Óriási sikerélményben lehet része annak a természetfotósnak, akinek sikerül lencsevégre kapnia hazánk madárvilágának egyik legkülönlegesebb képviselőjét, a napközben mozdulatlanul rejtőző éji vadászt, amelynek jelenlétéről leggyakrabban csak a messzire hallatszó, furcsán pirregő hangja árulkodik. A hímek pedig szárnyaikkal tapsolnak a nászidőszakban. Tudod, melyik madarunk jelzi így a területének határát?
A lappantyú költőterülete szinte egész Európát magában foglalja, kelet felé Nyugat- és Közép-Ázsiára, délen pedig Északnyugat-Afrikára is kiterjed. Hosszú távú vonuló, a teljes költőállomány Afrikában, a Szaharától délre fekvő területeken tölti a telet. Hazánkban jellegzetes élőhelyei az alföldi nyáras-borókások és telepített feketefenyvesek, a fás legelők, a homokpuszták erdőfoltjai, valamint a gyümölcsösök. A zárt erdőségeket és a fás vegetáció nélküli füves pusztákat kerüli.
A lappantyúalakúak (Caprimulgiformes) rendjének lappantyúfélék (Caprimulgidae) családjába tartozó lappantyúnak (Caprimulgus europaeus) hat alfaja ismert, amelyek közül Magyarországon nem a törzsalak (C. europaeus europaeus), hanem a C. europaeus meridionalis fordul elő.
Közepes termetű, seregély nagyságú madár, testhossza 23–28 cm, szárnyfesztávolsága 51–59 cm, testtömege 50–100 g. Rejtőszínű, kéregmintázatú tollruhájában a barna, a szürke és a fekete dominál, a hímek kézevezőit és szélső faroktollait ugyanakkor jól látható, fehér foltok díszítik.
Nyaka rövid, szemei nagyok, csőre kurta és széles, de hatalmasra kinyitható.
Csőrzugában erős bajuszserték figyelhetők meg, amelyek az óriási szájnyílás „rovarfogó felületének” megnövelésében játszanak szerepet.
A lappantyú kizárólag éjjel aktív, a nappalokat teljes észrevétlenségben ágakon meglapulva, mozdulatlanul tölti. Rejtőzködés közben szemeit szinte teljesen behunyja.
Érdekesség, hogy a többi madártól eltérően az ágakon nem keresztben, hanem hosszában ül.
Táplálékát repülő rovarok, köztük kisebb-nagyobb bogarak és éjjeli lepkék alkotják. Előszeretettel vadászik legelő jószágok közelében. Hajdanán úgy tartották, hogy a nesztelen röptű lappantyú kiszívja a kecskék tejét, ezért találóan kecskefejőnek nevezték el.
Magyarországi költőhelyein április második felében jelenik meg. A tojó nem készít valódi fészket, két tojását a talajra, rendszerint az avarba rakja. A szülők 18 napig felváltva kotlanak, és a fiókák gondozásában is közösen vesznek részt.
A háromhetes korukra röpképessé váló utódok 4–5 hetesen önállósodnak.
A hazánkban fészkelő lappantyúk augusztus végén, szeptember elején indulnak útnak afrikai telelőterületeik felé, de egyes egyedek akár októberig is nálunk tartózkodhatnak. Magányosan vagy kisebb csapatokba verődve, az éjszaka leple alatt vonulnak.
Hazai állománya a becslések szerint 3500–6000 párra tehető, rejtőzködő életmódja azonban nagyban megnehezíti a kutatását, így a populációs trendek felmérése és monitorozása sem könnyű feladat. A lappantyú jövőjét elsősorban természetes élőhelyeinek feldarabolódása, beszűkülése és pusztulása veszélyezteti.
A lappantyú (Caprimulgus europaeus) a védett állatfajok közé tartozik Magyarországon. Természetvédelmi értéke 50 000 forint egyedenként. Ez a rejtőszínű lappantyúféle a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján is szerepel – besorolása LC (Least Concern), azaz „legkevésbé aggasztó helyzetű”.
A cikk a Turista Magazin 2020. júniusi számában jelent meg, a magazin nyomtatott verziót itt, a digitális változatot pedig itt tudod megrendelni. Korábbi lapszámainkat ide kattintva érheted el.
