Hatalmas orchideamezőt fedeztek fel Csongrádban

Olvasóink már jól ismerhetik a 16 éves Koncz-Bisztricz Tamást, aki - tényleg nem túlzok - minden nap terepen van, és folyamatosan új fotós témák után kutat. A tavalyi év legjobb ifjú természetfotósa azonban nemcsak a pályázatok miatt van kint a természetben, hanem azért, mert élvezi azt a sok-sok csodát, amit fel lehet fedezni benne. Most már biztosnak tűnik, hogy ez felnőtt korára is így marad, és szakmáját ekként fogja kiválasztani. No, de térjünk is gyorsan a felfedezésre, Tominak ugyanis egyik kedvenc témája az orchideák. Sokan nem is tudják, hogy a növénynek számos faja él hazánkban, és ráadásul vadon. Igaz, ezek nem a virágboltokban megszokott nagyvirágú lepkeorchideák, hanem sokkal apróbb virágú, zömmel fürtökbe tömörülő virágzatuk van, kivétel például a hazánkban csak a Bükkben található boldogasszony papucsát, amelynél a hajtás végén jellemzően egy, ritkán két vagy három nagyméretű virág fejlődik csak.

Míg a világban található 23 000 faj többsége fán lakó, addig a mérsékelt övi fajok, így a hazánkban fellelhetőek is, mind talajlakók. És persze nem kevésbé szépek, mint bolti rokonaik. A hazai orchideafajok mindegyike a kosborfélék családjába tartozik, ezért sokszor csak kosborként emlegetjük őket. Hogy pontosan hány faj lelhető fel itthon, azt igen nehéz megállapítani, mert egyes fajok felbukkannak, mások meg eltűnnek. Maradjunk annyiban, hogy közel 70 faj él Magyarországon. Ebből Tomi már több mint 40 fajt lefotózott. A kis botanikai kitérő után kanyarodjunk is vissza most már tényleg a „nagy felfedezéshez”.

Kosborok mindenhol

Az utam Csongrádra vezetett , ahol Tomi lakik a szüleivel, és mint a környék jó ismerője, természetesen az orchideákkal gazdagon benőtt területet is itt, Csongrád külterületén találta. Több ezer mocsári kosbor és több száz hússzínű ujjaskosbor díszelgett a réten, ahová elmentünk. A mocsári kosbor még nem annyira meglepő, hiszen jobban viseli a térségben jellemző enyhén vagy erősebben szikes élőhelyet, de Csongrád környékén ebben a mennyiségben ez is különleges. Ami viszont még különlegesebb, az a hússzínű ujjaskosbor megjelenése, pláne ilyen nagy számban. Ugyanis ez az orchidea a térségben kifejezetten ritka faj, inkább a nedves, üde láprétek mélyebben fekvő részeit, mocsárréteket, láp- és ligeterdőket kedveli, és ilyen élőhelyből igen kevés maradt ebben a térségben. Ezt persze nem magamtól tudom, hanem Aradi Esztertől, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) botanikusától, akitől kértem egy kis segítséget, hogy megtudjam, milyen jelentőségű ez a felfedezés, és hogy ezután mi lesz a sorsa.

A réten a több ezres mocsári kosbor állományt nem láthattam teljes pompájában, mert sajnos nagy része már elvirágzott, de még így is sikerült pár szép példányt lencsevégre kapnom.

Hússzínű ujjaskosborból viszont még rengeteg volt, így alaposan szemügyre vehettem ezt a szép orchideafajt. Ennek a május-júniusban nyíló kosbornak igen tömött, hengeres fürt virágzata van, a színe pedig a húsvöröstől a fehérig változhat. Ekkora állománynál már meg tudtuk figyelni a különböző színváltozatokat, akárcsak a mocsári kosbornál, amelynek virágai többnyire lilásvörösek, de itt akadtak rózsaszín és fehér változatok is.

Turista Magazin (TM): Hogyan akadtál rá erre a gazdag orchideaállományra?

