Mind veszélyeztetettek és ritkák. A vörös rókalepkének ez az ismert legnyugatibb előfordulása.
A tarkalepkefélék családjába tartozó fajokkal tavasz elején találkozhatunk. Télen imágó alakban a fák odvaiban, a kérgük alatt, padlásokon, melléképületekben pihennek. A fiatal egyedek nyáron jóval kisebb eséllyel kerülnek szem elé, mint ezek az idősebb példányok.
Scherer Zoldán, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park lepkészeti felmérésekkel megbízott szakértő kutatója nemrégiben sikeresen lencsevégre kapott egy vörös rókalepkét (Nymphalis xanthomelas) a Dél-zalai homokvidék Natura 2000 területen. Az esemény azért különleges, mert a lepkefajnak jelenleg ez a legnyugatibb előfordulása. A faj az 1980-as években nyomtalanul eltűnt, hazánkban a 2000-es években bukkant fel újra, az Északi-középhegységben, azóta lassan terjed ismét nyugat felé. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
Vörös rókalepke
Könnyen összetéveszthető a nagy rókalepkével (Nymphalis polychloros), amivel kicsit gyakrabban találkozhatunk, és szintén védett. Ez a lepkefaj idén öt helyen fordult elő Zala megyében.
Nagy rókalepke
A kis rókalepke (Nymphalis urticae) a múlt század végéig az egyik leggyakoribb nappali lepkefajnak számított, aztán váratlanul összeomlott az állománya. Most, 2020-ban Zala megyében három élőhelyen találták meg az egyedeit. Természetvédelmi értéke a másik két fajhoz hasonlóan 50 ezer forint.
Kis rókalepke
Forrás: Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság / Magyari Máté
