A madarak december közepe óta időznek a Kis-Balaton déli csücskében. A faj rendszeres, kisszámú telelő, illetve őszi és tavaszi átvonuló nálunk, de századokkal ezelőtt fészkelt is a Tiszántúlon.
Az énekes hattyú hasonlít rokonára, a nálunk gyakori bütykös hattyúra, de vele ellentétben hosszú, ék alakú csőre sárga színű, nyakát sokkal inkább egyenesen tartja, és a madár még a bütykös hattyúnál is kecsesebbnek, törékenyebbnek tűnik.
Hazánkban leginkább november és március között tűnnek fel, és ahogy itt a Kis-Balatonnál is, sok esetben bütykös hattyúk társaságában figyelhetők meg – írja a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság honlapja.
Az énekes hattyú elterjedési területe Eurázsia északi részén húzódik, Izlandtól a Bering-szorosig. A faj Finnország nemzeti madara, ahonnan egyébként az állandó zavarás, a vadászat és az élőhelyek szűkülése miatt az 1950-es évekre majdnem kipusztult. Később az állomány növekedésnek indult és mára már közel tízezer párra emelkedett az ott költő énekes hattyúk száma.
Az énekes hattyú a 18. század közepéig fészkelt Magyarországon, a Tiszántúl mocsaraiban. Később vonulóként sem tűnt fel túl gyakran, a 20. század második feléből alig száz hazai adata van.
1997-től azonban egy telente rendszeresen visszatérő, egyre növekvő létszámú család tűnt fel a Ráckevei-Dunán. A csapatban volt egy gyűrűzött tojó, ezért is tudták őket beazonosítani. Létszámuk az évek során a másfél tucatot is elérte, a csapat azonban mérgezés áldozata lett.
2004 tavaszán két felnőtt példányt tűnt fel az Ipoly mellett, majd egy évvel később sikeresen költöttek is. Azóta ez a pár már több fészekaljat is nevelt, 2018-ban pedig újabb költő párral gazdagodott a terület.