Koncz-Bisztricz Tamás (KBT): Igazából véletlenül. Azt korábban is tudtuk (Tomi általában édesapjával jár terepre, ezért a többes szám – a szerk.), hogy a közeli homokbányában már találtak pár tő hússzínű ujjaskosbort, mocsári kosbort és mocsári nőszőfüvet is, és ezért védetté is akarták nyilvánítani azt a területet. Ezen a közeli réten tavaly már jártunk, mert úgy gondoltam, itt is lehetnek orchideák, mivel jó jellemzőkkel rendelkezik a terület. De akkor nem volt itt semmi. Idén pedig egy gólyafészket néztünk meg a közelben, ugyanis a pár egyik tagja korábban elpusztult. Szerencsére az egyedül maradt gólya hamar talált magának új párt és két fióka is kikelt a tojásokból. Ezt jöttünk megnézni, és ha már itt voltunk, körbenéztünk ezen a réten is. Először úgy ezer tő mocsári kosbor tűnt fel, majd tovább menve vagy száz tő hússzínű ujjaskosbor, még tovább menve pedig láttuk, hogy ebből is több száz lesz itt.

Tomi tudta, hogy ez nagy dolog errefelé, ezért jelezte is egyből mind a KNPI helyi természetvédelmi őrének, mind a helyi természetvédő egyesület, a Környezet- és Természetvédők Csongrád Városi Egyesület elnökének, Deák Józsefnek. Mindkettőjükkel megvolt már a kapcsolata, hiszen az egyesületnek Tomi is a tagja, a nemzeti park őrével pedig épp egy másik felfedezés kapcsán találkozott. Nemrég Tomi a csongrádi Arany-szigeten rábukkant pár tő fehér madársisakra, amelyet még eddig nem ismertek ott. Akkor is és most is a nemzeti park őrével szemlézték a területet, és számolták meg a kosborokat.

Lajstromba vétel

Sétálva a sűrű fűben, ahol szerteszét mindenhol kosborok voltak, el nem tudtam képzelni, hogy lehet ezt megszámolni. De ahogy például a Hortobágyon megjelenő több tízezer daru esetén is megvannak erre a becslési módszerek, úgy a növények esetén is.

Aradi Eszter (AE): Néhány száz tőnél még akár egyenkénti számolás is elképzelhető, nagyobb példányszám esetén pedig számos, szakmailag megalapozott becslési módszer közül lehet választani. Ha nincs idő számolni – és ahogy ezen a területen is történt - akkor ránézésre leszámolunk mondjuk 10 tövet vagy százat, és utána „szemre” ráhúzzuk ezt az állományra. „Ha ez itt 10/50/100 tő, akkor az ott újabb 10/50/100, és az is”, stb. Ez persze egy erős becslést ad, de már az is jó, ha tudjuk, hogy néhány tucat, néhány száz, néhány ezer tő nyílik, vagy akár tízezres nagyságrendben van jelen egy adott faj.

TM: Hazai szinten milyen jelentőségű ennek az állománynak a felfedezése?

AE: Országos szinten még nem kifejezetten ritka a faj, és a Kiskunságban is még többfelé előfordul a növény, főként a Turjánvidéken és az Őrjegben. Ugyanakkor ilyen kis területen ez a példányszám már ritkább, és térségi szinten, a Tisza-mentén feltétlenül jelentős állományról van szó.

TM: Megszámlálás után ezt hova jegyzik fel? Milyen rendszerbe kerülnek be az újonnan megtalált lelőhelyek és egyedi példányok?

AE: A GPS-szel felvett adatok bekerülnek a KNPI adatbázisába, majd bizonyos időszakonként az országos TIR-be (Természetvédelmi Információs Rendszer) is feltöltésre kerülnek. A Soproni Egyetem Növénytani és Természetvédelmi Intézetének szerkesztésében pedig megjelent egy Flóraatlasz is, amiben úgynevezett KEF- vagy CEU-négyzeteken belül feltüntetve szerepelnek az adatok. (Egy mező durván 6,3 x 5,5 km). Ez az előfordulási térkép elkészült az összes hazai növényfajra, nem csak a védettekre. Ennek van egy neten fennlévő változata is, amelyet időszakonként – amennyire a szerkesztőgárda lehetőségei engedik – frissítenek.

Új kolonizáció vagy kedvező körülmények?

Érdekelt, vajon mi lehet az oka, hogy eddig nem tűnt fel senkinek ez a jelentős állomány, hiszen lakott területek közelében van. Főként a hússzínű ujjaskosbor megjelenése nem logikus, hiszen idén nagy volt a szárazság virágzás előtt. Tominak volt egy elmélete, szerinte lehetséges, hogy mivel ez a terület kissé dimbes-dombos, sok helyen jócskán megállhatott a víz korábban, és akkor ott nem indultak virágzásnak a kosborok, az utóbbi évek szárazsága pedig most kedvezőbb lehetett ennek a folyamatnak, annak ellenére is, hogy a hússzínűek inkább a nedves területeket kedvelik. Vajon mit mond erre a botanikus?

