 éve egy videó, amelyben azt láthatjuk, hogy Dél-Franciaországban hatalmas európai harcsák a kavicsos partra vetődve galambokat zsákmányolnak. Nyugat-Európában nem őshonos ez a harcsafaj, lehet, hogy az új élőhely miatt alakították ki az itt élő egyedek ezt az újnak tűnő ragadozási szokást, vagy az őshonos helyeken élőkre is jellemző ez?
Jellemző lehet rá itthon is. Minden attól függ, hogy vannak-e olyan partszakaszok, ahol rá tud szokni a városi galambokra. A pesti rakpartokat magunk elé képzelve ez nem túl valószínű.
Úgy tűnik, hogy mégis valamiféle élőhelyi alkalmazkodás lehet a háttérben. De mennyire egyedi eset ez a dél-franciaországi, hogy ilyen látványosan eltérnek az egyébként szokásos viselkedésüktől?
Ha galambért nem is, de elpusztult és felszínen lebegő kagylóért a körösi harcsák is sokat változtattak a szokásaikon: éjszakai fenéklakó hal létükre nappal is a felszínnél gyülekeznek, amikor sok a sodródó kagylódög. Ezt épp tavaly nyáron filmeztem.
Hihetetlen élmény lehetett ennyi sok szép harcsát együtt látni
Elgondolkodtam a halak mérete és a lehetséges zsákmány mérete kapcsán. Ezek szerint a hal viszont nem gondolkozik azon, hogy a célzsákmány az egy másik hal, egy fióka, egy felnőtt vízimadár, vagy épp egy kutya. Nem akarok senkit riogatni, de ha a kiinduló esetünkben el tud kapni egy ekkora kutyát, vajon tartani kell-e attól, hogy egy kisgyerekre is rámegy egy nagyobb harcsa? Mi ennek az esélye?
Egészen kicsi csecsemő esetén akár reális is lehet. Lehetőleg ne természetes vizekben gyakoroljuk a vízbenszülést vagy a csecsemőúsztatást. Viccet félretéve, egy járni már tudó, két-hároméves gyerekre veszélyes hal nem él a magyar vizekben. De a kérdésre még eszembe jutott, hogy mekkora gyűlölet övezi például a cápákat azért, mert el-elragadnak egy-két embert. Miközben mi vagyunk azok, akik puszta szórakozásból bemerészkedünk az ő közegükbe, ami számunkra teljesen idegen. Ez valóban a „minek ment oda” tipikus esete. A harcsát is felesleges gyűlölni a kutya elragadásáért: a felelősség minden esetben a kutya gazdájáé. A kutya pórázról való elengedése, így a vízben való úsztatása is szabálysértésnek minősül közterületen és természeti területen. Hadd emlékeztessek mindenkit a sokkal gyakoribb vaddisznós esetekre, azokkal találkozva jóval könnyebben járhat pórul a felelőtlenül elengedett kutya.
Visszatérve a gyerekekre, ezek szerint benne van a pakliban, hogy akár egy kisebb gyerek veszélyben lehet? Mit tanácsolsz, mire kell figyelni, ha fürdeni megyünk valamilyen élő vízbe kisgyerekkel?
A harcsa nem fog kiúszkálni a balatoni szabadstrandon a homokot tapodó emberlábak közé. Itt tehát mindenki teljes biztonságban van tőle. Harcsatámadás akkor képzelhető el, ha valahol a nappali búvóhelye közelében, nádas mellett, magas part alatt, vízbe dőlt farönk közelében vagyunk, egyedül és csendben, mert a harcsát nem túl erős, diszkrét rezgések csalják elő. Ha túl határozott hullámokat keltünk, akkor tudni fogja, hogy nem zsákmányméretű a forrás, és nem fog megmozdulni.
Azért nyugtassunk meg mindenkit, hogy csekély esélye van annak, hogy egy kisgyerekre támadjon egy harcsa, a mostani kutyás sztori pedig szintén egy nagyon-nagyon ritka eset.
Olyannyira ritka, hogy maga a megtaláló is azt írta, hogy ötven éve vár egy hasonló eset megtapasztalására.
