Európa egyik legnagyobb méhfaja, a kék fadongó sokakban rémületet kelthet hatalmas méretével, de a félelem teljesen alaptalan, mert a kékes színben játszó fekete órás teljesen ártalmatlan. De hol találkozhatsz vele?
Valóban jó nagyra nőtt a kék fadongó (Xylocopa violacea), egy kifejlett példány 2,5-3 centiméteres, repülés közben pedig a nyitott szárnyainak köszönhetően egy 4-5 centis fekete óriás döngicsél majd melletted. De pánikra semmi ok, ugyanis legkevésbé sem foglalkozik veled, a virágokról gyűjti szorgosan a virágport és issza nektárjukat, vagy épp egy korhadt fa közelében sertepertél, ugyanis utódait ott neveli.
A magányosan élő kék fadongó eléggé elterjedt faj Európában, és ha jól megnézzük, akkor nagyon szép is.
Első ránézésre a szőrrel borított teste teljesen feketének látszik, de ha jobban megnézzük, akkor felfedezhetünk rajta egy izgalmas fémes lilás beütést, szárnyai pedig gyönyörű kékes lilás színben pompáznak.
A tavasszal megtermékenyített nőstény fadongók nekiállnak bölcsőt készíteni az utódoknak, ehhez pedig valamilyen nem élő fát keresnek.
Elhalt fatörzsek mellett ezért gyakran találkozhatunk vele, de fából készült kerítésoszlopba, kezeletlen fagerendába is előszeretettel rágcsál járatokat a petéknek.
Ha a korhadt fa, vagy faanyag mellett, alatt fűrészpor szerű morzsalékot látunk, akkor kezdhetünk gyanakodni, hogy fadongó szemelte ki magának. Az elég hosszú, akár 30 centiméteres, függőlegesen kialakított lárvajáratokba helyezi el petéit és mindegyik mellé tesz egy virágpor és nektár keverékéből álló pogácsát, hogy a jövő generációja tudjon majd miből falatozni kikelés után.
A lárvák már nem fogják rágcsálni, károsítani a fát, viszont ha harkály fedezi fel az elrejtett bölcsődét, akkor mindent meg fog tenni azért, hogy hozzájusson az ott fejlődő lárvákhoz. Erős csőrével mélyen felhasogatja a fát, így fér hozzá a csemegéhez. Azok a szerencsés fadongólárvák, amik elkerülik a fakopáncsok figyelmét, a bölcsőben telelnek át, majd tavasszal bábozódnak be, hogy aztán nyár végén már kifejlett példányként repkedjenek.
A kék fadongónak esze ágában sincs bántani minket, békésen eldöngicsél, ha nem piszkáljuk, nem bántjuk. Illetve ha számára zavaró közelségbe kerülünk a bölcsődéjéhez, akkor mérgesen zümmöghet, de még ekkor sem lesz agresszív. Csípés akkor fordulhat elő – hiszen azért neki is van fullánkja –, ha véletlenül megfogjuk mondjuk egy virágon. Az eredmény egy darázscsípéshez hasonló "élmény" lesz, fájhat és dagadhat, és azoknak kell nagyon vigyázni vele, akik allergiások rá.
Összességében egy gyönyörű és egyben nagyon hasznos rovar a kék fadongó, hiszen komoly segítséget jelentenek a virágok beporzásában.
A cikk 2023 májusában jelent meg először.