AE: Időszakos, nem túl magas vízborítást még képes elviselni a faj, és nem hiszem, hogy az elmúlt években olyan mély víz lehetett volna, ami gátolja a virágzást. A kosborok alapvetően igen érzékenyen reagálnak számos környezeti tényezőre, elég hektikus a virágzásuk. Ha valamit nem kedvelnek, akkor a tényleges állomány töredéke virágzik csak, vagy egyáltalán nem virágzik. Ennek egyik leggyakoribb oka a virágzást megelőző időszak (vagy akár az előző év) aszályos volta, de ez sem törvényszerű, van, hogy az állományok nagyobb része alig virágzik, míg másutt, ahol szintén nem tudunk róla, hogy több csapadék hullott volna, egész szép virágzást produkálnak. Az általam idén bejárt lápokon jóformán nem virágzott a hússzínű ujjaskosbor, és ennek fényében nem tudom, hogy Csongrád mellett minek köszönhető ez a szép virágzás. Annyira nem tűnik üdének a gyep, hogy azt feltételezzem, az elmúlt években túl vizes lehetett a fajnak. Az orchideák titokzatos lények, érjük be ennyivel.

Eszter szerint elképzelhető az is, hogy viszonylag új kolonizációról van szó, amely akár a közeli homokbányából is származhat, ahol korábban már észlelték a faj jelenlétét. Az orchideák apró magjai nagy távolságra el tudnak jutni és könnyen meg is telepednek, ha alkalmas az élőhely, és ha az orchideák számára szükséges gombapartner is jelen van a területen. De ilyen nagy állomány kialakulásához idő kell, és ahhoz, hogy ezt láthassuk is, még több, ugyanis a hússzínű ujjaskosbor akár 8-16 évig is fejlődik, mire virágot hoz. És mivel az orchideák virágzása igencsak kiszámíthatatlan, nem lehet tudni, hogy jövőre is ilyen nagy számban nyílnak majd, de ha a körülmények kedvezőek lesznek, akkor meg van rá az esély.

TM: Mi lesz a jövő évi virágzással, ha lekaszálják a területet?

AE: A legtöbb hazai orchidea a túlzott avarosodást, erős gyepkonkurenciát nem kedveli, tehát a kaszálás, legeltetés alapvetően kedvező számukra, de csak ha az a termésérés végén történik. A virágzásban történő kaszálás ellenben megakadályozza a magérlelést, így hosszútávon visszavetheti a példányszámot.

Bennszülöttek

A terület mellett kisebb nyárfás erdőfoltok is vannak, az egyik ilyenbe is belestünk Tomival, ugyanis ott is talált pár tő különleges virágot. A fokozottan védett bugaci nőszőfű egy endemikus (pannon bennszülött) faj, csak a Duna-Tisza-közében és a Hortobágyon fordul elő. Az itt talált példányok elég fura állapotban voltak ekkor, mintha még virágzás előtt elszáradtak volna belülről. Eszter szerint a bimbók besülése ritkán előfordulhat, főleg ha ilyen aszályos év van. Azt gondoltuk, itt már nem lesznek virágzó példányok, de Tomi nem sokra rá visszatért ezekbe az erdőkbe, és több virágzó példányt talált, így ezeket is új állományként könyvelhetik majd el.

A kosborok mellett még egy jelentős növényt láthattam a gyepen, amelyért nem kellett lehajolnom, ugyanis a kisfészkű aszat 1-2 méter magasra is megnő. Ez a bogáncsszerű növény is szintén pannon bennszülött, sőt Natura 2000 jelölőfaj is.

Védetté nyilvánítva?

Felmerült bennem, hogy mi lesz egy ilyen területtel, ahol ilyen nagy mennyiségű védett virág nyílik, vajon kaphat-e valamilyen védettséget, és a védetté nyilvánítást ki kezdeményezheti.

AE: Védettség esetén beszélhetünk helyi és országos védettségről, valamint uniós szintű kategória a Natura 2000 hálózat. Ilyen kis kiterjedésű terület országos védettségre - amely lehet Nemzeti Park, Tájvédelmi Körzet vagy Természetvédelmi Terület -, ritkán jelölhető, legfeljebb az utóbbi kategóriára, ha valamilyen unikális faj lelőhelye. Van azonban egy kevésbé ismert országos védettséget jelentő kategória is, ez pedig az ex lege, vagyis a törvény ereje által védett területek kategóriája.

