Az amúgy rejtőzködő életmódot folytató harcsák nem tudtak ellenállni a finom falatoknak, és megmutatva magukat, nagy csapatokban érkeztek lakomázni a Körösökön történt kagylópusztulások helyszíneire. Képeken a nem mindennapi eset, és cikkünkből az is kiderül, miért pusztultak el tömegesen a kagylók.
Minden évre kijut nekem egy elképesztő harcsafilmezős élmény. Ezúttal a Körösök több pontján is észlelhető kagylópusztulás önkéntes takarítóbrigádjaként tűntek fel ezek a hatalmas és impozáns, máskor rejtőzködő, nagyon ritkán látható halak
- írja Szendőfi Balázs természetfilmes és halkutató közösségi oldalának egyik posztjában pár napja. Balázs nem véletlenül botlott a különleges jelenségbe, ugyanis a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége felkérésére filmet készít a Körösökről, és egyből szólt neki egy helyi hivatásos halőr, amikor tapasztalta a nem mindennapi történést.
Harcsák sietnek a finom falatokért
Amikor Balázs megérkezett a helyszínre, az a látvány fogadta, hogy amuri kagylók és nagy kosárkagylók százai lebegtek a víz felszínén. Ezt a két, nem őshonos kagylófajt érintette a tömeges pusztulás, az ok pedig egy atkafertőzés, amely a túlszaporodásuk miatt következhetett be. Minél többen vannak, annál könnyebben adják át egymásnak a fertőzést, a természetnek tulajdonképpen ez az egyik eszköze arra, hogy kordában tartsa egy faj létszámát.
A rengeteg elpusztult kagyló terített asztalt jelent a harcsáknak
Az elpusztult kagylók pedig igazi csemegét jelentenek a harcsáknak, így egyből ott termettek, és hatalmas lakomát csaptak az elpusztult puhatestűekből. A harcsák egyébként nem túl válogatósak, látásuk gyenge, amit a bajuszukkal vagy az oldalvonalukkal érzékelnek, azt megpróbálják megenni. Viszont azt kevesen tudják, hogy ha hozzájutnak, akkor szívesebben fogyasztanak puhatestűeket és rákokat, mint halakat.
Minden kagylót felszippantanak
Szendőfi Balázs posztjában arra is felhívja a figyelmet, hogy bár még akadnak olyanok, akik azt mondják, káros a harcsa, mert megeszi a pontyot, valójában inkább köszönettel tartozunk nekik. Ugyanis ez a nagyra nővő őshonos ragadozónk egyedül képes természetes szelekciót végezni a túltelepített pontyállományban, valamint az idegen ezüstkárász és törpeharcsa tömegeiben. Most pedig az egyébként megbüdösödő dögöktől is megszabadítja a Körösöket, így ezeket a mederszakaszokat tulajdonképpen mentesítették egy lehetséges fertőzéstől is.
A partra tömegével sodródott kagylótetemek
A helyiek már korábban is tapasztaltak ilyen jelenséget a Körösökön, de talán most láthatták a legnagyobb harcsa csapatokat, amik az elpusztult kagylók eltakarítására érkeztek. És bár más halfajok is szívesen csemegéznének a kagylókból, valószínű, hogy a harcsák szeretik őket a legjobban, így ők a leggyorsabbak és leghatékonyabbak a kagylók eltűntetésében.
Hihetetlen élmény lehetett ennyi sok szép harcsát együtt látni
Természetesen Balázs ezt a különleges eseményt filmre is felvette, a jelenetet pedig a hamarosan bemutatásra kerülő, Volt egyszer egy vadvízország című filmjében láthatjuk majd.
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