Megnézve a helyszínt, Eszter szerint ebből a területből nem valószínű, hogy ex lege láp lesz, mert ahhoz túlzottan leszáradt az elmúlt évtizedekben. Kisfészkű aszatból sincs itt annyi, hogy a Natura 2000 szóba jöhessen. Viszont a helyi védettséget szerinte mindenképpen lehetne kezdeményezni az önkormányzatnál, és ezt bárki megteheti, de a legjobb, ha helyi civilek, például esetünkben a Deák József által elnökölt természetvédő egyesület javasolná a védetté nyilvánítást. Deák József elmondása szerint két évvel ezelőtt az egyesület már beadott egy kérelmet ennek a területnek és a homokbányának a helyi védetté nyilvánítására, hiszen azt már akkor is tudták, hogy élnek itt védett orchideafajok, de sajnos ezt a kérelmet még nem bírálták el. Talán a mostani nagyszámú orchideamegjelenés segítheti ezt a folyamatot. Ha a terület megkapja a helyi védettséget, akkor a települési önkormányzat jegyzője, mint természetvédelmi hatóság, adhat engedélyt a területen végzett tevékenységekre, mint például a kaszálás, legeltetés vagy a gyep megművelése. Egyébként az egyesület a csongrádi Arany-szigetre is adott már be kérelmet az ott szintén fellelhető orchideák miatt.

Ahol orchidea van, ott természetközeli állapot van

Az orchideák könnyen jönnek és könnyen mennek. Sok orchideafaj pionír, ami azt jelenti, hogy roncsolt, megbolygatott területeken, ha megszűnik a terület zavarása, nagyon hamar megjelennek. Ugyanakkor nagyon érzékenyen reagálnak a környezeti feltételek változásaira is, ha valamilyen tényező nem megfelelő számukra, akkor nem virágoznak, vagy eltűnnek. De ha egy területen jól érzik magukat, az sokszor azt mutatja, hogy a gyep természetközeli állapotú, így megfelelőek a feltételek számos más őshonos növény- és állatfaj számára is. Minél sokszínűbb, minél több növényfajt tartalmaz egy gyep (és ha ez a biodiverzitás nem inváziós- vagy zavarás nyomán megjelenő gyomfajok jelenlétéből adódik), annál ellenállóbb a környezeti hatásoknak, és annál több állatfajnak nyújt otthont, beleértve pl. a beporzókat (méhek, darazsak, lepkék, stb.), amelyek nemcsak a vadon élő növények számára nélkülözhetetlenek, de az ember számára is.

Nemcsak szépek, de fontosak is az orchideák és Tomi lelkesedése e növények iránt a vizuális hasznon túl, sokkal komolyabb jelentőségű, hisz az ilyen felfedezések segíthetnek pontosabb képet adni arról, mennyien vannak, hol, és egyáltalán milyen fajok. 2016 óta bolondja ezeknek a szép virágoknak és azóta gyűjtögeti róluk az infókat, próbálja megtalálni őket, és természetesen szép képeket is készít róluk.

TM: Melyik volt az első, amit láttál?

KBT: Nem is tudom pontosan, agárkosbor és őszi füzértekercs, ezeket láttam először.

TM: Melyik volt a legkülönlegesebb, amit fotóztál?

KBT: A boldogasszony papucsa egy vezetett túra keretében a Bükkben. Aztán ott van a Janka-sallangvirág, a méhbangó, a szarvasbangó, meg ami csak a mi környékünkre jellemző, ahol lakom, az a Bugaci nőszőfű.

TM: Mi az, amiről még nincs fotód, de nagyon szeretnél?

KBT: A kúszó avarvirág, amit majd az Őrségben szeretnék fotózni, az csak ott van.

Tomi látogatásom után is folyamatosan járja Csongrád környékét és az Arany-szigetet orchideák után kutatva, és már több új állományt fedezett fel fehér madársisakból és széleslevelű nőszőfűből is. Reméljük, hogy még sok hasonló felfedezést tesz a jövőben, mert ez azt mutatja, hogy még akadnak jó adottságú természetes élőhelyek.

Ha valaki Tomihoz hasonlóan ráakadna egy ilyen orchideamezőre, akkor a területileg illetékes nemzeti park igazgatóságát érdemes megkeresni, a központi címre írni egy e-mailt, megadva a pontos lelőhelyet, ha lehet GPS-koordinátával. Ha valaki esetleg ismeri a területileg illetékes természetvédelmi őrt, az még jobb, akkor egyből lehet őt is hívni, és tájékoztatni a felfedezett fajról, fajokról és a pontos helyszínről.